Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

The Devil All the Time (2020)

A pokol itt van a földön

2020. szeptember 17. - -Britpopper-

A Netflix eléggé ráerősített az év utolsó felében, és a saját gyártású filmjeik közül meg is érkezett a legújabb, a The Devil All the Time (magyarul: "Mindig az ördöggel"). A Donald Ray Pollock könyvéből készült, majdnem két és fél órás filmben igazi sztárparádét láthatunk, de vajon elég-e mindez az üdvösséghez?

untitled-1_03x.jpg

"Vannak, akik csak azért születnek, hogy legyen kit eltemetni."

A filmet az az Antonio Campos rendezte, akinek a neve leginkább a The Sinner című sorozat miatt lehet ismerős, de rendezett egy részt a The Punisherben, és producerként olyan filmek stáblistáján is találkozhatunk vele, mint például a The Eyes Of My Mother, vagy a Piercing. Érdekesség, hogy a The Devil All the Time bár az ő rendezése, de a készítők között feltűnik Jake Gyllenhaal és a Boardwalk Empire (Gengszterkorzó) zenéjéért Grammy-t bezsebelő Randall Poster is. Impozáns a felhozatal, ám ehhez vegyük még hozzá a színészi gárdát is: többek között Tom Holland, Bill Skarsgård, Riley Keough, Jason Clarke, Sebastian Stan, Haley Bennett, Eliza Scanlen, Mia Wasikowska és Robert Pattinson színesítik a palettát, és előre le kell szögeznem: mindannyian remekül, teljes profizmussal játszanak!

datt_unit_08360r.jpg

Willard Russell (Bill Skarsgård, aki újabban Pennywiseként ijesztget) történetével kezdünk, akit nem hagy nyugodni egy rettenetes emlék, melyet a II. világháború idején, a Salamon-szigeteken élt át. Osztagával rátaláltak egy alig élő, keresztre feszített bajtársukra, és Russell ott helyben kivégezte inkább a tagot, mintsem hogy tovább szenvedni lássa. Ez a momentum aztán vele maradt a háború után is, mikor végre hazatérhetett családjához. Megnősült, és született egy kisfia, Arvin, azonban a balsors betegség képében jelent meg otthonukban. Évekkel később, mikor Arvin már felnőtt lett (a Pókemberből ismert Tom Holland játssza nagyszerűen), az apja emléke még mindig élénken él benne. Emlékszik, hogyan verte össze a helyi barmokat egy alkalommal, és emlékszik arra is, hogy mit tett a kutyájával, mikor már teljesen hatalmába kerítette az elkeseredettség. Ezúttal neki kell helytállnia, hiszen mélyen vallásos nővérét, Emmát (Eliza Scanlen az Éles tárgyakból) rendszeresen zaklatják az iskolában, amire csak rátesz néhány lapáttal a városba érkező új tiszteletes (Robert Pattinson) szexuális vonzalma is a lány a felé, akit pont a félreértelmezett tanokkal édesget magához.

5f369bb3b4bb1c001df5344a.jpg

Párhuzamosan megismerhetjük Carl és Sandy (Jason Clarke és Riley Keough) beteges történetét, akik sorozatgyilkosokként szelik az utakat és egyedül barangoló stopposokra utaznak, akiket Carl fegyverrel kényszerít szexre a feleségével, majd együtt végeznek szerencsétlen áldozatokkal. Természetesen a különálló sztorik előbb-utóbb összekapcsolódnak egymással, de a The Devil All the Time erőssége nem is a történetmesélésben, sokkal inkább a színészek letaglózóan erős játékában rejlik. Egészen meglepődtem például a korábbi tiszteletesként magára pókokat eresztő Harry Mellingen (ő volt Dudley a Harry Potter filmekben), aki annak ellenére, hogy tősgyökeres angol (Londonban született, alig pár nap eltéréssel tőlem), valami kegyetlen jól hozza a redneck amerikai akcentust és a vallásfanatikus őrültet, aminek szerető felesége (Mia Wasikowska) látja kárát. Tényleg mindenki brillírozik a szerepében, azonban egyikőjük így is lazán ellopja az egészet.

netflix_holland_devil_all_the_time.jpg

Robert Pattinson. Ez a srác egyre nagyobbat megy mostanában. A The Rover óta figyelemmel követem a pályafutását, és bár különféle függetlenfilmekben is remekel, a tavalyi The Lighthouse volt számomra az, amely végérvényesen bebizonyította, hogy Pattinsonnak ott a helye a legnagyobbak között. Félelmetesen, de tényleg, hátborzongatóan jól hozza a hazugságok és a vallás hamis álcája mögé rejtőző szexuális ragadozót Preston tiszteletes személyében, és bár feleannyit sem szerepel a vásznon, mint Tom Holland, így is a film legemlékezetesebb jelenetei hozzá köthetőek. Ráadásul a The Devil All the Time nem szarozik: kényelmetlenül közelről mutat meg gyilkosságokat, lelki- és fizikai erőszakot, valamint azt a fajta túlbuzgó, már-már káros vallási fanatizmust, ami annyira jól jellemezte az '50-es, '60-as évek Amerikáját. A fényképezés gyönyörű, a zene pedig kellően komor, és én itt a több, mint két órás játékidőt sem éreztem soknak. Szerintem kellett ez ahhoz, hogy rendesen el legyen mesélve mindenki életútja, bár Lee Bodecker seriff (Sebastian Stan, azaz a Tél katonája) sztoriját egy kissé feleslegesen elnyújtottnak és kapkodónak éreztem.

Ettől függetlenül cseppet sem csalódtam, és ez nagy szó egy Netflix által gyártott filmnél mostanság. Iszonyú erős az atmoszféra, és tényleg minden egyes szereplő baromi erős alakítást nyújt benne. Egy olyan kor lenyomata, amibe nem biztos, hogy mindannyian szívesen térnénk vissza, hiszen az Ördög ott lapult minden álmos amerikai kisváros dohos házaiban, és penészfoltos templomai között. Pollock - aki egyébként a narrátor a filmben - 2011-ben megjelent könyvét szokás egyenesen Cormac McCarthy műveihez hasonlítani: ragad a mocsoktól, az erőszaktól, a kegyetlenségtől és az amerikai kispolgári, nihilista értékrendektől. Piszkosul jó alapanyag, melynek adaptációja hasonlóan emlékezetesre sikeredett. Ha nem is lesz belőle instant klasszikus, attól még ott a helye 2020 legjobbjai között.

659c82fc93eefcb27f8b77288be3449a.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr3216204372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2022.03.30. 15:09:06

Nagyon hosszú, nagyon lassan építkező 50-70-es évek középnyugat amerikájában játszódó izgalmas történet. Sok szállal operál, minimális történésekkel, azok is balladisztikusan felvillantva csupán.
A regényt nem olvastam, csak a filmet láttam.
süti beállítások módosítása