Híradásból traumafeldolgozásba, traumafeldolgozásból mesébe az áltatás lépcsőfokain menetelve. De hogyan és miért?

A Bong Joon-ho által rendezett Élősködők a 2020-as év Oscar-gáláján elnyerte az összes olyan kategória díját, amelyek a teljes mű esztétikai értékére rámutatnak, nem csak egy-egy filmelemre. Ezek a legjobb film, a legjobb rendező, a legjobb eredeti forgatókönyv és a legjobb nemzetközi filmért járó díjak, amiket méltán meg is érdemelt az alkotás. A továbbiakban az Élősködők mondanivalóját és egy-egy működési módját fogom bemutatni.

Bong filmjének kifejezésmódja megegyezik a társadalmi problémák közbeszédben megjelenő motívumaival, amennyiben a közéletben az egyéni tragédiák csak túlzások által válnak társadalmi problémává, sokszor már csak akkor, ha súlyos a baj.

A kapitalista berendezkedéssel bíró társadalom fő problémája, hogy mindig lesznek gazdagok és szegények. A dél-koreai rendező művének is ez a központi konfliktusa, ami két nagyon eltérő anyagi helyzetű család bemutatásában ölt testet.

Ha csak a cselekményt vizsgáljuk, egy nagyon tragikus, megrázó konfliktus-helyzetekből álló történetet kapunk egy szegény családról, akiket a kapitalizmus belekényszerít a túlélésért egy nem éppen erkölcsös cselekedetláncba. Ezt elő lehetne adni nagyon reálisan, a család és annak tagjainak motivációival, hogy a néző értse meg a problémát. Az Élősködők viszont nem megértetni akarja a konfliktust, hanem bemutatni, mégpedig úgy, ahogy a problémán kívül eső emberek, a társadalom láttatja az egyéni tragikus sorsokat.

Tehát a film egy külső nézőpontot vesz fel a konfliktus bemutatására – akárcsak a híradások –, ez az abszurditásban jelenik meg. Az egész történet során furcsábbnál furcsább dolgok történnek, ennek komikus voltát pedig az információ hiánya adja. Voltaképpen nem tudunk meg semmit a Kim családról, csak azt, hogy szegények és próbálnak kitörni az anyagi körülményeik közül – lehetne ez bármelyik dél-koreai, vagy bármelyik kapitalista berendezkedésben élő család. Minderre utal az is, amikor kiderül, hogy az előző házvezetőnő és férje ugyanúgy járt el, ahogyan ők, szintén a Park családon élősködtek. Mindent egybevetve nem mondhatjuk, hogy az elbeszélés stílusa egyik vagy másik félt megértve mutatná be, pont ellenkezőleg, ez akár egy esettanulmány is lehetne bármelyik ilyen sorsú családról – maga az elbeszélés kissé távolságtartó, modoros.

A direktor a Park családot voltaképpen a konfliktus kívülállójaként jeleníti meg. A közvetlen közelükben tragédiák sorozata játszódik le, de ők már csak a legsúlyosabb pillanatban lesznek a részesei. Mindaddig tudomást sem véve a gondokról, csak a komfortérzésük érdekli őket. A Kim család szagára tett megjegyzésben is a saját kényelmükre tevődik a fókusz. 

A két család lakóhelye is szimbolikusan ábrázolja a társadalmi rétegek különbségeit. A Park család egy dombos környéken él, rádásul a ház és az utca sem esik ugyanabba a magasságba. A ház emelkedőn helyezkedik el. A Kim család a város alacsonyabban fekvő részén él, és itt is egy alagsori lakásban. A cím, Élősködők, itt nyer értelmet. Nem csak élősködő emberek vannak ezzel megjelölve, hanem sokkal erősebben az élősködő állatokkal azonosítja a szereplőit a mű. Az alagsori lakás és a Park család alagsora megidézi a patkányok életterét. Az emberek közelében észrevétlenül jelen lévő élőlényeket.

A film végén Kim Ki-woo-t fejbe vágják. Ez a legérzékletesebb momentuma az alkotásnak, mert, ha jobban megvizsgáljuk, a fizikai sérülés a lelki sérülés allegóriája.

A tragikus cselekmény értelmében a szereplők pszichésen sérült emberek lettek. Ezt sokkal relevánsabb lett volna bemutatni, de ahogyan a film egészében, itt sem ezek a fő súlypontok. Ehelyett a néző szembesül egy karakter fizikai sérülésével. De beszédesen ez a sérülés éppen a fiú fejét érinti. Kikerülve a kórházból az agyi trauma okán egyetlen reakciója van mindenre Kim Ki-woo-nak, a mosolygás. Ez az agyban keletkező zavar tünete, az információk és válaszreakciók zavara. Ha ezt mind allegorikus értelemben nézzük, és pszichés sérülésként azonosítjuk, a nevetés traumafeldolgozás. Így távolítja el az eseményeket magától az egyén.

A fizikai fájdalom sokkal magától értetődőbb a kívülállók számára, mint a pszichés. Kézzel fogható, be lehet bizonyítani, a jogszabályok is egyértelműek ezzel kapcsolatban. A segítségnyújtás is nagyobb erővel jön ezekben az esetekben, nincs áldozathibáztatás, mint a pszichés traumák esetében oly sokszor.

A film zárójelenetében Ki-woo apjához írt levele csupa olyan meseszerű fordulatot tartalmaz, ami a társadalom által az egyénbe sulykolt világkép megjelenítője a helyes viselkedésről, és arról, hogy hogyan kell elérni az anyagi jólétet (tanmeseszerű).

Az alagsorból a lépcsőn való feljövetel szimbóluma a társadalmi felemelkedésnek, amit a fiú kifejt. Tanul és jómódú lesz, majd a szüleit is kisegíti a nyomorból.

Ezt az utat jelöli ki a kapitalista rendszer a szegényebb rétegeknek, amivel megnyugvást biztosít a számukra, az utolsó kapaszkodót. A fiú is ebbe az álomképbe kapaszkodik a tragédia után, ez az egyetlen, amit a társadalomtól kapott, a hitegetés.

Ez a viselkedés ellentétben áll a filmben bemutatott viselkedéssel, ami a társadalom megvetését eredményezi. De miért nem a fiú által lefestett utat járják be szereplőink? Erre a néző nem kap választ. Mondhatnánk, hogy lusta a Kim család, de ez nem igaz, mindent megtesznek, hogy elérjék a céljukat, mégis úgy érzékeli a néző, hogy a könnyebb utat választják. A társadalom által kijelölt út, amit a Kim család jól ismer, hosszadalmas, generációkon át tartó folyamat, főleg egy ilyen szegény család számára. Ezért a jelenlegi helyzetük javulása csak ezekkel az erkölcstelen cselekedetekkel lehetséges.

Végső soron elgondolkodhatunk a kapitalista társadalmon, és hogy ki is élősködik kin igazából.

A család egy gazdasági egység, ami ideális esetben fenntartja saját magát. Az Élősködőkben egyik család sem tartja fenn magát úgy, hogy közben ne használna ki valaki mást. A Kim család egyértelműen kihasználja a Park családot. Viszont az, hogy a Park család hogyan használ ki embereket nem ennyire nyilvánvaló. Esetükben a család nem egy önfenntartó gazdasági rendszer. Ami a saját szükségleteiket illeti, nem ők teremtik meg, más végzi el a család feladatait. Ez azt eredményezi, hogy más családokba tartozó egyének feladata az ő családjuk ellátása is.

Összegzésképp az Élősködők nagyon sok problémát jelenít meg, nagyon összehangolt módon. Mind a szimbólumok használata, a témaválasztás mikéntje, valamint a hangnem is nagyon árnyaltan képes bemutatni egyetlen probléma nagyon sok oldalát.

Írta: Deák Napsugár