Waterworld – Vízivilág – 8. fejezet

Azt, hogy a forgatás átkerült Los Angelesbe, gondolhatnánk tervezett akciónak is, de sajnos nem egészen volt az. A film első beharangozó klipje 1995 elején ugyan a mozikba került, de mivel nem volt minden jelenet leforgatva, a hurrikánszezon elkerülése miatt a „belső” jelenetekre álltak át, és kényszerűségből, a maradék Hawaii forgatást kora tavaszra tették át. Csakhogy, miközben a stáb Losziban forgatott, egy kiadós hurrikán a tenger fenekére küldte a komplett díszletet Hawaii-n. Ez két dilemmát eredményezett: hagyják a fenébe az egészet a hullámsírban, ahol van, és vállalják a természetvédőkkel a háborúskodást; vagy emeljék ki és próbálják meg még használni. A stúdió úgy döntött a film több botrányt már nem viselne el, különösen a film alapüzenete, a természet értékeinek elherdálására való figyelmeztetés kapcsán, így a kiemelés mellett döntöttek. Mivel a díszlet a főhős miatt lett olyan, amilyen, így a stúdió a kiemelés felelősségét (is) áthárította rá, aki a produceri jogok egy részéért cserébe zsebből 22 millió dollárt áldozva felszínre hozatta a díszletet. Mire minden eleme kinn van a vízből annyira sérült a cucc, hogy már érdemtelen bármiféle rendeltetésszerű használtra, így a le nem forgatott jeleneteket kénytelenek végleg elhagyni a filmből, a kialakult helyzetet pedig a vágóasztal mellől tervezik megoldani.

Az utómunkálatok így kényszeredetten 1995 február elején veszik kezdetüket. A költségvetés pedig átlépte a 170 milliót. Dollárban. A stúdió hamarjában a bemutató dátumát is kitűzte július 28-ra. Csakhogy a vágás előtt akadt még egy jelentős probléma: a hangmérnökök – A Birodalom visszavágért Oscart érdemlő Steve Maslow és Greg Landaker – vért izzadva próbálják meg kiszűrni a párbeszédekből a nem tervezett „locspocs” effekteket, de hiába, majd az összes párbeszédet fel kell venni újra. (Heroikus küzdelmüket egy Legjobb hang-jelöléssel díjjazza az Akadémia, így nekik köszönhetően kerül egyáltalán szóba a film a 69. Oscar gálán.)

Az, ami a nyílt vízen még csak-csak működött, a vágószoba zárt terében már komoly eszkalációt eredményez. Reynolds és Costner között odáig fajulnak a dolgok, hogy a rendező feladja Costner mérhetetlen egójával való küzdelmét, becsukja maga mögött az ajtót és kvázi a filmkészítésnek is örökre búcsút int. Egy évvel később ugyan még leforgatja az 187 című filmet Samuel L. Jacksonnal a főszerepben, de azt követően szinte csak vegetál, 4-5 évente egy-egy bérmunkával jelentkezik. Döntéséről így nyilatkozott: „Costner csak akkor nyugodt, ha egy filmben ő maga a főszereplő és a rendező is. Számára így biztosított, hogy a kedvenc színészével és a legkedvesebb rendezőjével dolgozhat egyszerre.”

Costner, mivel a filmben már gyakorlatilag nincs senki, aki ellent tudna neki mondani, pikk-pakk végez a vágással. Május 3-án az első tesztvetítés előtt akkora a mellénye, hogy három óceánt is le tudna velük simán teríteni.

Azonban, ahogy a filmek kapcsán gyakorta mondom "Sok ember nagy tömegben ritkán okos, de nem ostoba!" állítás itt is igaznak bizonyult. A tesztközönség a kérdőíveken a Marina-árok fenekénél is mélyebbre döngöli a filmet és Costnert, és mintha külön sportot űzne abból, milyen változatos jelzős szerkezetekkel „minősítik” az alakítását. A vágást új szempontok alapján teljesen elölről kell kezdeni. Tetézve a bajt a film „megjelenik” a Los Angeles-i bolhapiacokon videókazettán, amin – szerencsére(?) – csak kb. 15 perc értelmetlen jelenet halmaz szerepel, de a stúdió gyakorlatilag már minden gesztusával azon van, hogyan tudna szabadulni a filmtől.

Pedig ekkor még volt egy csavar a sztoriban.

Folyt. köv.