A 2017-es esztendő egyik legnagyobb filmes dobása, legalábbis sorozat műfajban, kétségtelenül a La Casa De Papel (Money Heist) azaz "A nagy pénzrablás" című spanyol bankrablós (pénzverde-kirablós) sztori, mely óriási népszerűséget és nézettséget ért el az elmúlt egy esztendőben. A Netflixen megtekinthető sorozat 4 évadból áll (egyelőre) ami 38 db epizódot jelent (melyek egyenként átlagosan 45 percesek). Nemrégiben fejeztem be a legutolsó fejezetet és mondhatom: magával ragadott az egész, a fantasztikus zárással együtt. Hihetetlen űr támadt bennem, mert egyelőre semmi nem képes pótolni hétköznap estéim bevált programját, a Nagy pénzrablás megtekintését és a szinte családtagjaimmá váló szereplők kalandjait.  Olyan volt számomra (és barátaim számára is) a La casa de papel, mint a narkó: rászoktunk és magasabb szinten pörögtünk, amíg tartott. Utazás volt, mámoros és magával repítő kalandtúra. Most marad a La casa de papel FB közösségben kommentelés és a hőn áhított ötödik évad várása. Nehéz lejönni a "szerről" mert ha "belekóstoltál" függővé tehet téged.

A sorozat alapsztorija két zseniális rablás, melyek összetettségük és várható elrabolható pénzmennyiségeik miatt az évszázad rablásai. A célpont az első két évadban a spanyol királyi pénzverde (ahol az eurókat nyomtatják), majd a 3. és 4. évadban a spanyol aranykészlet épülete.

Ami a főszereplőket illeti, három csoportra bonthatóak: első a rablók csapata (kezdetben nyolcan vannak, később változik számuk), második csoport a rendőröké, a harmadik pedig a túszoké. A La Casa De Papel egyik erőssége éppen a karakterek megjelenítése. Mindhárom említett csoportban ugyanis rendkívül jó kidolgozott, érdekes karakterekkel találkozhatunk, akik archetípusai a különböző rétegeknek (tolvajok, fiatal vagányok, ravasz betörők, stílusos bűnözők). A központi figura mindvégig a Professzor (El Profesor), akit Álvaro Morte alakít (tegyük hozzá: zseniálisan). Ő szervezi meg az első két évad akcióját: a nagy pénzrablást egy körmönfont terv mentén. Vagyis: bejutnak a pénzverdébe, túszokat ejtenek, majd néhány napig bent időzve milliárdos tételben pénzt nyomtatnak maguknak és utána kiszöknek egy rejtett alagúton keresztül (a pénzzel együtt). Nagyjából ennyi. Hozzátéve: az egész egy sokszorosan bebiztosított, minden elemében kidolgozott, aprólékosan megtervezett, ügyesen előkészített zseniális akció, mely méltó az "évszázad bűnténye" címre.

A Professzor valójában édesapja tervét valósítja meg, miközben "önmagát" is beleszövi a tervekben és mindenét egyetlen lapra feltéve alkot új jövőt csapata számára. Egyetlen tényező marad ki csupán számításai közül: nevezetesen az, hogy fülig beleszeret abba a detektívnőbe, Raquel Murillo (Itziar Ituno), aki az egész rablásügy vezető-nyomozója. A vele egykorú, fiatalosan csinos és épp válásával küszködő magányos nő sokáig nem is sejti, hogy a túszakció melletti kávéházba időnként betévedő, jóképű férfi azonos azzal a félelmetes és titokzatos rabló-vezérrel, akivel telefonon társalog rendszeresen a túszok életéről.

A rablócsapat összetétele is érdekes: tagjai világvárosokról nevezik el önmagukat (hogy később se tudjanak belőlük semmit kiszedni társaikról, [ha esetleg elkapnák őket]). Van itt apa - fia rabló (Moszkva és Denver), akik korábban több profi rablást is végrehajtottak, van droggal kereskedő, gyermekét elvesztő, de színes egyéniségű magányos nő (Nairobi) [aki az egyik személyes kedvencem], van stílusos nagymenő (Berlin), van vagány fiatalok párosa (Tokio és Rió), akik az élet-szeretetért vannak e világon és akadnak marcona nagy darab harcosok is (Helsinki, Oslo), akik közül az egyikről hihetetlen érzelemgazdaság derül ki.

Mindenki nagyot alakít: különösen Nairobi szerepében Alba Flores, Berlin szerepében Pedro Alonso és a 3.-4. évadban felbukkanó (második rablásban részt vállaló) Rodrigo de la Serna (mint Palermo). Ám a két igazán komoly alakítást nyújtó szereplő szerintem a Professzorként Alvaro Morte és a nyomozónő karakterében Raquel Murillo. Mindketten élvezetesen és nagy átéléssel, érzelmek széles skáláján hozzák figuráikat.

A La casa de papel negatívumai közül csupán egy juthat eszünkben: a hitelesség, mely néhol azért sérül picit. Egy-egy jelenetben nehéz ugyanis elhinnünk, hogy annyira simán mennek bizonyos trükkök, hogy például egy kórház úgy elárasztható bohócjelmezes béremberekkel, hogy azok később semmi nyomot ne adjanak felbérlőikről vagy hogy egy épület 5 napig legyen bevehetetlen az ország összes rendőre, fegyverese, katonája által sem, nem beszélve az elektronikai, informatikai trükkökről, melyekből nagy dózisban kapunk mindvégig. Ám ezek megbocsátható túlzások különösen azért, mert cserébe egy remek sztorit kapunk, izgalmas jelenetek sokaságával.

A második évad utolsó epizódja után egy új film kezdődik, teljesen új alapokon. A régi rabló-csapat kiegészül, új tagok bukkannak fel és egy teljesen új alaphelyzet áll elő: egy évvel a rablás után ugyanis a hatóságok elfogják a csapat egyik tagját. A Professzor egy még grandiózusabb rablással tervezi kihozni barátját, így ennek története - a királyi aranytartalék ellopása - lesz a második két évad alaptörténete. Az új rablás jóval több nehézséget hoz, igaz maga a terv is bonyolultabb (sokkal több technikai nehézséggel). Újabb kulcsszereplők esnek el.

A főszereplők halála megviseli a nézőt, mert szinte családtagjainkká válnak: megismerjük, megszeretjük őket, mindennapjaink részévé válnak. A tény, hogy a rablók is meghallhatnak, realisztikusabbá teszi a történetüket és arra emlékeztet bennünket, hogy amit véghez visznek, az valóban veszélyes és különleges dolog. Ugyanakkor pont ezek miatt hősökké válnak és az egymásért való önfeláldozó kiállásuk miatt valahol példaképek lesznek. Ezen a ponton még azt is elfelejtjük nekik, hogy egy ország aranykészletének elrablása egy komplett társadalmat tehet tönkre, visszavetve a teljes lakosság életszínvonalát (óriási gazdasági válságot generálva). De ezt csak úgy zárójelben jegyezzük meg, mert lehetetlen nem szeretni őket.

A Nagy pénzrablás titka a karakterisztika (a különleges és szerethető jellemek megteremtése, bemutatása) aztán a mindig új meglepetéseket, részről-részre új fordulatokat hozó script, végül a zseniális, a rendőrök eszén folyton túljáró rablási tervek sokszínűsége, melyeken mindvégig élvezettel szórakozhatunk. A La casa de papel egy kivételesen élvezetes sorozat, mely feldobja mindennapjainkat. De vigyázat: narkóként hat és nagyon rászokhatunk, a végén elvonási tünetekkel.

Filmflash blog

2021.04.15.10:01