Csillag születik
A Star is Born
2018
Arra azért nem sokan fogadtak volna, hogy az év egyik nagy mozis meglepetését az a Bradley Cooper-Lady Gaga páros hozza össze, akik neve hallatán nem a rendező és színésznő szavak ugranak be elsőre. Márpedig kár kerülgetni azt a bizonyost…Bradley Cooper tehetséges rendezői alapanyagnak tűnik és még akár Lady Gaga is komolyan vehető színésznő lehet. Egy munka alapján kár lenne kikiáltani Coopert a következő Ben Afflecknek, Robert Redfordnak vagy Clint Eastwoodnak, de azt a tényt már senki el nem veheti tőle, hogy nagyon ígéretes bemutatkozást pattintott oda így év végén.
Ne is húzzuk tovább: Mivel ez már a sokadik (szám szerint a 4.) verzió a Csillag születikből, a sztori ismerős lehet (nem csak innen): Jackson Maine (Bradley Cooper) 40-es éveinek közepén járó ünnepelt rocksztár. A hírnévvel és tehetséggel menetrendszerint érkező önpusztítás valamint folyamatosan hallásának elvesztésével riogató orvosok miatt Jackson leginkább csak teng. Mígnem egyik átpiázott éjszaka összefut Alleyvel (Gaga), aki épp egy bárban énekel. A férfi a nőbe és a tehetségébe is beleszeret. Hamar kiderül, hogy a lány tényleg istenadta tehetség és hamar a háttérbe szorul Jackson. Kapcsolatuk ki lesz téve a showbiznisz árnyoldalainak, a féltékenységnek, az önpusztításnak és az önsorsrontásnak.
Cooper tényleg fontosnak érezte ezt a filmet magának, hiszen a rendezés és a főszerep mellett, az írást, a produceri munkát, de még a dalszerzést is magára vállalta. Ennek okán süt a filmről, hogy ezt nagyon megakarta csinálni, mi több, nagyon jól megakarta csinálni. Hogy végül a Csillag születik pusztán egy retina és hallójárat kényeztető alkotás lett és nem több, az néhány igen fontos dolgon szállt el. Az egyik Lady Gaga. Igen tudom. Iszonyatosan jól énekel a nő. Szó nem érheti a szerepbe fektetett munkáját. A maga manírmentes, modorosságot kerülő egyszerű színészi játék, ami mégis nagyon sokat követel meg az embertől. A gáz, hogy mivel mindenki tudja, hogy Gaga micsoda szupersztár, egyszerűen nem jön át, hogy ő kezdő a szakmában. Sőt, a film elején olyan tisztán, profin és hitelesen énekel, hogy csak azt nem zavarja ez a teljesen kész énekesnői kvalitás, akit amúgy a zene sem. Két pislantással később már a lemezét énekli fel. Persze több, mint tökéletesen. Egy ismeretlen színésznővel sokkal előrébb lett volna a film. Minőségben lehet nem, de hitelességben biztosan.
Ellenben Bradley Cooper minden bizonnyal komoly tényező lesz az Oscar szezonban. Gyakorlatilag a film mind a két órájában tök részeg, szétcsúszott. Amolyan Jeff Bridges-esen, Eddie Vedderre hajazó fizimiskával, mormog az orra alatt, kúszik, mászik, esik, és folyamatosan egyre mélyebbre zuhan az önpusztítás szakadékába. Félelmetes a faszi, és ezt halálosan komolyan értem. Riasztó, ahogy a saját démonaival küzdve is megmarad szerethető karakternek. Olyan önsorsrontó ember, akit végig látunk száguldani a vesztébe és csak reménykedünk, hogy a zene és Alley megmenti. Sokrétű, alaposan kidolgozott karakter pompásan előadva. Apróbb jelenetei vannak Sam Elliotnak és Andrew Dice Claynek is, akik amikor megjelennek lopják a showt. Külön öröm Mr. Rock and Roll detektívet újra egy ilyen zenés filmben látni.
Na de ha már zenés film, milyen a dalok? Nem olyan erősek mint a La La Land esetében, de azért nagyon jók. Főleg Cooperen lepődtem meg, hogy mennyire jól megy neki ez az el viszkizett post grunge-alter rock éneklés. Gaga meg nyilván Gaga. Zseniális. A Shallow dal biztosan Oscart fog kapni, ahogy egyébként a film sok kategóriában érdekelt lesz.
Összegzés: Igen kellemes meglepetés onnan, ahonnan az ember nem várta volna. Cooper rendezése feszes, szuggesztív és nagyon elegáns. A zenék jók, a dialógusok működnek, és a történet is ül. Sajnos ez utóbbi annyiszor lett elmesélve, hogy kevésbé érdekes és viszonylag szögegyenesen halad a simán kitalálható végcél felé. Mindenesetre így is vannak remek és nagy pillanatai. Bravó.
