A jelenleg a magyar mozikban megtekinthető, Denis Villeneuve rendezte, 2021-es látvány-scifi-dráma, a Dűne, komoly műfaji előzményekkel bír: Frank Herbert 1965-ös, Nebula-díjas fantasy-regénye és David Linch 1984-es kísérlete képében. Ami a regényt, vagy regény-sorozatot illeti (mely nálunk először 1987-ben a Kozmosz Fantasztikus Könyvek gondozásában jelent meg) valóban zseniális: mert egy külön "fantázia-szigetet" teremt, hihetetlen képi világgal. Ez a képi világ a regény esetében természetesen a fejünkben jelenik meg (olvasás közben), viszont a filmes kísérleteknél (David Lynch és Dennis Velleneuve művei esetében) a rendezők feladata a megvalósítása. Nagy kihívás tehát, melyet egyáltalán nem könnyű teljesíteni.

A kép forrása: https://thefutureoftheforce.com/2021/07/22/images-from-dune-trailer-released/

Először a Dűne-univerzumról érdemes pár szót ejtenünk, mielőtt Villenuve mozijáról beszélnénk. A regényíró teremtette világ a nagyon távoli jövőbe kalauzol bennünket, nem kevesebb mint 8 ezer (!) évet ugorva előre az időben. Nem tévedés 10 ezer körül járunk, amikor megismerjük a helyszíneket és a főbb karaktereket, például a két, egymással rivalizáló hercegi házat: az Atreides családot és a Harkonnen klánt, illetve a bolygót, melyért mindketten harcolni kívánnak. Ennek neve: Arrakis. (Őszintén szólva nem tudom honnan vette Herbert ezeket a hangzatos neveket, de kétségtelenül jól csengenek, több esetben görögös, néhol németes másutt egyértelműen brit hangzást adva mindennek.) Mindenesetre a sivatagos Arrakis planétán termelhető ki a rejtélyes "fűszer" nevű por mely egyszerre hallucinogén narkotikum és jövőbe-látást biztosító csodaszer is, az élet meghosszabbításának ígéretével. (Az extrém hosszú űrutazások fontos "kelléke".) A bolygón a titokzatos, kék szemű fremen nép él, mely látszólag elmaradott körülmények közt, földalatti barlangokban tengődik, ám valójában birtokában van az "egyetemes tudásnak" és mellesleg ügyesen cselezi ki a bolygó földalatti szörnyeit is, a férgeket. (Hogy miként tudják magukat fenntartani a több száz tonnás hústömegű lények, ha egyszer nincs ennivaló a planétán és a legnagyobb ehető lény a pár centis sivatagi ugróegér, rejtély számomra.)

A kép forrása: ign.com

Az viszont biztos, hogy különleges feudális világ a Dűne-univerzum, mely hangyányit emlékeztet bennünket a Star Wars worldre, mert itt is hallunk gonosz császárról, titokzatos varázsló rendről (like Jedi-order), mely a filmben a "Bene Gesserit" nevet viseli, itt is van Kereskedelmi Szövetség (Űrliga) és itt is jelent van a misztikum. Az alaptörténet is érthető, de azért kellő mennyiségű rejtélyt is tartalmaz:  

A kép forrása: gamesradar.com

Villeneuve a tőle megszokott lassú tempóval rendezte meg a Dűnét, ami sajnos még ezt az egyébként érdekes és mozgalmas történetet is unalmassá teszi. Bár a látvány-világra nem lehet panaszunk, szinte kín kivárni az egyes mozgalmasabb jeleneteket. A döntő csatát is éjszaka forgatták, így még véletlenül sem élvezhetünk monumentális csata-jeleneteket. Ami tényleg jó, az az egyes párharcok megjelenítése: Jason Momoa és Josh Brolin küzdelme a támadó Sardaukar-harcosokkal. Kapunk látványos sivatagi képeket, óriás-szörnyekkel (melyek a homokos felszín alatt élnek [megint egy deja vu-érzés] és szuper-katona egyenruhákat, afféle multi-kulti jelleggel, tányérsapkás kivitelben és Marvel-szerű szuperhős felszerelésben.

A kép forrása: Cinematrix

A színészi alakítások - már amennyiben egy látványfilm esetében lehet ilyesmiről beszélni - közepesek, de azért kiemelhető Rebecca Ferguson, Josh Brolin, illetve a fiatal Timothée Chalamet. A hangeffektek, zenék tűrhetőek, de igazából nem mentik meg a filmet Villeneuve unalmas rendezésétől. Összességében a Dűne sajnos dögunalmasra sikeredett. 

Segíthetett volna a Dűnén egy kis eredetiség, például több kaland, több emberibb konfliktus, esetleg egy szerelmi szál, némi humor, több változatosság bármilyen emocionális téren. Elűzhette volna az unalom érzését egy gyorsabb tempójú script is, élénkebb rendezéssel, több ütős csatajelenettel, harccal, küzdelemmel, a karakterek alaposabb bemutatásával. A Villeneuve teremtette atmoszféra így ugyanis túl steril sőt természetellenes még egy távoli, 8 ezer évvel ez utáni világhoz mérten is, ahol hiteltelennek tűnik az emberek érzelemmentes, rideg és mesterkélt viselkedése (éppen ott, ahol a háború, a félelem, a rajongás, a családi szeretet és az összetartás magasra kellene hogy tüzelje az emberi érzéseket). Mondhatjuk úgy is (némi képzavarral), hogy Villeneuve főzött egy levest, melyből kihagyta a fűszereket és sótlanul tálalta nekünk. A szereplők arcán soha egy mosoly, az Arrakis képi világa sivár, még a gazdagok lakhelyén sincs sehol egy kép a falon, pici luxus (pedig ők aztán megengedhetnék maguknak) vagy emberi reakció. Mint megannyi bio-robot az összes szereplő. Csak az anya - fia korrelációban kapunk érzelmeket, amikor Paul és Jessica féltik egymást és harcolnak a másikért.

Denis Villeneuve és fiatal főszereplője: Timothée Chalamet (forrás: cheatsheet.com)

Frank Herbert zseniális, 1965-ös regénye Villleneuve kezében sajnos egysíkú átlagfilmmé silányult, mely a 155 perces játékidejével próbára teszi türelmünket (és ülőgumóinkat is). Csak a nagyon fanatikus Dűne-rajongóknak és Villeneuve-fanoknak merném nyugodt szívvel ajánlani, de nekik is csak nagy kitartást kívánva. Ami engem illet: nagyon rég vártam ennyire egy film végén a lámpák felkapcsolását. Értékelésem: 45%.

A magyar nyelvű előzetes után, a 40-45 százalékos értékelésünket szokásunk szerint film-tekercsekben is megjelenítjük, 5-ből két tekercset adva Villeneuve 155 perces maratoni produkciójának:

Ha érdekesnek találtad, várunk FB oldalunkon is!

2021.10.24.(12:15)