Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Filmek a polcról

Gyilkossághoz öltözve (1980)

2019. november 11. - Lazók György

dress-1.jpg

Brian De Palma thrillereit vizsgálva elkerülhetetlen Alfred Hitchcock munkásságának a szóba kerülése. Már a Káin ébredése kapcsán egyértelmű volt, hogy a suspense mestereként emlegetett rendező mekkora hatással volt rá, de talán egyszer se ment olyan messzire, mint a Gyilkossághoz öltözve megalkotásával. A film, melyet a Portyán helyett forgatott le, már nem csupán stílusában emlékeztet erősen Hitchcock műveire, konkrét fordulatok és egész jelenetek köszönnek vissza a Psychoból. Azt, hogy De Palma tényleg ennyire szereti Hitchcock egyik leghíresebb rendezését vagy csupán kölcsönveszi belőle, amire szüksége van egy olyan kérdés, amin hosszan lehetne vitatkozni. A Gyilkossághoz öltözve mégse ezzel hevítette fel a maga idejében a közvéleményt, hanem amiatt, hogy De Palma annyi szexet és vért rakott a filmjébe, melyről példaképe nem is álmodhatott.

Mindjárt az első jelenetben azt látjuk, hogy Angie Dickinson önkielégítést végez a zuhany alatt. Az izgatás egyszerre szürreális és perverz módon sokkolásba vált hirtelen nyilvánvalóvá téve, hogy De Palma majdnem akkora rajongója a giallóknak, mint Hitchcocknak. A szexuális frusztráció legalább annyira meghatározza az áldozatot, mint a gyilkost. A nemi vágy olyan bűn, mely De Palma filmjében nem maradhat büntetlenül. A kielégületlen feleség erotikus fantáziája, ahogy egyik percről a másikra rémálommá változik, úgy lesz délutáni kalandjából is egy véletlenül megtalált levéllel végzetes macabre. A nőjogi egyesületek már akkor se díjazták, hogy a csalfa asszonnyal a rendező mekkora árat fizettet, ám azt a nőt, aki egy thrillerben a bűn útjára téved ritkán éri az a szerencse, hogy ép bőrrel kerüljön ki belőle.

dress-2.jpg

Ostobaság volna persze azt hinni, hogy De Palmát a morál túlzottan érdekelné. Ő nem erkölcsi tanmesének szánta filmjét, hanem az idegek felborzolására. De Palma a kukkolótársává teszi nézőjét és mesterien megalkotott képsorokkal kápráztatja el, hogy akkor se akarjon félrenézni, amikor elszabadul a borzalom. A Gyilkossághoz öltözve vizuálisan tömör gyönyör, azonban az író-rendező ezekbe a kéjesen elnyújtott szekvenciákba hajlamos túlságosan is belefeledkezni. Az a rész, melyben a feleség és a vele kikezdő ismeretlen férfi a galériában némán kerülgetik egymást majd tíz percig tart. De Palma nem először teszi próbára a tűrőképességünket, ám a csodálatos kameramunka és Pino Donaggio nem kevésbé elbűvölő zenéje se feledteti a jelenet öncélú jellegét.

A rendezőnek csak azután kezd beugrani, hogy van egy elmesélésre váró története is, hogy levezényelte az elképesztően véres gyilkosságot, mely filmjének a csúcspontja. Innentől alkotása többé-kevésbé hagyományos thrillerként folytatódik, amiben egy szemtanú (Nancy Allen) és az áldozat fia (Keith Gordon) együtt próbálnak a tettes nyomára bukkanni. Van egy mellékszálunk is, ennek során a film sztárja, a pszichológust játszó Michael Caine egy betegét keresi, aki gyaníthatóan a gyilkos. A Psycho és megannyi hasonló thriller után aligha fog bárkinek meglepetést okozni a valódi elkövető személye. De Palma ugyan bevet pár trükköt, hogy elterelje a figyelmünket és egy dublőrt is bedob, hogy elbizonytalanítson, másrészről olyan nyíltan sugallja, ki a tettes, hogy épp csak egy nyilacskás táblát nem tart a feje fölé.

dress-3.jpg

A Gyilkossághoz öltözve a vártnál hamarabb jut el a végkifejletig. Még mindig van úgy negyed óra hátra a történetből azután is, hogy pszichológusával (ismételten a Psycho után szabadon) elmagyarázta a tettes indítékát. A lényegében felesleges epilógus leginkább De Palma tobzódása a hatásvadász képekben. Önmagukban rendkívüli jeleneteket alkot, a fürdőszobai rémálom például ritka izgalmas, ám értelme a történet egészére nézve vajmi kevés van. A filmet a De Palma iránti rajongásom csúcsán láttam először és meg kell, hogy mondjam, már akkor is felemás élmény volt. Forgatókönyvíróként Brian De Palma sose volt olyan ügyes, mint rendezőként, ez pedig meglátszik ezen a filmjén is. Amilyen szenzációs képileg épp annyira zavaros és kiegyensúlyozatlan történetileg. Végső soron egy érdekes variáció a Psychora, ami közel sem elégszik meg a szimpla másolással, mégis Hitchcock klasszikusát inkább tudom ajánlani bepótlásra, mint De Palma túlfűtött újragondolását.

ÉRTÉKELÉS: 60%        

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr2115301596

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.11.11. 17:10:49

Kedvenc Brian De Palma-filmem! Minél többször látom, annál jobban tetszik. Az első szinkron az igazi, amit a VHS-hez csináltak, a második sokkal gyengébb.

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2019.11.11. 17:33:35

@Field64: Láttam mindkettővel. A második szinkron se rossz szerintem, csak egy fura tükörfordítás tűnt fel: a "stinks in bed" szó szerint "büdös az ágyban"-ként lett magyarítva. Amúgy én is sajnálom, hogy a DVD-re nem az eredeti szinkron került, habár ezzel a Duna tévéssel még mindig jobban jártunk, mint a Halál a hídon kiadására rárakott, vállalhatatlan MGM-es változattal!

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.11.11. 17:39:19

@Lazók György:

Ez így igaz, a Halál a hídon MGM-szinkronja skandalum, Szibériába kéne deportálni, aki elkövette és nyilvánosság elé engedte. :)

Nekem az tűnt fel, mintha a második szinkron finomított volna a nyelvezeten, főleg Nancy Allen kissé közönséges szófordulataira gondolok. A film egyébként zseniális, a múzeumi jelenet egyrészt hommage egy másik Hitchcock-film, a Szédülés hasonló múzeumi jelenetének, másrészt a néző tökéletes félrevezetése, mert az alkalmi szeretővel behoz a történetbe egy olyan figurát (és súlyt is ad neki), akinek valójában semmi köze a fordulatokhoz.

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2019.11.11. 17:53:34

@Field64: Tényleg finomít a nyelvezeten, de azért messze nem olyan zavaró mértékben, mint mondjuk a 48 óra újabb szinkronja. Ahhoz, hogy az alkalmi szeretőnek súlya legyen, nem ártott volna megszólalnia. Az szerintem erőteljesebben meghatározza a filmet, hogy /spoiler/ De Palma pont úgy szabadul meg a főszereplőként bevezetett Angie Dickinsontól, ahogy Hitchcock Janet Leightől /spoiler vége/. Azt elismerem, hogy a filmnek vannak nagy pillanatai, de nekem a rendező ezen időszakából sokkal inkább bejött a már említett Halál a hídon vagy a Szédülést méginkább megidéző Megszállottság.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.11.12. 06:36:30

Szerintem nem a szövegen múlik, hogy a figurának súlya van-e, hiszen időnként látható, hogy mozog a szája, mond valamit, de mivel a múzeumi jelenetet a hősnő szemén keresztül látjuk, aki zaklatott lelkiállapotban van (amit a kameramozgás is kifejez), nem értjük, hogy mit. Annyiban a Psychóhoz hasonlít a cselekmény felépítése, hogy De Palma is szándékosan behoz olyan motívumokat, amelyeknek igazából nincs jelentőségük, de a sematikus gondolkodású nézők arra számítanak, hogy ismét egy lineáris cselekményvezetésű filmet kapnak, ahol minden darabkának van helye a kirakós játékban. Egyébként van is, csak nem ott, ahol a néző gondolja. Hitchcock például a negyvenezer dollár ellopásával indítja a Psychót és Janet Leigh személyével, holott a film végül nem a sikkasztásról szól, és nem is a nő a központi szereplője. De Palma behozza a sztoriba a titokzatos férfit, aki pont attól válik érdekessé, hogy nem szólal meg, az alkalmi kalanddal a rendező azt sugallja, hogy a fickónak van szerepe a történetben. Sőt rátesz egy lapáttal azzal is, amikor Dickinson megtalálja a pasi nemi betegségével kapcsolatos orvosi papírt. Ekkor menekül el a lakásból, ekkor ölik meg, és a motívumok akaratlan egybefűzése révén a néző azt hiheti, hogy ennek köze van a fickóhoz és a betegségéhez.

P. S.: A Halál a hídon zseniális, a Megszállottság számomra csalódás volt.Talán ha a maga idejében láttam volna...

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2019.11.12. 07:42:14

@Field64: Nem tudom más hogy van vele, de bennem egy percre se ötlött fel, hogy a felcsípett fickónak később jelentősége lesz. Mivel a múzeumnál látjuk, hogy valaki figyeli a nőt és elteszi a (másik) leejtett kesztyűjét, nyilvánvalónak tűnt, hogy az az igazi veszélyforrás. Bár, ha úgy vesszük a hapsi, aki nemi betegséggel fertőzte meg is rendesen elbánt vele, a gyilkos csak befejezte a munkát.
süti beállítások módosítása