Ami kint, az bent (és fordítva)

Néztél ma már tükörbe? No persze nem a kézzel fogható értelemben véve....Néha napján nagyon hasznos tud lenni, ha az ember tart egy rövid önelemzést. Hogy mire is gondolok egész pontosan? Hát erre...

noah-buscher-m19qtooxpks-unsplash.jpg

Rohan a világ, pörögnek a napok. Majdnem két hónapja, hogy beköszöntött az új év, pedig olyan mintha pár hete jöttünk volna vissza az ünnepekről dolgozni. Minden annyira gyors, hogy sokszor fel sem fogjuk épp mi történik velünk. Nincs lelassítás, a tempót tartani kell. De miért is? Sokkal hasznosabb lehet egy kicsit megállni és körbenézni a nagyvilágban, meg legfőképp önmagunkban. Egyrészt hatékonyabban tudunk működni a hétköznapokban is, ha nagy ritkán végzünk egy belső lomtalanítást, másrészt pedig jóval könnyebbnek érzenénk magunkat, ha képesek lennénk őszintén időt szánni a legbensőbb dolgainkra is.

Tükörbe minden nap néz az ember. Munkába indulás előtt, felkelés után, lefekvést megelőzően és csak úgy, random is néha. Tök jó, hisz ezzel konstatáljuk, hogy nem maszatos az arcunk, nem áll hülyén a hajunk stb. De mi a helyzet a belső dolgainkkal? Érzéseink között mikor raktunk utoljára rendet? Tisztában vagyunk azzal, hogy odabent mennyire működnek jól a dolgok? 
Gondolkodni, elemezni a saját kis belső világunkat egyáltalán nem hülyeség, nem azt jelenti, hogy túl drámázzuk a dolgokat. Ha sokáig nem fordulunk befele és nem nézünk bele abba a belső tükörbe is, annak hosszútávon számos súlyos következménye lehet. Példának okáért, nem egy rosszindulatú megbetegedésről hallottam, amik a belső rendszer helyreálltával szépen lassan elmúltak. Ergó kialakulásukért is lehetett felelős a rendszer nem megfelelő  működése. Ebben sokan nem hisznek, főleg a racionálisabbak kételkednek lelkünk, testünkre gyakorolt hatásában, nekik azt tanácsolnám olvassanak utána a dolognak. Nagyon sok rákból felgyógyult beteg nyilatkozik őszintén a témában, és meséli el, hogy természetesen az orvosi kezelésnek is köszönheti, de önmagának és a belső munkájának is nagy szerepe volt abban, hogy győztesen került ki a harcból. 

Ez a jelen cikk vonatkozásában "csak" egy szelete a tortának. Hisz ezen kívül még rengeteg negatív hatása van a lelki káosznak. Például az, ha nem találjuk a helyünket, és valami megmagyarázhatatlan boldogtalanság kerít hatalmába minket nap mint nap. Nyilván nem a nehezebb időszakokról beszélek, mikor tudjuk jól, hogy valamilyen tragédia, lelki megpróbáltatás áll a háttérben, hanem azokról az időkről, mikor lényegében minden oké. Aztán egyszer csak azt érezzük, hogy mégsem. És bőszen a szőnyeg alá seperjük, a haszontalan érzés foszlányt, ami ezután szorgosan nőni, terjeszkedni fog és már nem csupán egyszer-egyszer tör majd ránk, hanem szépen lassan a mindennapjaink részévé válik. Aztán; Helló, szia depresszió!

Ha ezt nem akarjuk megvárni, célszerű időnként végig gondolni; kik is vagyunk, mit is akarunk és elhelyezni magunkat a világban. Minden másnak ez az alapja. Úgy fogunk látni másokat, ahogy magunkat látjuk. Ha nincs önbizalom, nem fogunk másban sem megbízni. Ha csaló vagyok, hiteltelen ripacs, akkor másokban is ezt fogom látni, bármilyen jó is legyen hozzám. És persze az örök klasszikus; ha nem szeretem magamat, másokat sem fogok tudni szeretni. De ha magamba nézek és rájövök, hogy valami nem oké, akkor már tettem egy lépést előre. Nem azt mondom, hogy ezzel megvan oldva, sőt, helyzettől függően, lehet csak itt kezdődik a történet, de mindenképp érdemes belevágni. 

Néha le kell lassulni, és bele kell nézni abba a belső tükörbe is. A nagy rohanás szépen lassan megöli az embert és ha nem kapunk időben észbe, már késő lesz bármin változtatni. A belső harmónia, nem egy megfoghatatlan, nyálas fogalom, hanem egy út, amit bárki megtalálhat önmagában legbelül.

Címkék: Eszmecsere