Az előző nézőnaplóban két dologról volt szó: az egyik, hogy az utolsó évad féltávjánál érkező The Great Patriotic War az egész sorozat egyik legjobbja, a másik, hogy a The Americans-ben csak nagyon ritkán láthattunk ilyen sűrű és tempós részeket. Ezek után nem meglepő, hogy a következő rész a lassításról szól. Meg kell egy kicsit nyugodni, hogy egy a sorozatra sokkal inkább jellemző résszel forduljunk rá az igazi végjátékra.

Mindig is tudtuk, hogy a sorozat készítői nem kapkodnak el semmit, de még így is meglepő a számomra, hogy egészen az utolsó 4 részig várnak, hogy begyújtsák a rakétákat. Szerintem ez volt az utolsó átvezető rész, ezért fért bele, hogy olyan emlékezetes, de később valószínűleg már nem igazán fontos karakterekkel elszámoljunk, mint Henry vagy a mail robot.

Hálaadás miatt Henry is itthon van az iskolából, ez az egyik fő szál az epizódban, így Paige még vehet egy utolsó nagy levegőt, mert innentől kezdve nem hiszem, hogy túl sok nyugta lesz szegény lánynak. Henry-nek továbbra sincs semmiről fogalma, ezt olyan mondatokkal érzékeltetik, hogy elnézést kér az édesapjától, amiért az itthon töltött idejének egy jelentős részét a szobájában olvasva tervezi eltölteni. Nem lenne boldog, ha tudná, hogy ezzel valójában mindenkinek egy óriási szívességet tesz.

Elizabeth simán megkínálná cigivel a fiát, ami önmagában durva, de nem kell ezen meglepődni, egy szál cigi közel sem olyan halálos, mint az a munka, amibe Paige-t vitte bele. De a jelenet igazán durva beszólása csak eztán jön, mikor Elizabeth azt mondja, hogy Henry mostmár felnőtt, nincs előtte mit titkolózni. Ehhez képest csak a lényegről maradt le, de mégis azt érzem, hogy a sorozat vége előtt csak lelepleződnek a fiúk előtt. Azt sem nehéz elképzelni, hogy a készítők úgy vannak vele: az igazán durva az, ha ilyen ajtókon nem mennek be.

Mindenesetre a hátralévő részekben ennyi idő már biztosan nem jut Henry-re, kíváncsi vagyok, hogy hol hagyja majd őt ott a sorozat. Az első évadok során sokat hasonlítgatták őt Chris Brodyhoz a Homelandből és felvetették, hogy ilyen sorozatokban mindig csak az idősebb gyerekre jut elég idő, a kisebb csak ott van a háttérben, akire nem figyel senki. Ehhez képest Henry-t elég szépen felhozták, ráadásul továbbra is sokkal okosabb és érettebb a kortársainál, ami nekem azt modja, hogy igen tudjuk, hogy ezzel korábban nem foglalkoztunk eleget, de valójában csak a megfelelő pillanatra vártunk. Jelenleg arra használják Henry-t, hogy az üzletember Philip démonait előhozza, hiszen a drága iskola miatt új megvilágításba került az utazási iroda kudarca. A napi megélhetésüket nem befolyásolja, illetve azt gondolom a szovjetek nem is hagynák, hogy az igazán veszélybe kerüljön, a felsült terv valójában csak Henry-t befolyásolja.

Ezek után érthető, hogy miért olyan kínos az a hazaút, ahol Henry felfedi a lapjait, hogy nem fogja hagyni, hogy az anyagi helyzetük miatt pont érettségi előtt kelljen otthagyni a menő suliját. Logikus amit mond és értjük Philip viszolygását is a dologtól, ami a rátermettségét és keménységét is kérdőre vonja. Ezen a téren már egy ideje feszítik a húrt Philip-nél, most Henry is hozzátette a magáét ahhoz, hogy eljussunk a tipping pointhoz. 

Azt látjuk, hogy Philip elhatározta magát és szerintem eddig szándékosan nem akart azon gondolkodni, hogy kit kellene kirúgni a cégtől, de mostanra már annyira kétségbeesett, hogy rászánja magát és Henry az autóban nyújtott teljesítménye segít aban, hogy kicsit csípkedje magát. A fasz rossz végén nyilván szegény Stavos ül, aki évekig nézte, hogy Philip és Elizabeth le sem szarják az irodát, tartotta a frontot és akkor most ez a hála érte.

A jelenetet nézve az jutott eszembe, hogy szívesen megkérdezném Philipet, hogy melyik a rosszabb? Kirúgni valakit, akit ilyen régen ismersz, vagy megölni egy ártatlan embert egy küldetésen? Mert az egyik jelnetősége ennek az egésznek pont az volt, hogy Philip megfetrengett a kudarcban, rájött, hogy üzletembernek közel sem annyira jó, mint gondolta, végeredményben pedig hiába hagyta maga mögött az előző munkát egyáltalán nem érzi magát jobban, sőt. Mert ezzel a házassága is megszűnt létezni.

Az epizód lényege, hogy a lehető legtávolabb sodorja egymástól a két főszereplőt, de egy epizódnál többet nem akar ezen a ponton eltölteni.

Most látjuk, hogy baj van, külön szobában alszanak és rögtön az első jelenetben, mikor Philip elmondja, hogy Elizabeth kettős gyilkossága miatt nem hajlandó segíteni Kimmy-vel. Itt rögtön lefektetik az alapokat, Elizabeth óriásit csalódott, Philipet puhának tartja, akit már egy kicsit sem érdekel semmi abból, ami Elizabeth számára a saját életénél is fontosabb. Ez egy tök jó keretes szerkezet a részre, aminek úgy van vége, hogy Philip elindul segíteni Elizabeth-nek. De addig van egy-két vargabetű a dolgoban.

Ennek a Henry-hez és az újrakezdett élethez, meg az üzletnek köthető részével már foglalkoztam, a másik fontos fejlemény, hogy miután kiderül, hogy Elizabeth-nek el kell utaznia, Philip folytatja a kémkedést a felesége ellen és igyekszik kideríteni néhány dolgot. Zseniális megoldás, hogy a nézőknek fogalmuk sincs arról, hogy pontosan mit írt le az Oleghez eljuttatott üzenetben. Így azt sem egyértelmű, hogy pontosan mennyit tud az akcióról, mikor felajánlja a segítségét. De a kémkedés szintén passzol az epizódba, hiszen ez is egy nagyon komoly árulás Elizabeth szemében, mert az igazi munkát nem végzi el, de azt meg pont hártáltatni akarja, aki legalább dolgozik.

Szerintem ez hozzájárult ahhoz, hogy Philip végül beadja a derekát. Lehet fontosabb volt , hogy vissza akarta kapni azt a stabil pontot az életében, amit a felesége jelent és nem volt más választása, mint besegíteni a munkába.

Ezen a szinten mindegy, hogy milyen ideológiáról van szó, ebben a munkában könnyű szem elől veszíteni az igazi téteket, azt hogy a tetteik hogyan befolyásolják a világot és elég arra koncentrálni, hogy képesek legyenek a saját mindennapjaikat elviselni.

Philip döntése pedig főleg erről szólt, bár tény, hogy az egész üzleti kudarc hozhatott némi csalódást ezzel az amerikai dologgal kapcsolatban, ami sokáig elég vonzó volt, de nem hiszem, hogy a bosszú igazán komoly tényező lenne ebben az egészben. Philip és Oleg, és még szerencsére nagyon sokan mások is, belátták, hogy a párbeszéd és a béke az egyetlen opció a szovjetek számára sok évtizednyi hidegháborúzás után. Ehhez viszont muszáj a szürke zónában játszani és ha kell, akkor besegíteni Elizabeth-nek is, mert egy elkapott illegal biztos nem segít a jelenlegi tárgyalások előrelendítésén.

Plusz az illegalra aztán lehet mondani, hogy igazán személyes ügy, mert mi van ha ők a következők. Kicsit ugyan a semmiből jön nekem ez a szál, de gondolom a valóságban is van rá példa, hogy egyszerűen csak szerencséjük van a hírszerzésénél és egy ilyen tuti dolog egyszerűen az ölükbe hullik. Mondjuk igazán jól volt felépítve, hogy Aderholt először azt mondja, hogy hoppá megfogtuk az isten lábát, csak idő kérdése, hogy lekapcsoljuk ezt az egészet.

A következő jelenet pedig arról szól, hogy bemutassa valójában milyen sziszifuszi munka következik most és tűt keresnek egy igen nagy szénakazalban, amihez rengeteg ember unalmas munkájára van szükség és így sincs garancia arra, hogy sikerrel járnak. Ez megint olyan, ami miatt az Americanst szeretni lehet, hogy azt érezzük, hogy szorul a hurok a szereplők nyaka körül, de közben a feszültség, a csavarok és az egyéb külső elvárások miatt sem alkalmaznak olyan megoldásokat, amik miatt az életszerűség igazán csökkenne.

Ráadásul tök jól kötik össze ezt az egészet egyrészt azzal, hogy Aderholt némileg csalódottan beszámol róla, hogy bár a szovejetek úgy csinálnak, mint akik békésen tárgyalnak velünk, a sötétben továbbra is ugyanazt cisnálják, mint eddig és igyekeznek mindent ellopni, amit csak lehet. Mi tudjuk, hogy a szovjetek megosztottak és vannak azok, akik komolyan gondolják a békét, de még így is sokan vannak, akikben benne maradtak a tüskék és Elizabethen meg Claudián keresztül egész jól látjuk azt, hogy ebben van valamennyi logika is.

2018-ból nézve pedig csak arra tudununk gondolni, hogy mekkora szerencse, hogy véget ért a hidegháború.

Tényleg könnyű elképzelni azokat a szkenáriókat, ahol az egész kiegyezésből meg békéből nem lesz semmi. A sorozat pedig az utolsó részek felvezetését egy háladásnapi vacsorával teszi meg, ahol Stan szenvedélyes monológot ad elő arról, hogy vannak emberek, akik el akarják venni tőlünk a békét és a szabadságot, mert nem tetszik nekik, ahogy élünk. Nem tudom mennyire volt szánékos, de ez a szöveg teljes rímel arra, amit 2001 után az arab terroristákra használnak az amerikaiak és gondolom szerették volna jelezni, hogy vannak dolgok, amik mintha soha nem akarnának megváltozni, vagy eltűnni.

Stan nem tudja, hogy hány ellenséggel ül egy asztalnál. Philip és Paige fix, de egyre inkább azt érzem, hogy Renee is kém és azzal, hogy a készítők azt mondták, hogy soha nem árulják el, azzal csak beismerték ezt az egészet. A meta kiszólások ebből a részből sem hiányoztak, Renee valójában már régen csatlakozott a sötét oldalhoz, csak nem tudjuk. Mindenesetre ez volt a vihar előtti utolsó csend szerintem, több idő már nem nagyon marad itt a búcsúzásra meg minden, úgyhogy addig becsüljük meg ezt a nyugit, amíg tart.

Egyéb megfigyelések:

• Viszlát mail robot, kötve hiszem, hogy látunk még újra. De ne menjünk el a tény mellett, hogy az évtized legjobb sorozatából sikerült egy ilyen fura szerkezetnek ilyen egyértelműen kiemelkednie.
• Elizabeth elkezdett becserkészni egy sokkal fiatalabb srácot, innen jön az epizód neve a Rififi, ami elméletileg a legjobb heist movie a történelemben. Én sajnos még soha nem hallottam róla és összességében ez volt a leggyengébb szála az epizódnak, de a Vox kibeszélőjében elég jól levezetik, hogyan kapcsolódik a klasszikus film az epizódhoz.
• Elizabeth megborulását miután kiderül számára, hogy mennyire lehetetlen a chicagoi mentőakció, úgy érzékeltetik a készítők, hogy elkezd rajzolni, meg felhívja a fiát. Igazán durva.
• Most hallottuk először, hogy Dennis a komplett elhárítás vezetője, ugye? Arra kell gondolnunk, hogy ha Stan nem hagyja ott az egészet, akkor mostanra ő lenne a főni?
• Philip tipping pointját úgy érzékeltetik, hogy látjuk teljesen eldobni az agyát egy ártatlan játék közepette.
• Vicces, hogy itt ez a kurva fontos szenzor, de soha senki nem érti és nem mondja el, hogy mire jó és miért fontos.
• Újdonság volt, hogy a chicagoi szálban behozták a homoszexualitást, amivel a sorozat nagy részében nem foglalkoztak a készítők, de most behozták, hogy ilyen is van és érdekes volt Stan és Denis reakciója, ami ugyan nem homofób, de azért látszik rajtuk, hogy mennyire fura és elképzelhetetlen számukra a helyzet
• Oleg, szegény Oleg, a múlthéten kiderült, hogy szopóban van és a megnyugvós részből pedig kábé ki is maradt. Szegénynek már nem jutnak nyugodt pillanatok.
• A házi feladat meta kiszólások folytatódnak: itt ez a sokak szerint fontos cucc ami engem halálra untat.