Vonattal a Téli Olimpiára

Cortina d'Ampezzo megszűntetett kisvasútja

Kihasználva egy osztrák, 700 mm nyomközű hadivasút alépítményét, az Ausztria által Olaszországnak fizetett jóvátételből épült a 950 mm nyomközű (az osztrák "nagy-kisvasutakkal" vélhetően szándékosan inkompatibilis) Ferrovia delle Dolomiti, vagyis a Dolomitok Kisvasút, ami 65 kilométer hosszban kötötte össze a Dél-Tiroli Toblach vasútállomását a téli üdülőhely Cortina d'Ampezzón keresztül Calalzóval, ahol az olasz törzshálózathoz csatlakozhatott. A vonal közforgalomra (akkor úgy mondták: civil forgalomra) 1921-ben nyílt meg, 1929-re pedig elkészült a villamosítása, mégpedig 2700 V egyenfeszültséggel.

treno_a_carbonin.jpg

Vonalvezetés

A kelet-nyugati irányú Pustertal egyik oldalvölgyében indul dél felé a pálya, és mértékadó 35 ezrelékben emelkedik. A völgyi vonalvezetést tavak törik meg, majd a Passo Cimabanche hágón eléri a vonal a legnagyobb magasságát 1528 méternél. Nem sokkal később elhagyja a német nyelvterületet és megérkezik Velence tartományba, majd egy másik völgy alján vezetve eléri Cortinát, ahonnan tovább ereszkedik Calalzo felé. A vonalon összesen 40 nagy híd, köztük 12 viadukt épült, ezek egy része osztrák hadihídként (és a mai napig is ekként állnak). Induláskor Cortinától délre 4 pár, északra egy pár, pár évvel később már délre 9, északra 3 pár vonat közlekedett.

ponte_sul_felizon2.jpg

trenodolom10.jpg

Olimpia

1949-ben nyeri el Cortina d'Ampezzo a Téli Olimpia megrendezésének a jogát a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól, amire a híres melbournivel még bőven egy évben, 1956-ban kerül sor. A kisvasútnak fontos szerepet szánnak, ezért modernizálják a biztosító-berendezéseket, fénysorompókat telepítenek, és a régi, négytengelyes motorkocsik mellé modern ikermotorkocsikat és csuklós motorkocsikat vásárolnak, amik az Olimpia után majd leválthatják az elöregedő járműparkot. A fejlesztések akkor egymilliárd lírába kerülnek, de a vasút állja a sarat, még Giovanni Gronchi köztársasági elnök is vonattal érkezik a megnyitóra.

ferriviadelledolomiti.jpg

Bezárás

1962-ben veszik át az autóbuszok az északi, 1964-ben a déli vonalrész közösségi közlekedési kiszolgálását. Akkoriban nem volt még tömegturizmus, viszont könnyen autóhoz jutottak a helyiek, nem volt vonatra szükség. Az egy érdekes kérdés, hogy a mai turistamennyiség mellé az olimpiai forgalom hogy fog még beférni, mindenesetre az odaítélés mutatja a NOB nehéz helyzetét: az elmúlt évtizedekben kulcsfontosságú volt, hogy a rendező város megfelelő közlekedési infrastruktúrával bírjon, de itt sem autópálya, sem vasút, és Lake Placid közlekedési rémálma világlik fel újra a szemünk előtt. Cortina azonban most nem egyedül rendez, ami csökkentheti a nyomást a városi útvonalakon (ugyanakkor növelheti a hegyi összekötőutakon), szóval meglátjuk, mi lesz. Kisvasút mindenesetre nem: ott most remek kerékpárúttal vigasztalódhatnak a vasútbarátok nyaranta.

trenodolom11ultimo.jpg

Az utolsó vonat az északi ágon

Forrás

Továbbiak