Az első magyart, aki vakvezető kutyakiképző iskolát alapított, Ritnovszky Jánosnak hívják. 1931-ben született Nagykátán. A szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban végezte tanulmányait. 1952. szeptember 18-án katonai szolgálat közben baleset érte, felrobbant mellette egy akna, melynek következtében elvesztette bal karját és a látását. Kilenc hónapot töltött kórházban, utána a Vakok Intézetébe került. A hallása és az egyensúly érzéke is károsodott, ezért nehezen tudott egyedül közlekedni, gyakran érte baleset. Mivel ekkor még nem voltak vakvezető kutyák Magyarországon, német szakirodalom segítségével megtanulta, hogyan képezze ki az állatokat. Ezután már aktívabban tudott élni, 1961-ben megírta a Vakvezető kutya kiképzése című könyvét, az 1970-es években pedig lediplomázott szociológiából, filozófiából, esztétikából és pedagógiából. Ritnovszky János az 1956-os Forradalmi Bizottságban betöltött szerepe miatt, hosszú ideig nem valósíthatta meg terveit. Csak évtizedekkel később, 1976-ban tudta megalapítani a Vakvezető kutya- Kiképző Iskolát, mely 1978-tól a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének (MVGYOSZ) részeként működik. Bár az iskolát többször is megpróbálták bezáratni, a mai napig létezik MVGYOSZ Vakvezetőkutya-kiképző Központ néven. Mivel Ritnovszky János élete során azon dolgozott, hogy segítse sorstársait, több elismerésben is részesült. 2006-ban az 1956-os szabadságharcos tevékenységéért vitézzé és a Szent György Lovagrend tagjaként lovaggá avatták, megkapta az arany babérkoszorús Mesterkiképző címet és Lui Braille aranyérmet, 2020-ban pedig Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki.

Az első magyart, aki vakvezető kutyakiképző iskolát alapított, Ritnovszky Jánosnak (1931-) hívják. (Kép innen)