Kedves barátaim beszámolója római útjukról:

Advent második hétvégéjét töltöttük Rómában két gyerkőccel, egy 14 és egy 8 évessel. Tudtuk, hogy Rómát nem lehet megismerni ennyi idő alatt, de arra elég volt, hogy belekóstoljunk, megszeressük, és tudjuk, érdemes lesz még visszatérni, gyerekekkel is.

Szombaton korán ültünk repülőre, Ferihegyről a Ryanair járatával utaztunk. Elsőbbségi beszállást választottunk, így magunkkal vihettük az utastérbe a kis gurulós bőröndjeinket. A járat 8 órakor megérkezett Róma-Ciampino repülőtérre. Innen a Termini pályaudvarra transzferbusszal utaztunk. Még itthon online megváltottuk a jegyet, ami fejenként 9 euró volt (oda-vissza). Több busztársaság indít járatot a reptérről a központ felé, mi a Shuttle busszal utaztunk. Teljesen elégedettek voltunk a szolgáltatással, könnyen megtaláltuk a buszmegállót (a reptér elől, a 2. megállóból), pontosan indult, visszafelé sem csalódtunk. Fél órát utaztunk, amíg megérkeztünk a Termini pályaudvarhoz. Innen gyalog mentünk a szállásunkra, a Hotel Verona Rome 10 percnyi sétára található a pályaudvartól (a Santa Maria Maggiore bazilika szomszédságában). Két nappal az érkezésünk előtt felvettük a kapcsolatot a szállással, és kértük, hogy a bőröndjeinket lepakolhassuk a hotelben, mielőtt elindulunk városnézésre (egyébként kettőtől lehetett volna elfoglalni a szállást). Nagyon segítőkészek voltak, délelőtt fél 10-kor megkaptuk a szobakulcsot, a csomagokat biztonságban tudva indultunk a Róma központját felfedező túrára.

Az első napon a Forum Romanum-Palatinus-Colosseum hármasának bejárását terveztük. Több helyen olvastunk róla, hogy érdemes előre megváltani a jegyet, ha nem akarunk sokáig sorban állni. A kombinált jegy online megvásárlása mellett döntöttünk, amely felnőtteknek 12 euró (plusz 2 euró foglalási költség), 18 év alatt pedig ingyenes. A Forum Romanum pénztáránál (külön pénztárban az online foglalással érkezőknek) kaptuk meg a belépőjegyeket, melyekkel mindhárom helyre bemehettünk. A Colosseumba 14 órától léphettünk be (a jegy két napig érvényes).

Az első találkozásunk a történelmi Rómával, a Forum Romanumon tett séta, teljesen elvarázsolt. Ragyogó napsütésben, 18 fokos melegben, kabát nélkül sétáltunk az ókori romok között.

A diadalívek, a templomok, az oszlopmaradványok látványa mind-mind szavak nélkül is üzentek. Septimius Severus túlzsúfolt diadalívét csak távolabbról csodálhattuk meg, míg Titusét közelebbről is megnéztük.

A Palatinusról a kilátás lenyűgöző: elénk tárult a Forum, a Colosseum, Róma látképe, sétáltunk az örökzöld növényzet, a narancsfák között.

A történelmi séta közben alaposan elfáradtak a gyerekek, így ideje volt keresni egy pihenőhelyet, ahol a lábainkat pihentethetjük és ehetünk is, hogy újra erőt nyerjünk. A Colosseum közelében található pizzériában 9-10 euróért kaptunk vékony tésztás pizzát és 5 euróért üdítőt, kávét. A városközpont más éttermeiben is hasonló (drága) árakat találtunk.

Nagy előnye a kombinált belépőjegynek, hogy a Colosseumba lényegében sorban állás nélkül, néhány perc alatt jutottunk be (a biztonsági ellenőrzés sem tartott sokáig). Hatalmas sor kígyózott a pénztár előtt, nem is értettem, hogy miért nem veszik meg mások is előre a jegyet. A Colosseumban több mint egy órán át nézelődtünk, minket belülről is annyira lenyűgözött a látvány, mint kívülről.

A tömeg itt még elviselhető volt, eloszlott az épületben és a környékén is. A Colosseumból a császárok fóruma felé indultunk tovább II. Viktor Emánuel hatalmas emlékműve felé (mérete megdöbbentő távolról és közelről is).

A Rómában töltött két nap alatt helyi tömegközlekedést nem használtunk, gyalog jutottunk el minden nevezetességhez, amit nem bántunk meg, járókelőként is érzékeltük a sokszor kaotikus római közlekedést.

Már kezdett lemenni a nap, amikor a monumentális emlékmű előtt, a Piazza Venezián felállított karácsonyfát megláttuk. Itt egyre nagyobb tömeg gyűlt össze, nem is igazán volt kedvünk nézelődni, nehezen lehetett közlekedni a forgalmas csomópontban a lezárások miatt (a karácsonyfa ünnepélyes átadására készült a polgármester). Minden sarkon fegyveres katonák álltak, először szokatlan volt a látvány, majd egyre inkább megnyugtatónak éreztem a jelenlétüket. A tömeget igyekeztünk kikerülni, kis utcákon haladtunk tovább. Séta közben fedeztünk fel több templomot, melyek ingyenesen látogathatók, így pl. a Piazza Santi Apostolinin a tizenkét szent apostol templomát. A gyerekek mindig örültek a séta közben beiktatott pihenőknek, én pedig szívesen jártam körbe a templomokat. A bazilika belülről barokk pompát sugároz, külön érdekesség, hogy az oltár előtt lehet lemenni a gyönyörű freskókkal díszített altemplomba, ahol ál-katakomba található (nem eredeti, hanem a 19. században készült). 

A Trevi-negyedben sétáltunk tovább, hangulatos kis utcákon. Itt találtunk egy éttermet, ahol igazi olasz „pasta”-t kértünk vacsorára, jóllakottan indultunk a Trevi-kút felé. Még a közelébe sem értünk, egyre nagyobb volt a tömeg az utcákon, az éttermek előtti asztaloknál turisták tömege. A Trevi-kút kivilágítva gyönyörű látvány, viszont a tömegtől nehezen megközelíthető, számunkra kevésbé vendégmarasztaló, néhány fotó elkészítése után igyekeztünk mihamarabb elhagyni a zsúfolásig telt teret. (Másnap még tettünk egy próbát, délelőtt is hasonlóan nehéz volt megközelíteni, érdemes korán reggel érkezni, ha el akarjuk kerülni a tömeget.)

Mivel aznap korán keltünk, innen a szállásunk felé sétáltunk, megcsodáltuk a kivilágított épületeket, Róma esti fényeit. A csodás fények, a hangulatos utcák mellett voltak lehangolóan koszos, szemetes utcasarkok, a gyerekek is szóvá tették ezt. A tartalmas szombat után kellett a pihentető alvás mindannyiunknak, erőt gyűjtöttünk másnapra: a szállásunktól a Vatikánig 4 km az út.

 Vasárnap bőséges reggelit kaptunk a hotelben (az árban benne volt), majd elindultunk a Szent Péter tér felé. Az útvonalat úgy terveztük, hogy a Pantheon és a Piazza Navona is útba essen. Sétánk elején megálltunk a Barberini-palotánál, amely festménygyűjteménynek ad otthont. A kertjében sétáltunk, kívülről csodáltuk meg az épületet, a pálmafák alatt tartottunk pihenőt, élveztük a napsütést.

A finom (és hatalmas adag) olasz fagyi is erőt adott a gyerekeknek, amikor már elfáradtak a gyaloglásban. A Pantheon felé haladva Szent Ignác templomába tértünk be (Sant’ Ignazio). Itt épp mise volt, de a látogatókat így is beengedték. A mennyezet freskója Szent Ignác megdicsőülését ábrázolja, lenyűgöző látványt nyújt, mintha életre kelnének a freskó alakjai. A templomtérben elhelyezett tükör segítségével a látvány még inkább felejthetetlen. 

A Pantheon előtt hatalmas tömeg volt, ingyen lehet bejutni, de sorba kell állni, szakaszos a beengedés. A sor gyorsan haladt, kb.10 perc alatt jutottunk be, sokan kíváncsiak a „lyukas tetejű templomra” (ahogy a kislányom hívja).

Körbesétáltunk, megnéztük az uralkodósírokat, itt újabb pihenőt tartottunk, a tömeg ellenére akadt még szabad pad, ahol leülhettünk. Több nyelven és folyamatosan bemondták, hogy csendet kérnek, de ennyi nézelődő turista mellett nehezen volt megvalósítható.

Innen már nagyon közel volt a Piazza Navona, három barokk szökőkútjával.

Itt is tömeg volt, az adventi vásár forgataga még tovább fokozta. A vásárban inkább csak nézelődtünk, helyi kézműves termékek és családi programok várták az érdeklődőket. A zsúfolt teret elhagyva a Tevere hídján sétáltunk át, innen már láttuk a Szent Péter-bazilikát.

Az Angyalvár mellett álltunk meg kicsit, pihenőt tartottunk, panino szendviccsel enyhítettük éhségünket.

Néhány perc séta után elértük a Szent Péter teret, lenyűgöző volt a látvány a ragyogó napsütésben. A tér közepén álló karácsonyfa, a homokból készült betlehemes juttatta eszünkbe, hogy advent van.

A bazilikába ingyen lehet bemenni, de sorba kell állni. Amikor meglátták a gyerekek a hosszú sort, hallani sem akartak róla, hogy beálljunk (ekkor már sok kilométer volt a lábunkban). Legközelebb nem fogjuk kihagyni, ezért is érdemes lesz majd visszatérni. A téren nézelődtünk, sétáltunk, a vatikáni posta „épületében” képeslapot adtunk fel, majd elindulunk visszafelé. Két helyen álltunk meg még. Nem terveztük, de mégis váltottunk belépőjegyet az Angyalvárba (felnőtteknek 15 euró, gyerekeknek ingyenes). Nem bántuk meg, hogy bent is szétnéztünk, végigsétáltunk a szinteken, a kiállítótereken, a gyerekek számára is érdekes és izgalmas volt a helyszín.

Csodás volt a lemenő nap fényében a kivilágított épület, és a legfelső szintről a kilátás az esti Rómára, a bazilikára. 

A szállás felé haladva a Spanyol lépcsőnél tartottunk újabb pihenőt. A tömeg itt is nagy volt (kezdtük megszokni), a környéken csodás karácsonyi kivilágítás, hangulatos utcák, kicsit megéreztük ismét az esti római forgatagot.

A szállásunk közelébe érve betértünk egy étterembe, ahol a legfinomabb olasz pizzát készítik (a fiam értékelése szerint, a hétvégi tapasztalatok alapján). Tény, hogy finom vacsora, figyelmes kiszolgálás, ízletes tiramisu várt bennünket a L’Angolo di Napoli étteremben, jó szívvel ajánljuk.

Hétfőn reggel korán keltünk, a hotelben ismét segítőkészek voltak, az étkezőt korábban kinyitották, így friss croissant-nal felpakolva indultunk a reptérre, búcsút intettünk Rómának.

            Úgy gondolom, hogy a római hétvége két gyerekkel is bátran vállalható az adventi időszakban. Kellemes melegben sétáltunk, csobogó szökőkutakat, lenyűgöző tereket, ókori építményeket, romokat, templomokat, hangulatos utcákat láttunk, finom olasz ételeket ettünk. Nem rohantunk, nem terveztünk túl sok programot, mindig találtunk motivációt a gyerekeknek is, hogy kedvet kapjanak a sétához. Hálás szívvel gondolok vissza az adventi családi hétvégére az „örök városban”, mi szeretnénk még visszatérni.