Sziasztok! Ahogy korábban "ígértem", vagy legalábbis magamban elhatároztam, igyekszem minél több élményemről beszámolni Nektek, legyen az akár koncert, akár színház, vagy könyv, vagy bármi egyéb. Mozgalmasan indult az év eleje: még alig egy hét telt el az évből, amikor máris úgy érzemtem, hogy új kedvencet avattam, amit később is bármikor lesz kedvem újra megnézni - már most nagyon várom a következő lehetőséget! Ebben a cudar világban 3,5 óra önfeledt szórakozás aranyat ér! Mágnás Miska a Vígszínházban! ♥
Valószínűleg a legtöbb színházkedvelő embernek, főleg aki szereti a zenés darabokat, van a fejében legalább egy 
elképzelés a Mágnás Miska című operettről, vagy korábban már látták is néhányszor valamely klasszikus előadását, feldolgozását ennek a darabnak. Na, ez az, amit nagyon gyorsan el kell felejtenie annak, aki a Vígszínház Mágnás Miskájára vált jegyet, mert ha a korábbi "hagyományosabb", megszokottabb verziók valamelyikét várja a kedves színházbajáró vendég, akkor jó eséllyel csalódni fog. Erre az előadásra mindenképpen az új megoldásokra nyitottan kell beülni, vagy úgy, ahogyan mi is tettük - minden, a Mágnás Miskához köthető "előélet" nélkül.
Persze az, aki a Vígbe vált jegyet egy Eszenyi Enikő által rendezett darabra, felkészülhet a szokatlan, olykor meghökkentő megoldásokra, de ebben az esetben biztos, hogy olyan nézőket is bevonzott a darab, akik kevésbé ismerik a színház törekvéseit, újszerű megoldásait, repertoárját. A mögöttünk lévő sorokból hallottam is egy-két csalódott véleményt, az ott ülő idősebb hölgyek nem igazán értették, hogy mi értelme van régi darabokhoz hozzányúlni, ha "EZ" lesz a végeredmény (és ezt nagyjából olyan hangsúllyal mondták, mintha legalábbis egy Stephen King horrornak megfelelő dolog került volna a színpadra). 
De ami ennél fontosabb, hogy én tényleg szeretem a zenés darabokat, bár ez elsősorban musical-eket jelent, operetten még nem voltam korábban. Kicsit félve is indultam el emiatt, hogy milyen lesz az előadás, a műfaj miatt lesznek-e zavaró dolgok, vagy olyanok, amik kevésbé tetszenek, és abban sem voltam teljesen biztos, hogy a szereplőknek mennyire lesz testhezálló ez a bolondos, zenés darab és az éneklés, bár nem mondom, hogy egyáltalán nem láttam még őket zenés darabban, vagy nem hallottam őket énekelni, de ettől az előadástól valahogy mégis mást vártam.
Az előadás a fentiek ellenére az első pillanatban magával ragadott, "behúzott", minden kétségem elszállt, és nagyjából könnyesre röhögtem magam, úgy nagyjából 3,5 órán keresztül. A darab a várakozásoknak megfelelően modern lett, párbeszédeiben, díszletében, jelmezeiben, mozgásában (táncmozdulataiban) nagyon mai, néhény helyen valóban meglepő. Például láttátok már Hirtling Istvánt fényes úszónadrágban habparty-zni, vagy trambulinon ugrálva énekelni Dobó Enikőt? - itt most ezek is megtörténnek! (Nem spoilerezek olyan dolgokat, amik az előadás kedvcsináló videójában ne lennének benne - ezt a poszt végére belinkelem, hogy ha még nem láttátok, meg tudjátok nézni!) 
Mindezekkel együtt, vagy éppen ezek miatt nekem nagyon tetszett, és az a néhány "szabadabb szóhasználat" (értsd: káromkodás, csúnya szó) sem zavart, az adott környezethez, amibe beleültették Miskáékat, teljesen jól beleillettek.
A dalok rendben voltak, bár Dobó Enikő felfelé "kilógott" kicsit a sorból, érződött, hogy ő azért már többször szerepelt hasonló előadásokban, hangi adottságaiban egyértelműen ő volt a legerősebb, de senki nem volt zavaróan gyenge, teljesen jó és élvezhető volt az egész.
A darab így egészében óriási szerelem lett, és ami / aki még ezen belül is óriási pozitív meglepetés lett, az ifj. Vidnyánszky Attila, akiről nehezen tudtam elképzelni, hogyan fog neki állni ez a bohókás, vidám szerep (bár A diktátorban is határozottan vicces szerepeket játszik, de ez valahogy mégis egészen más). De hát aki látta már őt a színpadon, annak egyértelmű, hogy Attila egy kib*szott (khm) óriási született tehetség, szóval nem is lehetett 
kérdés, hogy fantasztikusan alakította Miskát (is), ez a fajta szerep is nagyon jól állt neki. Ismeritek azt az érzést, amikor láttok egy srácot / lányt, aki kedves, aranyos, de nem mondanátok rá, hogy különösebben jóképű / szép, esetleg vonzó lenne, aztán egyszercsak beindul valami, és megérzed a kisugárzását, ami egy pillanat alatt megszépíti, és vonzóvá teszi őt? Hát nekem ebben a szerepben pontosan ilyen érzésem volt Atival kapcsolatban, ami egyébként teljesen abszurd, látva a koszos atlétáját meg a foltos melegítőnadrágot, és a nem éppen fennkölt stílusát, de valamiért mégis nagyon működött ez a karakter. De egyébként nagyon jól játszanak a többiek is, Ertl Zsombor végzős egyetemi hallgatóként már nem az első főszerepét játssza a Víg színpadán (nagyobb összeget tennék rá, hogy jövőre már társulati tag lesz a Vígben), Szilágyi Csenge egyáltalán nem meglepő módon itt is zseniális, Dino Benjamint továbbra is imádom (Eszenyi Enikő helyében neki is mindenképpen ajánlanék szerződést a következő évedtól), 
Gyöngyösi Zoli pedig megbízhatóan hozza azt, amiért igazán szeretem őt - a kisebb szerepekben is olyan erős a színpadi jelenléte, hogy nem tudsz nem rá figyelni, zseniálisan hozza ezeket a vicces kiegészítő karaktereket.
Ha eszembe jut valamelyik jelenet, vagy dalrészlet az előadásból, már vigyorgok is, egyszerűen imádtam a darabot is, Atit, Csengét is, az egészet egyben, az előadás humorát, a szóvicceket, a poénos kiszólásokat - már most várom, hogy újra megnézhessem! Ha nyitottak vagytok a modern feldolgozásokra, mindenképpen ajánlom!
(Az előadás képei a Vígszínház weblapjáról származnak - Fotók: Dömölky Dániel)
