A Cinefesten láttam az Élősködők című dél-koreai filmet, amely megnyerte idén az Arany Pálmát Cannes-ban, és amelyet Oscarra is esélyesnek tartanak. Ígértem a fesztiválról írt összefoglalómban, hogy pár napon belül írok róla, de ez jól megcsúszott, mint látjátok. Sajnos a szabadságom után olyan mennyiségű és minőségű munka várt rám, hogy még szabadidőmben is képtelennek mutatkoztam arra, hogy kicsit kikapcsoljak és írjak… így jócskán megkésve, és már persze megkopott emlékekkel tudok szolgálni, ugyanakkor a film nem sokára a magyar mozikban is látható, így próbálom felcsigázni az érdeklődéseteket.

Az első, amire emlékszem a filmmel kapcsolatban: szeretem a dél-koreai filmeket, ezért kb. tudtam, hogy mit várhatok tőle, de mivel a korábbi beharangozók alapján fantasztikus lett a film, mégis vártam tőle valami mást, valami pluszt, valami kevésbé megszokottat. És összességében ehhez köthető a filmhez kapcsolódó egyetlen csalódásom: nem nagyon kaptam mást, mint amit már megszoktam a dél-koreai filmektől: alaposan felépített forgatókönyv, kidolgozott karakterek, látványos fényképezés, és persze mindez megfűszerezve egy adag brutalitással és beteg elmékkel. Imádom, de nem imádom annyira, mint akár az Oldboyt vagy akár A szobalányt.

Ettől még jó a film, íme a történet:

Egy szegény, mondhatni nyomorban élő családról szól, akik egy alagsori lakásban élnek, semmilyen biztos jövedelmük nincs, de azért különböző ügyeskedések révén egész jól megvannak. Adódik aztán egy lehetőség a 20 év körüli fiúk előtt, hogy angolt tanítson egy gazdag család tini lányának, amivel aztán lehetőségek láncolata nyílik meg előttük, egészen addig, amíg már az egész törekvő családot (apa, anya, a fiú- és a lánytesó), ott találjuk a luxusvillában, ahogy mindannyian ott dolgoznak, különböző ügyeskedéseiknek köszönhetően. Hogy élősködők lennének-e, abban nem vagyok teljesen biztos: maximálisan kihasználják az adódó helyzeteket, és ha kell, akkor ők maguk is alakítják a szituációkat. Nem az élősködő, hanem az ügyeskedő szó jut róluk az eszembe.

A film persze már az elején is adagolja a megszokott koreai furcsaságokat – a gazdag család kisfiújának festményei, a feleség elvarázsolt viselkedése, és az egész sznob környezet szinte azért kiált, hogy itt valami brutális történjen. Mégis, a történések legnagyobb fordulata, a váratlan meglepetés nem a gazdag és nem is az élősködőként megjelenő szegény családból fakad, hanem egy harmadik irányból, amely azonban kellően felforgatja minden résztvevő életét.

Kedvenc jelenetem egyértelműen az, amikor a gazdag család elutazik kempingezni, és távollétükben a luxusvillában teljesen feje tetejére áll a világ – az okokat nyilván nem árulom el, de a helyzetet csak fokozza, hogy meglepetésre a kempingnek is lőttek, és a legnagyobb felfordulás közepén kiderül, hogy mindjárt hazaérkezik a felső tízezerhez tartozó család. Na az itt következő 10-15 perc tényleg egy fergetegesre sikerült maximumra pörgetett vígjáték, de egyben tragédia is.

Nagyon ügyesek a dél-koreai filmesek, most is kapunk egy nagyon erős, végig feszültséggel teli filmet, és még a végén is az történik, amit ettől a filmtől vártam: csak éppen annak örültem volna, ha meglepnek valamivel, és valami más történik azon bizonyos születésnapi kerti délutánon.

Erős színészi játék, erős forgatókönyv, nagyon jó operatőri munka (micsoda képek!!!), kiemelkedő zene, egyszóval minden szuper. Csak azért, mert az elvárásaimat valahova máshova tettem (és nem feljebb vagy lejjebb, csak máshova), ezért egy erős 8-as pontot kap tőlem. Megnézésre mindenképpen érdemes, főleg a dél-koreai filmek rajongóinak.

Pontszám: 8