Van egy szál, amely összeköti Jurij Gagarin, Neil Armstrong és Buzz Aldrin vállalkozását Fernão de Magalhãessel, azaz közismertebb nevén Magellánnal. Nemcsak az ismeretlen felfedezésének vonzereje, tettük földrajzi, gazdasági és politikai értelemben is forradalmi jelentőségű volt, kiterjesztették az ismeretlen határait.

Fél évezreddel ezelőtt, a Victoria vitorlásnak a spanyol partoknál való megjelenése azt igazolta, hogy a Föld gömbölyű. Magellán vállalkozása volt az első „planetáris út”, bár az 1519 augusztus 10-én útra kelő kapitány már nem láthatta meg újra Európát.

Magellán öt hajóval indult Sevillából a Guadalquivir folyón az Atlanti-óceánhoz. Neki is, mint Kolumbusznak el kellett adnia az ötletét egy uralkodónak, aki hitt benne. A „szponzort” mindketten Spanyolországban találták meg. A portugál Magellán V. Károlytól kapott öt hajót és 237 embert, hogy új utat keressen a Malukku-szigetekhez, elkerülendő, hogy az értékes fűszerek szállítása az Indiai-óceánon keresztül Afrika vagy Ázsia érintésével az oszmán birodalmon keresztül történjen, vagy ami még rosszabb volt, a Jóreménység-fokon keresztül, hogy végül az akkor tengeri hatalomnak számító Genovai és Velencei Köztársaságba, amelyek monopolizálták ezeknek a termékeknek a kereskedelmét.

Magellán biztos volt abban, hogy létezik egy jobb útvonal és meg is találta. Mielőtt azonban elhajózott volna az Atlanti-óceánon, hogy kikössön Brazíliában, egy támadással kellett szembenéznie, amelyet más hajók spanyol kapitányai terveztek, mert gyűlölték a portugált – derül ki a vicenzai Antonio Pigafetta elbeszéléséből. Ő egyike volt annak 18 embernek, akiknek sikerült végigvinni az expedíciót és Az első utazás a Föld körül című emlékiratában az utazás minden részletét egy regény izgalmával megörökítette. Ő volt Magellán egyik leghűségesebb embere.

Megtudható belőle, hogy az egyik hajó elsüllyedt a szoros előtt, amely ma a felfedező nevét viseli – ezt 1520 októberében találták meg - egy másik pedig Esteban Gomes parancsnoksága alatt elárulta a küldetést, és visszaindult Spanyolországban. Patagóniában, amelyet Magellán nevezett el így a hatalmas, kifestett, nagy lábú lakosairól, tükröket és gyöngyöket adtak cserébe kötelekért, élelemért. Ugyancsak Magellántól származik a szorostól délre fekvő terület „Tűzföld” elnevezése, a partmenti tüzek miatt. Az egyik patagóniait felvették a hajóra, de meghalt sok más tengerésszel együtt, amikor átkeltek a Csendes-óceánon.

Pigafetta azt is elmeséli, hogy az égen esténként a sarkcsillag és új csillagok jelentek meg, köztük „kis csillagok csoportja két kis ködfelhőben”. Ma már tudjuk, hogy a hozzánk legközelebb lévő két kis galaxist látták, a Tejút két bolygóját, a Nagy – és Kis Magellán-felhőt.

Megtudhatjuk a krónikástól, hogy a Csendes-óceánon nagyon nehezen keltek át, mert nem volt szél. Több mint 100 napig nem találkoztak szárazfölddel, mindössze két „szerencsétlen” szigetet, madarakkal, fákkal, de még egy édesvízi forrás sem volt rajtuk. Porrá változott, férges kétszersültet ettek, valamint „bizonyos fajta bőröket, amelyeket tengervízben puhítottak meg és parázson megsütöttek. Megették az asztalokból származó fűrészport és az egereket is, amelyekért fél dukátot kapott az, akinek sikerült egyet megfognia. A skorbut miatt megdagadta fogínyük, sokan enni sem tudtak. Tizenkilencen haltak meg, köztük a patagóniai, akit halála előtt Paulónak kereszteltek meg.

Végül elérték Guamot és a Fülöp-szigeteket, ahol „jó, vidám, kereskedni kész” bennszülötteket találtak. Itt is tükröket és gyöngyöket cseréltek élelemre. Pigafetta leírta a szokásaikat, étkezésüket, meztelenségüket, amelynek csaknem teljes volt, vagy csak a „szégyellni való” részeket takarták el.

Cebu sziget lakói, a királyt és a királynét is beleértve, boldogan megkeresztelkedtek. Az egyik főnök, Lapu-Lapu azonban ellenkezett. Magellán kényszeríteni akarta és ez lett a veszte. Miután dacolt a legkegyetlenebb viharokkal, átvezette hajóit a Csendes-óceánon, és mindenütt barátságot kötött a helyi lakosokkal, az erőszakos térítési kísérlet miatt feldühödött őslakók 1521. április 27-én Mactan szigetén, a part menti, alig térdig érő vízben agyonverték a nagy felfedezőt. (1521 amúgy is gyászos éve volt a konkvisztádoroknak: alig két hónappal később, július 1-re virradóra a mexikói Tenochtitlanból űzték az aztékok Hernán Cortes katonáit és szövetségeit – a véres éjszakában legalább 4000-en haltak meg). Magellán holttestét nem adták vissza, lehet, hogy el sem temették. A szigeten ma két emlékmű áll: egy kis ív obeliszkkel a legyőzöttek tiszteletére, és egy négy méteres bronzszobor a törzsfőnöknek, aki legyőzte a hódítót.

Az expedíció parancsnoka nélkül folytatta útját. A három megmaradt hajóból egy elsüllyedt. A Trinidad és a Victoria Juan Sebastián Elcano vezetésével eljutottak a Malukku-szigetekig és megvásárolták a drága fűszereket. Elano a Victoriával Nyugat felé folytatja útját, a Trinidad küldetése a Csendes-óceánon ért véget.

Elcano Pigafettával és a többi 16 túlélővel 1522. szeptember 6-án kötött ki Sanlucar de Barramedában, több mint három évvel azután, hogy az expedíció elindult Föld körüli útjára.

Magellánról nemrégiben tudományos konferenciát rendeztek Lisszabonban, ahol  Fabien Cousteau, a nagy óceánkutató unokája méltatta az elődöt: „Amikor az első ember körülhajózta a Földet, olyan volt, mintha körülölelte volna. Ez volt az első planetáris esemény, mint ahogyan Gagarin útja az első planétán kívüli. Egyetlen szál fűzi össze az emberiségnek ezeket a nagy ugrásait Eratosztenésztől, az ókor legendás csillagászától Magellánig, Kopernikusztól és Galileitől az Apollo 11-ig. A képzelet és a számítás öltöttek testet bennünk, úgy, hogy nem járt senki előttük.”

Annak ellenére, hogy a spanyol királyi akadémia a Föld körülhajózását teljes spanyol vállalkozásnak minősítette, Spanyolország és Portugália megegyeztek abban, hogy együtt ünneplik az 500. éves évfordulót.

„Magellán volt az első, aki teljes képet adott nekünk a világról. Megmutatta, hogy csak egy óceán van és a tenger kötelék az emberek között” – mondta José Manuel Marques, a portugál szervező bizottság elnöke.