A kapálást már évek óta elfelejtettem. A szerszám ott rozsdásodik valamelyik sarokban. Ezt az állapotot a talajtakarás (mulcs. elegánsan mulch) alkalmazásával sikerült elérnem, a következőkben írtak szerint.

Ágyásokban való termesztés. Már a magaságyások megépítése előtt sem kapáltam, az ágyásokból a gyomot gazolás útján távolítottam el. Mivel minden ágyás körbejárható a köztük lévő utakról, teljes felületüket elérem kézzel. A talajszinti ágyások esetén ez térdelést, guggolást kívánt, a magaságyások esetén kisebb hajolgatással, de akár ülve is megoldható.

Mulcsozásra sokféle anyag használható, azokról írok, melyeket már kipróbáltam. A veteményesben a fűnyesedéket alkalmaztam leggyakrabban. Fűnyírás közben, a fűgyűjtőből közvetlenül raktam a talajra, kb. 5 cm. vastagságban. Vastagabban nem ajánlott, befülledhet, penészesedhet. Egy szezonban kétszer, max. háromszor kellett újra takarnom, a fűnyesedék szépen beépült a talajba, komposztálódott. Nem nyomott el minden gyomot, de jelentősen csökkent a mennyiségük. Ami mégis kinőtt, kézzel könnyen kihúzható volt. A palánták esetében a mulcsozást mindjárt a kiültetés után kezdtem, magról vetés esetében a kikelt növények megerősödése után. Kedvezően hat a talaj szerkezetére is a mulcs, sokkal lazább marad alatta, nem tömörödik össze. Ezért sem kell kapával piszkálni. A nedvességet, hajnali párát is megtartja, nincs csupaszon hagyva a talaj. Mivel az ágyásokban nem kell a műveléshez utakat kihagyni, kisebb sortávolsággal vethetők a növények. Emiatt pl. a répánál nem alkalmazok takarást, nincs szükség rá. A levelek majdnem összeérnek, nem sok gyom kel ki alóluk.

Próbálkoztam az eprek alá szalmát tenni, nem igazán vált be. A szalma hosszabb, kemény szárú, nehezebben alakítható, a szél is könnyebben felkapja. A kisebb bokrok, pl. bogyósok esetében is kísérleteztem. A tövükhöz nagy átmérőjű műanyag csövet raktam, 15 cm-es darabokat, ennek kb. felét ástam be a talajba, a gyökerek megkímélése végett. Ezek a csövek még most is megvannak, locsolásnál segítenek helyben tartani a vizet, sokkal többet tud hasznosítani a növény. Amin változtattam, az a takaró anyag: elsőnek kavicsot raktam a csődarabokba. Ez jól nézett ki max. 1 évig, utána folyton gazosodott. Kipiszkáltam a kavicsokat, jelenleg tavasszal komposztot, év közben fűnyesedéket használok. Egy-két alkalommal kigazolok a csődarabon belül, kívül nyírom a füvet damilossal. A cső miatt nem sértem meg a bokrokat sem. Kinéz, ahogy kinéz.

A nirvána tavaly köszöntött be. Először az újonnan telepített eperágyásoknál kezdtem el geotextilt használni, kísérleti jelleggel. A kísérleti jelleg nálam úgy működik, hogy amit jónak gondolok, azt mindjárt a kert nagy részén meg is valósítom. Így sok veteményes ágyásra is került geotextil. Egyszer van vele több meló, kiültetés, illetve veteményezés előtt. Rá kell szabni az ágyásra hosszában-széltében, valamint ki kell vágni a növények helyét. Ez magról vetésnél lehet sor, vagy kisebb lyukak, palánták esetén nagyobb, kb. 10x10 cm-es nyílások. Ezek ollóval, vagy szikével kivághatóak. Fontos a geotextil rögzítése, ez történhet valamilyen súllyal (pl. tégla, térkő), vagy saját gyártású eszközzel. 2 mm-es lágyhuzalból vágtam 50 cm. hosszú darabokat, melyeket 10 cm-nél derékszögben (kb., nem kell mérni) meghajtottam, a hosszú szárukat a földbe szúrtam. Teljesen jól rögzítenek, nem fújja el a viharos szél sem a geotextilt.

Tapasztalatom szerint a talaj laza marad alatta, a nedvességet is jobban megtartja. Gyomnövény hébe-hóba a kivágott részeken előmerészkedik, minimális munkával kigazolom. További előnye. hogy a növények, termések sem lesznek sárosak.

Hibát elsőnek a céklánál követtem el. A textilre rombusz alakú kis nyílásokat vágtam, majd ezekbe dugtam a magot. Hogy ne legyen esélye a gaznak, minimális méretű nyílásokat vágtam. Ez tökéletes is volt, szépen kikelt a cékla. A problémák akkor kezdődtek, mikor rájöttem, oké, hogy a mag kicsi, de a föld alatti termés jóval nagyobb. Szerencsére a cékla az ágyás szélére került, így ki tudtam piszkálni a takarás szélének felhajtásával. Erre oda kell figyelnem a föld alatti terméseknél.

Letagadnám, de idén megpróbáltam a répát is ilyen takarással vetni. Leszabtam hosszúságra az anyagot, majd elkezdtem kivágni 15 cm-es sortávolságra 5 cm. széles, hosszú sorokat. Mivel a répa közé mindig teszek dughagymát, annak is kivágtam kis nyílásokat. Elszúrtam vele több órát, a végeredmény egy teljesen használhatatlan valami lett, az anyag nagyobb része hiányzott a kivágások miatt. A rögzítését sehogy sem tudtam megoldani, egy kisebb szél is több helyen belekapott. Elraktam, hátha jó lesz még valamire, szerintem később ki fogom dobni.