A családokból hiányzó, elmaradozó apák jelensége nem modern fejlemény, Mindig is létezett. Sőt, hiába a magas válási arányok, a történelem során még soha nem foglalkoztak az apák annyit a gyerekeikkel, mint manapság. A hagyományos társadalmakban ráadásul a lányok apáiktól aztán végképp nem kaptak figyelmet, vagy csak nagyon ritkán, hiszen a lányok nevelése a nők felelőssége volt.

Mivel a hagyományos társadalomban a nő nem is választhat magának partnert, hiszen ezt a család végzi helyette, fel sem merül, hogy az apahiány milyen következményekkel jár a férfiakhoz való hozzáálláshoz. Csak akkor válik ez kutathatóvá és egyáltalán kérdéssé, amikor a lányoknak önrendelkezési joguk lesz, vagyis ők dönthetik el, hogy kivel és milyen szexuális, illetve érzelmi kapcsolatba bonyolódnak. Vagy éppen nem bonyolódnak.

Az amerikai filmeken nevelkedett közönség úgy képzeli el a tipikus apa reakcióját, mikor a lánya először kezd fiúk iránt érdeklődni, hogy a férfi (persze az, aki nem hagyta el a családját, hanem velük él) kissé szánalmasan védelmező üzemmódba kapcsol és igyekszik többé-kevésbé fenyegetően az ifjú titán tudtára adni, hogy vele gyűlik meg a baja, ha a lányt bármilyen bántódás/bánat éri.

Persze ez csak filmes klisé. Az apák nagy része egyáltalán nem törődik azzal, kivel randizik a lánya, sokuk nem is él a gyerekével, és ha vele él is, akkor sem foglalkozik a szerelmi ügyeivel. Nem, mintha ez a „majd én kiverem belőle a szuszt, ha bántani mer” bármennyit is segítene a lánynak, mikor először találkozik a szexszel. De akkor mi segít? És miért fontos, hogy az apa jelen legyen a lánya életében? Mégpedig nem csak akkor, amikor neki olyanja van, hanem valójában?

Unalomig ismételt alapigazság, de attól még sokan rázzák le magukról: a lányok számára férfiminta tekintetében az apjuk mérvadó.

Nem mennék vissza Freudig, aki szerint minden lány szerelmes az apjába, de a legtöbb lány nagyon ragaszkodik hozzá, még akkor is, ja az távolságtartó. Ha azonban az apa fizikailag és/vagy érzelmileg nincs jelen a családban, akkor ez a rendkívül fontos kapcsolat sérül.

Nem kell ahhoz elválni, hogy az apa ne legyen jelen, A férfiak millió módon találnak arra, hogy kivonják magukat a családból. De ne legyünk egyoldalúak: a nők is millió módot találnak arra, hogy távol tartsák őket. Mindannyian ismerünk apákat, akik csak fizikailag vannak otthon, fejben soha, vagy fizikailag is csak elvétve, meg olyanokat is, akik ugyan elváltak az anyától, de mindent megtesznek annak érdekében, hogy jelen legyenek a gyerekeik életében és tegyék azt a szó legigazabb értelmében.

Az apaszerep talán még problémásabb, mint az anyáé, mert a férfiak sokszor érezhetik úgy, hogy a szőnyeg szélére állították őket, noha szívesen részt vennének a gondozásban/nevelésben. Mire bevonnák őket, gyakran már túl késő: egyszerűen nem találnak vissza a gyerekeikhez. Ez a fiúknál is nagy gondot okoz, de a lányok sem ússzák meg egykönnyen.

Több kutatás is arra a következtetésre jutott, hogy minél fájóbban hiányzik az apa egy nő múltjából/jelenéből, annál könnyebben jut arra a következtetésre, hogy egy férfi érdeklődik iránta (még ha ez nem is igaz), és annál több férfit tekint potenciális partnernek. Magyarul: esélyes, hogy olyan kapcsolatokba, kalandokba is belemegy, amelyeket később megbán.

Maga a tény, hogy valaki szeret ismerkedni és könnyen táncba vihető, önmagában még nem problémás, ha az illető közben jól érzi magát és nem szenved például attól, ha a férfiak sokkal ritkábban akarnak vele tartós kötődést kialakítani, mint ahogy ő azt igényelné. Vagy nem válik olyanok áldozatává, akik kifejezetten a kötődési vágyát kihasználva bántalmazó kapcsolatba hajszolják.

Szülőként egy válás alatt és után nagyon nehéz ezeket mérlegelnünk: hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a másik szülő, akire épp haragszunk, nem tesz jót a gyerekünknek. De lehet, hogy egyáltalán nincs igazunk: csak nekünk nem tesz jót, a gyereknek viszont fontos. Nagyon hosszú távúak annak a következményei, ha az egyik szülő eltűnik a gyerek életéből. Illetve annak is, ha éppen azért nincs jelen lélekben, mert a pár kapcsolata már pocsék és ő máshová vágyik.

Lehet, hogy sok elvált nő éppen azért került egy rossz házasság csapdájába, mert anno nem volt odafigyelő, gyengéd, jól szerető apja. Vagy egyáltalán nem volt kapcsolata az apjával, vagy ez a kapcsolat pocsékul alakult. Ne adjuk tovább ezt a negatív örökséget a következő nemzedéknek!