Kritika: Kopogás a kunyhóban (Knock at the Cabin)

Amikor a világvége kopogtat az ajtódon.

M. Night Shyamalan rendező már rég túl van karrierje csúcsán. Fordulatokkal teli, meghökkentő filmet már felesleges tőle várni, és ezt a mostani alkotása, a Kopogás a kunyhóban is alátámasztja. Ha röviden kéne összefoglalnom, hogy milyen lett a legújabb filmje, akkor azt mondanám, hogy olyan, mint a címe: borzasztóan semmilyen. Mint a rendező korábbi művei, ez is figyelemreméltó előzetest kapott. Egy olyan előzetest, ami egy jó film kedvcsinálója is lehetett volna, viszont mint az elmúlt évek Shyamalan-produkcióinál, itt is bebizonyosodott a tény, hogy a rendező varázsa kihunyt.

Adva van egy remek thriller-koncepció: egy családot négy idegen fogságban tart egy erdei faházban. Ennek egy remek, feszültségekkel átszőtt történetnek kellene lennie, csakhogy a film egyszer sem válik feszültté, sőt az összezárt karakterek között sem működik megfelelően az interakció. Az ábrázolt karakterek teljesen egysíkúak, laposak. A karakterábrázolás hiányosságai különösen a flashbackeknél jönnek elő, ugyanis pár alkalommal a két apuka közös múltjába is betekintést nyerhetünk, csak ezek a visszaemlékezések sem a történet, sem a karakterek szempontjából nem vezetnek sehova.
A színészek közül a legnagyobb meglepetés Dave Bautista, akinek a komolyabb szerepek sokkal jobban állnak. Bautista karaktere a leghatásosabb, és kifejezetten jól áll neki ez a fajta szerepkör. Rupert Grintet már rég láttam nagyvásznon, karaktere viszont nem sok teret kapott. De még ha a színészi alakítások kimagaslóak is lennének, ők sem tudnák megmenteni a produktumot, ugyanis a kardinális hibát a forgatókönyvben és a rendezésben kell keresni.

A Kopogás a kunyhóban alapjaiban véve érdekes koncepciót vet fel, viszont azt sehova nem futtatja ki. A cselekmény akkor veszít a hitelességéből, amikor a vallásosságot behozza a cselekménybe. Azon a ponton engem el is veszített a film.
Talán akkor lett volna menthető az egész, ha a készítők lettek volna annyira tökösek, hogy a cselekmény végén bedobnak egy fordulatot, de nem így lett. Szóval aki látta az előzetest, az konkrétan látta az egész filmet. A teljes produkció tényleg annyi, amennyi elsőre látszik, se több, se kevesebb. Senki ne gondolja, hogy a kész termék mélyebb, vagy jobb.

A Kopogás a kunyhóban szólhatott volna a hit és a tudomány ütközéséről, a fanatizmusról, a családról… igazából oly sok mindenről. Ehelyett nem szól semmiről, a forgatókönyvbéli konklúzió pedig nevetséges és baromság. Azt már meg sem említem, hogy a CGI mennyire félkész, és az apokaliptikus események ábrázolásai egyáltalán nem hatásosak.