Szedtem a bogyósgyümölcsöt, mert a faterom azt mondta, hogy szedjem a bogyósgyümölcsöt, aztán így minden megoldódik. Ez majd megnyitja nekem a világot – mondta, mert az ő szemében ez volt minden: a bogyósgyümölcs. Bogyósgyümölcsarányban nőtt neki a világ, és állandóan azon törte a fejét, hogyan lehetne a határban még egy hektárnyit telepíteni, holott amerre csak nézett az ember, mindenütt bogyósgyümölcs, s ha becsukta a szemét, akkor is bogyósgyümölcstáblák úsztak a szemhéj alatt. És otthon is, ha elhagyta a bogyósgyümölcs-ültetvényeket, hatalmas lexikonméretű könyveket tanulmányozott a különféle bogyósgyümölcsök termesztéséről, az öntözésükről, ami szinte külön szakma – mondta az apám, mármint az öntözés –, de ő ehhez is ért, ezért olyan szép a határ, zöldellnek meg piroslanak a bogyósok, akár a hegyek felé állsz, akár az Ipoly völgyének veted a tekinteted.
Szedtem a bogyósgyümölcsöt, hogy veszek majd belőle farmergatyát a tangón. Mondta az apám, hogy csak szedjed, aztán elmehetsz akár Párizsba is és meg-nézheted a Picassót, meg a Bakot – így hívta a Braque-ot, hogy bak, később aztán formált rajta, hogy a bak Picassót, amibõl végül vak pikasszó lett a süket Beethoven mintájára.
Szedtem, persze a lehető legkisebbet, a ribizlit, pirosat meg feketét, a piros savanyú volt, a fekete rém büdös, aztán ha a legkisebb elfogyott, akkor a legszúrósabbat, a málnát. Ezekből összerakni egy farmernadrágot csak rendkívüli, különösen fejlett fantáziával lehetett, de a párizsi úthoz még az is kevés volt, a bogyósgyümölcs alapú párizsi út valójában teljességgel elképzelhetetlen volt. Hogy a világ és a szabadság, minden, amit az élet jelent, az benne lenne ezekben az apró, kétnapnyi szedés után kifejezetten ellenszenves bogyókban – hogyan is hihetné el egy fejében kozmikus méretû gondolatokat forgató kamasz. De mert más megoldás nem mutatkozott, s a faterom is olyan lazán ugrált bogyósgyümölcsből Párizsba, Párizsból bogyósgyümölcsbe, mint a nyári fürdőzők: vízbe be, vízből ki, még úszógumit sem vett, óvatosságból mondjuk. Tehát más utat nem lelhettem, szedtem, mert ha ősszel felmegyek Pestre gimibe, tiszta égés, hogy nem lesz farmerem, mert az én faterom bogyósgyümölcsöt termeszt, nem farmert, mint az ottani fiúké, akik csak kimennek a gardróbba, és leszakajtanak egy frissen nőtt farmert a vállfáról, aztán gyerünk neki az életnek.

Teljes fejezet: https://novells.wordpress.com/hay-janos/a-bogyosgyumolcs/

Milyen volt az eredeti nagymarosi málna?

Főleg a Duna-kanyar hegyoldalainak csapadékos, páradús lejtőin közkedvelt málna fajta. Termése kicsi vagy közepes méretű, gömbölyű, világospiros színű, kemény, kiváló zamatú, rendkívül finom ízű. Minden más fajtánál ízletesebb, jelentős C-vitamin tartalommal. Töve erős, hosszú életű, vesszői erőteljesek, sűrűk, tüskések, mereven felállók. Közepesen sarjadzik.

http://gyumolcspedia.hu/nagymarosi-malna

Málnaszedő edény, Bernecebaráti - 1950-es évek (Zólyomi József, Palóc Múzeum)

Az 1950-es években kezdték el a növényt nemesíteni: