„[...] Még egy pár »mérték szerint rendelt« cipőről kell megemlékeznem. Zebegény gomblyukfájdalmas városi és állami hivatalnok urai, a szobi főszolgabíró is hozzájuk számítandó, egy Országzászló és Hősiemlék létesítését határozták el a Kálvária hegyen. Van ugyan több nyaraló, sőt villatulajdonos budapesti építész Zebegényben, de miután Hubert barátunk (Hültl Dezső műegyetemi tanár irodavezetője) egy olyan tervvel blamirozta magát, mely nagyon hasonlított egy nyári vendéglőt jelző zászlóhoz (»es war einfach, aber geschmacklos«, mint a költő mondja), úgy végül is egy bizottság felkért, hogy vállaljam el a tervezést. Megjegyezem itt is megalakult a „nagy bizottság”, ahol minden niemand legalább is elnök lett. Engemet legutolsónak benyomtak a művészeti bizottságba. Én, mint zebegényi őslakó és háztulajdonos, nem tudtam kitérni a feladat elvállalása elől. Nem akarom a dolgot részletezni, szegény közben hirtelen meghalt Papanek Ernővel és a ma is derekasan dolgozó Koperniczky Lacival együtt, állami kőbányát, és mindenféle más anyagokat kilincseltünk ki, a szobi főszolgabíró is derekasan viselkedett (sőt, az ügy érdekében még táncolni is elmentem a balassagyarmati megyei bálra), úgy hogy a földmunkát, kőfejtést stb. (egy nagy fahidat is kellett építenünk egy szakadékon át a kőbányához vezető úthoz) elkezdhettük is az alapozást. Papanek Ernő halála után Salamon Géza tanácsnok lett az elnök és ő járt ki bizonyos összegeket és anyagokat. Bennünket az érdekel, hogy ezen nagyobbszabású emlékhez, mely ma háromévi munka után nagyrészt készen áll, de még leleplezve nincs - én mivel járultam hozzá.

Hát lássuk:

1. Fénymásolatokra cca. 250.00 P.

2. Kis gipszmodell (jelenleg a szolgabírónál) 200.00 P.

3. Ellenőrző utazások, kiszállások cca. 200.00 P.

4. Arany cosin lapok cca. 1000.00 P.

5. Vascsövek cca. 50.00 P.

6. Monumentális bronz Krisztusfej értéke 4000.00 P.

7. Tervezői tiszteletdíj, 40.000 pengő összérték 15%-a (mert emlékmű), tervek,

részletrajzok, művezetés stb. 6000.00 P.

8. Készpénz hozzájárulás gyűjtésnél 50 P.

9. Utólag igazi tüzéraranyozott dicsfény a Krisztus fej fölé 150.00 P.

Összesen Pengő: 1 1.900.00

Tehát én a szegény munkanélküli magánember és a sarokba állított zsidó származású művész, mint mindig életemben, most is önzetlenül és többet, mint szabadna áldozok hazafias kulturális célokra. Ezzel szemben az antiszemita hivatalnok urak, akik félig ingyen utaznak, stb. és kiket az államnak vagy városnak kell eltartani, 5 és 10 pengőket jegyeztek (sokan ezzel is adósak maradtak!) a legnagyobb - már nagy feltűnést keltő - főhivatalnoki (pl. Sipőcz polgármester) jegyzés azt hiszem 50 pengő volt! Én egyedül tehát tízszer annyit adok, mint az összes hazafiak együttvéve és sokkal többet mint pl. a vármegye stb... és - és: azonfelül én vagyok az egész emlék fő mozgató motorja! Most jön egy érdekes dolog! Tavaly 1939 nyarán, az emlékbizottság itt Zebegényben ülést tartott. Ülés közben feláll Sinay ezredes (nem kell megijedni, azelőtt Schwarznak hívták és egy katonai ruharaktárban vitézkedő nyafka gyomorbajos) és indítványozza, hogy Salamon Gézának és Koperniczky Lászlónak hatható közreműködésükért jegyzőkönyvi köszönetét szavazzanak. Én ezt nem irigylem munkatársaimtól mert igaz, hogy Koperniczky sokat dolgozott és Salamon tanácsnok több eredményes pumplevelet írta alá, de szemérmetlenség volt ugyanakkor engemet kihagyni és hogy az ülésen senki sem akadt, aki ezen szépséghibát utólag rendbehozta volna! Engemet a munka és a probléma érdekel és fütyülök az ő jegyzőkönyvi köszönetükre. Megjegyzem, hogy Sinayt egyszer protegáltam Lévy Lajosnál a zsidó kórházban, ámbár ő most nem zsidó, de egyike a hajlított orrú kimondott antiszemitáknak. Az egész dolog nem az én túlérzékenységem, hanem ők a tapintatlan félművelt és alattomosan perfid bugrisok, akik ilyen módon szeretnék talán elérni, hogy az egész emléket tervező, és annak kivitelét mozgató zsidó származású művész leköszönjön megbízatásáról, miután mára nagy bronz Krisztusfej is helyén állt, tehát a még hiányzó négy vaskereszt és árbocaid elhelyezésénél és néhány lépcső befejezésénél, úgy sincsen rá már szükség! Egy ilyen szemérmetlen »gseftelő« zsidó azután még arra is képes, hogy mint tervező, a nevét az emlékre vésse, és ott lábatlankodjék az emléket létrehozó és magát túldolgozó sok fő a 1 és közönséges elnök között, ha a kormányzó esetleg eljön majd az emléket felavatni! En viszont leszögezem, hogy csak Papanek, Koperniczky és én dolgoztunk, mert a levegőbe beszélést és néhány általam fogalmazott levél aláírását mégsem lehet valami kimagasló teljesítménynek nevezni! De a legtöbb ember úgy »dolgozik« hazánkban, hogy »aláír« a valódi szervező és alkató munkát a kulisszák mögött mások végzik, és nem sokat mondok azzal, hogy ezek igen gyakran zsidók - akik akármit mond a kormányzó, nem vettek el semmit a keresztény magyaraktól - hanem ők alkottak semmiből kereskedelmet, ipart, kivitelt és nem utolsó sorban kultúrát, amire a bús hazafyak ha vállalkoztak volna is annak idején, ezen dolgok életrehívásához sem eszük, sem tehetségük, sem pénzük nem volt, mert ez utóbbit elitták, elvadászták és eldorbé- zolták - úgy hogy múlhatatlanul bekövetkezett az a bizonyos ismétlődő, már említett teljes eladósodási periódus - amikor aztán saját felsegítésükre alkotott zsidótörvényeik mindent elrabolnak (szerencsétlen védekezni, vagy kivándorolni nem tudó, az országot tulajdonképpen felvirágaztató, érdemes polgártársaiktól, akiket aztán hálából ráadásul még meg is sértenek, sőt megbélyegeznek! Egy ilyen tudatos sértésben volt nekem részem - szintén merő hálából - az általam tervezett zebegényi Országzászló és Hősiemlék bizottságának említett ülésén - 1939-ben, mely sértésért a mai viszonyok mellett nem is lehet elégtételt kapni! A M. Á. K.egyik zsidó igazgatója hasonló dolgot írt egyik búcsúlevelében, mielőtt agyonlőtte magát és én igazat adok ezen szegény embertársamnak, hogy nem akart megszégyenítésben élni - miután végigkiizdötte az első világháborút! Megint felmerül tehát a kérdés, hogy érdemes-e ezen ország kultúrájáért vagy civilisatiójáért (mert itt is még nagy kezdeti bajok vannak) dolgozni?Mint érdekes más dolgot megemlítem, hogy fenti emlékmű földmunkáinál, két ősemberi hamurétegre találtunk, és megfelelő egész primitív, persze kézzel formált edény cserepeket, és karikaszerű ékszereket vagy zsinórtartókat szintén égetett agyagból. Fémtárgyak nyoma nem mutatkozott. A másik érdekesség, hogy az állami kőbányából fuvarozott kőanyag - tengerfenék eredetű, milliárd és milliárd kis csigából (nummuliták?) áll. Néhány nagyobb tengeri kagylót is találtunk - ezeket a kőfalba helyeztettem. A harmadik érdekesség nem diluviális, hanem egy jelenkori őslény, egy bizonyos Káromy nevezetű állami mérnök, aki önként vállalkozott, hogy a kőmívesek által teljesített köbméter mennyiséget kizárólag, mint számcsősz ellenőrzi. Ez a gyakran Zebegényben nyaraló, vasúti szabadjegyes mérnök, még soha egy időpontot be nem tartott, semmit ki nem számított, soha egy ígéretét be nem váltotta és alig néhányszor mutatkozott az emlékmű színhelyén. Egyszóval egy mintaszerű állami műszaki közeg, aki mint a nagy tunya tenyészetből kikristályosodott díszpéldány persze nemes és antiszemita. Ezen műszaki kincsünk az Úr előtt, egyszer nem tudom miért - (én már Budapesten voltam) két évi nemtörődömség után, váratlanul ellenőri allűröket érzett magában gerjedni és megjelent az emlékműnél, ahol éppen a 4 nagy kőpillért falazták, melyeknek magassága az én 1:20 léptékű rajzomon 5,00 méterre van megadva. A kőmívesek a pilléreket körülbelül 4,20 magasságig hozták és éppen feljebb akarták állványozni, mikor Káromy kijelenti, hogy a pillérek már elég magasak, csak simítsák be fent a tetejüket és aztán lehet állványozni! Hát kérem a távollétemben, megkérdezésem nélkül meg is történt és a pillérek (melyekre vas kettőskeresztek jönnek) még ma is így állnak 80 centiméterrel alacsonyabban mint a rajzom előírja! Ezért csináltattam én tehát 200 Pengőért egy kis gipszmodellt, hogy az arányokat jobban lássam, mert végre is az ország egyik legna­gyobb szabású országzászlójáról van szó, mely a Dunán mar 8-10 kilométer távolságból látszik! Káromynál a teljes műszaki sötétségnél csak a tapintatlanság nagyobb. Azóta Káromy eltűnt, mint a kámfor - az én szemem elé többé nem került, de lehet, hogy mint egy visszatérő fényes műszaky üstökös néhány év múlva az állami elmegyógyintézetből ismét visszatér - és a már kész emlékművet lebontatja... A szomorú az egész agylágyulthumoros dologban az, hogy utólag nehéz a pillérekre a 80 cm-es magasítást felfalazni, anélkül, hogy a toldás látszana! Ez egy magyar mérnök arcképe, a zsidótörvények idejéből, amikor is áz ország nagy része rablásra éhesen vár a III. zsidótörvényre! Az egész esetet mint jellemző »kultur kunosát« írtam le, mert igazán egyéb fontosabb teendőm is volna. [...]"