Ez a látnivaló-kategória (véleményem szerint) méltatlanul olyan kevés rivaldafényt kap, pedig nagyon különleges szüleménye ez Természetanyának ilyen zord és száraz éghajlaton. Az oázisok olyan termékeny földterületet jelentenek egy-egy sivatagi vagy félsivatagi környezetben, ahol természetes édesvíz források találhatóak. Egy ilyen édesvizet adó földterület évtizedekkel, évszázadokkal korábban aranyat ért. A törzsekben élő különböző népcsoportok ilyen vízlelőhelyek mentén tudtak letelepedni, más esélyük nemigen volt a túlélésre ezen az éghajlaton.
Ezeken a helyeken dús a növényzet és az állatvilág is sokkal élénkebb és színesebb. Szinte burjánzik a természet, a homoktengerekhez viszonyítva pedig elképesztő a kontraszt.
Viszont az oázis általában nem magától lesz virágzó éléstára a sivatagnak. Az édesvíznek a felszínre történő juttatása és ennek hatékony és gazdaságos elosztása komoly szakértelmet kíván. Ezenkívül az sem mindegy, hogy mit és hogyan nevelnek benne. Az oázisokban különböző szinteken folyik az ún. „emeletes” vagy „szintezett” földművelés és növénytermesztés.
Az oázisok legjellemzőbb növénye a datolyapálma. Ezért is ez az egyik kedvenc gyümölcse az araboknak, hosszú évekre visszanyúló kultúrája van ennek a magas cukortartalommal bíró gyümölcsnek, a termesztésének és a fogyasztásának egyaránt. Ez adja a legfelső szintet, mivel akár 30 méter magasra is megnőnek ezek a pálmák, amik megfelelő árnyékot biztosítanak, az alattuk növekedő következő szinteknek. A középső szinten általában gyümölcsfákat nevelnek, például narancs vagy banánfákat. A legalsó szinten pedig konyhakerti zöldségeket, takarmányt vagy gabonaféléket szoktak termeszteni.
Az Emirátusokban több oázis is fellelhető. Vannak helyek, ahol még a klasszikus datolyatermesztés vagy palackozott ivóvíz készítés folyik, de a két legnagyobb oázis megtekinthető turisták és helyi lakosok számára is.
Al Ain oázis
Ez egy több mint 1200 hektáron elterülő oázis, ami az UNESCO Világörökség részeként van nyilvántartva 2011 óta. Miután kiépítették az öko-központot és a kiterjedt, árnyékos útvonalhálózatot, azóta már nyitva állnak a kapui a nyilvánosság előtt is. Az egész területet átszövi az Emírségek oázisaira jellemző öntözési rendszer, a ’falaj’, ami tulajdonképpen egy épített csatorna-rendszer, ami gazdaságosan juttatja el a vizet az oázis összes területére. Kb. 147 000 datolyapálma található itt és megközelítőleg 100-féle vegetációval találkozhatunk séta közben.
Bár Dubajból kb. másfél óra az idevezető út, de mindenképpen megéri meglátogatni ezt a helyet, ha az időnkbe belefér. Mi tavaly Ramadan utolsó hetében voltunk (kezdők amatőrködése…), és sajnos nem volt nyitva az Eco-Center, egy kisebb kiállítást tudtunk csak megnézni, de még így is csak ajánlani tudom. Mindenképpen visszamegyünk még, hogy a teljes területet be tudjuk járni.
Attól nem kell megijedni, hogy unatkozni fogunk, mert maga az oázis is hatalmas, és mellette van a kiépített fogadóközpont is. Az oázis mellett van az Al Ain Palace Museum, ami ingyenesen látogatható, ami Zayed sejk és családja palotájának épületében található, és egyben az egyik legszebben helyreállított erőd is az országban.
Az oázistól kb. 10 km-re van egy teve piac is, ahová kb. 30 dirham a belépő és itt testközelből lehetünk szemtanúi, hogyan alkudoznak a helyiek a tevékre, kecskékre, illetve bárányokra.
Liwa oázis
Ez az oázis a Rub’ al Khali sivatag északi csücskében fekszik. Ez jóval messzebb fekszik Dubajtól, kb. 350 km-re, így nem a legfelkapottabb turista célpont, de azért írok róla, mert különleges története van. Innen származik ugyanis az a gyöngyhalászó törzs (Bani Yas), akik megalapították Dubaj városát az 1830-as években. Az elképesztő méretű terület megközelítőleg 50 kis falut tudhat magáénak. Évszázadokkal ezelőtt az itt maradó beduin törzsek magas szintre fejlesztették a datolya termesztés mesterségét, így az ország egy fő ellátójává váltak, később pedig már exportra is termeltek. Azt mondják, hogy ez egy tökéletes hely arra, hogy az igazi autentikus emirati kultúrát megismerhessük. Mivel nagyon messze van a főbb turista desztinációktól (Dubajtól és Abu Dhabitól), így ennek megfelelően a hotelláncok is bőséggel képviseltetik magukat, a low budget megoldásoktól a legdrágább luxushotelig mindenféle opció közül lehet választani, ha valaki itt szeretne éjszakázni.
Fotó: https://www.booking.com - Anantara Qasr al Sarab Desert Resort a sivatag közepén
Ezenkívül még van két 100 évesnél is idősebb erőd (ez a kor itt meglehetősen soknak számít) a környéken, ami szintén látogatható, az oázisban található másik 4 erőd mellett.
Az oázis és az erődök meglátogatása mellett mindenképpen ajánlják, hogy menjünk el egy sivatagi túrára a vörös homoktengerben. Itt található ugyanis az egyik legnagyobb homokdűne a világon, amit Moreeb névre kereszteltek. 300 méterig magasodik fölénk, 50 fokos lejtőkkel és 1600 méter hosszan. Tényleg lélegzetelállító látvány lehet.
Fotó: https://againstthecompass.com/en/liwa-oasis-moreeb-dune-tal-mireb/
Ha érdekelnek még hasonló tartalmak, lapozz tovább vagy kövess a Facebookon is!
