Az élet különleges ajándéka, amikor olyan közegben lehet az ember, ahol értik és tisztelik. Ahol hitelesen önmaga lehet és elfogadják. Ezt nem felejti el soha. 

2020. február 15-én folytattuk azt a "missziós", ugyanakkor önismeretünket és családjainkat is támogató munkát, ami két évvel ezelőtt indult el Kiskunfélegyházán. 2018. szeptember 26-án került átadásra az ismert szervdonorok emlékműve, majd 2019. áprilisában kezdetét vették a szervdonorok hozzátartozóinak szervezett összejövetelek. A tavaly decemberi csoportfoglalkozásunk óta most találkoztunk újból. 

A sorainkban először köszönhettünk egy olyan urat, aki messziről érkezett közénk - vállalva a kilométereket. Három éve lett a felesége szervdonor. Szintén első alkalommal, nagy-nagy örömünkre két olyan fiatalember is megtisztelt minket, akik pedig transzplantáltak.   

Általában az alkalmaink után nehéz az íráshoz a megfelelő szavakat megtalálom. Egyszerűen hála van bennem és derű. Kihívás ez most is, hiszen a legjobbat szeretném a 120 percünkből átadni.

Szimplán körbementünk. Bemutatkoztunk és sokat meséltünk magunkról. A küzdelmekről, az érzelmi hullámzásról és a megtartó pillanatokról. Néha próbáltam pszichológusként pár dolgot értelmezni, kiemelni és "összekötni". Igazából a moderálás mellékes volt. Magával vitt ugyanis bennünket a találkozás öröme. Csodálatos volt hallgatni a transzplantált fiatalemberek életigenlését, ahogyan szintén valódi kincseket kaptunk a szervdonorok hozzátartozóinak a megosztásai által.

Előző este olvastam egy könyvet, melyből egy részlet jut most az eszembe:

"Az a hivatásom, hogy egyre emberibb legyek. E cél vonzásában élek..." (P. Amédée Hallier, Dr. Dominique Megglé (2016): A szerzetes és a pszichiáter. Sarutlan Kármelita Nővérek, Pécs,83.o.)

Igen, ezt éreztem. Mindenki önmagát adta, az emberségét, amelyet érdeklődő és elfogadó szeretet vett körbe. Olyan gyorsan elszaladt a közös két óránk, hogy még a Petőfi Sándor Városi Könyvtár nyitvatartásából is egy picit kicsúsztunk. Köszönjük a befogadást és a kedvességet!

Az alkalmunk végén még egyszer körbementünk. Megkérdeztem, hogy ki, mit visz magával haza. A következő válaszokat kaptam:

• "Ezekről lehet beszélni és kell is."
• "A jó dolgokat Isten problémákba csomagolja."
• "Pozitív érzéseket sugároztatok vissza."
• "Másik családot kaptam."
• "A transzplantáció egy új esély, amit kimaxolni kötelező."
• "Hála, öröm, hogy vagytok!"

Ilyen az, amikor a másik ért téged... 

A szervdonorok hozzátartozóinak következő találkozójával kapcsolatosan emailben - dr.domjan@freemail.hu - vagy a fotón szereplő telefonszámon lehet információt kérni.

A rólunk készült tévéfelvétel itt nézhető meg.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Légy önmagad!

Dr. Domján Mihály

https://drdomjan.blog.hu

https://hu.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos

www.drdomjan.hu 

További motivációs gondolatok:

https://www.instagram.com/dr.domjan

A témához kapcsolódó összes blogbejegyzés itt található.

Ajánló:

• A szív útja - emlékezés a szervdonorokra - blogbejegyzés a 2018-as emlékműavatásról 
• Mindenkire vár egy karácsony - a negyedik csoportfoglalkozás
• Előítéletek fogságában - az ötödik csoportfoglalkozás
• Életigenlés - a hatodik csoportfoglalkozás
• Bárhová mész, ott vagy - mindfulness könyvajánló

(Képek forrása: saját és pixabay.com)