Anyaként talán egyetértesz velem abban, hogy a gyermekeid lelki fejlődésére igenis nagy hatással van az, hogy milyen közegben nőnek fel. Remélhetőleg minden szülő a lehető legtöbb gondoskodást, figyelmet, szeretetet, türelmet (!), törődést nyújtja gyermekeinek, még akkor is, ha egyébként ez, valljuk meg őszintén bizonyos pillanatokban  egyáltalán nem megy könnyen.

Mégis, t ö r e k e d  n  e d  kell rá, hogy a legtöbbet hozd ki magadból és foglalkozz azzal, hogy milyen szülővé válsz gyermeked születése után, no és persze azt követően még hosszú-hosszú éveken át!

Tökéletes sosem leszel valószínűleg, de sokat tehetsz azért, hogy fejlődj - önmagadhoz képest, a saját mércéd szerint. 

NINCS IS OLYAN, HOGY TÖKÉLETES!

Én megmondom őszintén nem hiszek abban, hogy létezik olyan, hogy tökéletes anya, mint ahogy tankönyvi mintagyerekek sem léteznek. Gyereknek-felnőttnek egyaránt lehet rossz napja, megesik, hogy bal lábbal kelünk és olykor nehezünkre esik elviselni mások  hóbortjait, kötekedős hangulatát.

S hogy miért írom most ezt?

Mert kisgyermekes anyukákkal beszélgetve rengetegszer belefutok az anyukákból áradó bűntudatba, önvádba, merthogy nem csinálják

t ö k é l e t e s e n....

És ez az sajnos olykor már állandósuló érzés rányomja a bélyegét a mindennapokra és kialakul egy olyan kép önmagáról az édesanyában, hogy ő rossz anya.

Miért is?

Mert nem gép? Mert vannak érzelmei és létezik nála is egy tűréshatár?

Azért szabadkozik talán, mert 100 %-ig ember?

Nem, ez így van rendjén! A gond nem ott kezdődik, ha valaki olykor türelmetlen vagy fáradt és ingerült vagy hogy nincs kedve semmihez... A gond az, ha ez már nem is foglalkoztatja, ha nem próbál változtatni rajta, odafigyelni a számára nehézséget jelentő helyzetekre, ha nem igyekszik jobbá tenni a kialakult helyzetet. És már fel sem tűnik neki, ha ez az állapot állandósul. Ha természetessé válik és rögzül az egyébként lelkifurdalást okozó viselkedésminta. Na az már gond!

Úgy gondolom, hogy a döntő mozzanat ott jön el, amikor egy édesanya felismeri azt, hogy valami nem klappol, és t ö  r e k sz i k arra, hogy változtasson azon, ami nem jól működik.

TÖKÉLETESNEK LENNI FÁRASZTÓ!

Tökéletesnek lenni nagyon fárasztó lehet, és úgy hiszem, mindig rossz vége van annak, ha erőn felül, önmagunkat kizsigerelve próbálunk eleget tenni mindenki kívánságának, kiszolgálni mindenki igényeit. Mindeközben pedig csak egy dologra nem figyelünk soha, mégpedig arra, hogy olykor nekünk is meg kell állni, pihenni, kikapcsolni, feltöltődni. 

Nem vagyunk robotok. Sőt, súgok, még a robotoknak is kell néha egy kis karbantartás. 

Azt hiszem bárkivel előfordulhat az, hogy elszakad a cérna, és ne higgy te sem azoknak, akik ezt tagadják.. Nem látsz be a zárt falak mögé, színjátékot játszani a külvilág felé pedig nem olyan bonyolult feladat.

Soha nem tudhatod, mások színlelt valósága mögött milyen családi drámák mennek végbe. Én tudom, én látom, mert 5. éve foglalkozom kisgyermekes anyák megoldásfókuszú támogatásával. 

A bűntudat, a szégyen, a "mit szólnak mások" -félelem azt hozza ki az emberekből (igen, az édesanyákról írok most konkrétan), hogy játszanak egy bizonyos szerepet a külvilág felé és azt mutatják, hogy náluk bizony nagyon is rendben van minden. Sőt, minden pont úgy jó, ahogy van, szinte már tökéletes. 

NE DŐLJ BE A LÁTSZATNAK! 

És főleg, ne ostorozd magad, ha néha legszívesebben kifutnál a világból. Olykor minden anya gondol ilyesmire!  Más kérdés, hogy felvállalja-e nyíltan vagy sem.

Talán csak azért érzed selejtnek magad, mert állandóan kialvatlan, nyúzott vagy és nincs energiád a mindennapok mókuskerekéhez. Bizonyára az is frusztrál,  hogy ezer felé kell figyelned egyszerre és azt érzed semmivel sem haladsz igazán, senkire és semmire sem jut annyi időd, amennyit szeretnél!

Tudod mi a lényeg?

• Ha megbántasz valakit, tudj elnézést kérni
• Ha hibázol, azt tudd mondani, "bocs, hibáztam, nem volt igazam"
• Ha igazságtalanul bánsz mással, próbáld meg jóvá tenni
• Ha ingerült vagy, hátra tudj lépni egyet amíg megnyugszol, ahelyett , hogy másokon töltenéd ki a haragodat
  
• Hogy képes legyél elismerni, hogy összejöttek a dolgok és azt mondd, "MOST kéne egy kis szünet"
• Hogy segíts másokon és hogy te is tudj segítséget kérni és felismerd, mikor épp minek van itt az ideje...
• Ha elúsztál a teendőiddel, végy egy nagy levegőt és pánikolás helyett tervezz újra!

NEM MINDIG KÖNNYŰ...

Változni, dolgozni magunkon, elhagyni rögzült viselkedéssémákat nem könnyű feladat. De számtalan édesanyánál láttam és látom, ahogy kísérem őket, hogy egyáltalán nem lehetetlen! 

Elhatározás, gyakorlás, soha fel nem adás, hit magadban és a családodban - ezek kellenek a változáshoz. 

Kérlek, ne hajtsd azt a fránya tökéletességet! Valószínűleg sosem éred el a mintaanya minősítést (illetve jó kérdés, hogy ha mégis sikerül, mégis milyen árat fizetsz érte, ugye?!)

De törekedj arra, hogy jobbá válj, örülj a fejlődésnek, az apró sikereknek, így lehetsz egyre inkább kiegyensúlyozottabb édesanyja gyermekednek. 

Szóval nagy levegő, engedd el a tökéletes anya álomképét és foglalkozz inkább azzal, hogy magadból a legtöbbet kihoz!  Azt gondolom, ez a legtöbb, amit tehetünk és meg is kell tennünk nem csupán gyermekeinkért, de saját magunkért is! Ha szeretnél türelemben, mentális erőben fejlődni, tarts velem a  Lazulj anyu online kurzuson, ahol stresszkezelési-dühkezelési technikákat, módszereket tanulhatsz. 

Találkozzunk a Megoldásfókusszal a kiegyensúlyozott anyaságért zárt csoportban is, tudatos édesanyákkal együtt fejlődhetsz anyai utadon.