A technológiai innovációkkal járó társadalmi változások és a minden eddiginél erőteljesebben érezhető generációs szakadék meghozta a hatását úgy globálisan, mint Magyarországon. Gyakori tapasztalat, hogy az internet és a különféle influencerek által informálódó tinik szülei képtelenek felvenni a versenyt az idővel, illetve azokkal a trendekkel, amik formálják gyerekeik gondolkodásmódját, személyiségét. Egy hangos és gyakran érthetetlen gyorsasággal száguldozó világot látnak csupán, amiből mindösszesen annyit érzékelnek, hogy ide már nem adtak belépőt nekik.
Az internetes tartalmakat előállító videósokkal szerződésben levő partnercégek mesteri könnyedséggel alakítják úgy a több százezer követővel rendelkező YouTubereket, hogy azok önálló vagy provokatív gondolatok nélküli reklámbábukként tudjanak funkcionálni a nap 24 órájában, miközben fiatal kamaszok és tinédzserek millióinak adnak egy hamis képet arról, mi is az az élet. Egy új világ hajnalára ébredtünk, érkezik az influencer-generáció.
Egy kicsit mindannyian influencerek vagyunk. Hatással vagyunk szűkebb környezetünkre, családtagjainkra, barátainkra, a YouTube-on és más közösségi oldalakon véleményvezérekké avanzsálódó fiatalok azonban komplett nagyvárosok lakosságszámát közelítő tömegekre képesek hatni, ez viszont órási felelősséget is jelent egyben.
Marc Prensky Digitális bennszülöttek, digitális bevándorlók című írásában már 2001-ben arról értekezett, hogy a „digitális technológiák robbanásszerű megérkezése" visszafordíthatatlanul változtatja meg a fiatalokat, akik pedig nem születtek bele ebbe a környezetbe, örökké digitális bevándorlók maradnak. És így is történt. A fiatalok vásárlási szokásait, ízlését és sok esetben az egész gondolkodásmódját befolyásoló influencerek nem a semmiből pottyantak ide, mi több, politikai és gazdasági előszelei is voltak a komplett internetes teret eluraló hegemóniájuk létrejöttének.
Az influencerek működése, pontosabban a nagyvállalatok és különböző partnercégek általi működtetése remekül illeszkedik napjaink neoliberális irányvonalába, ahol az egyén nem több egy fogyasztó birkánál a sok közül, akinek pontos iránymutatást kell adni arra vonatkozólag, milyen cipőt hordjon, milyen frizurája legyen, milyen filmet nézzen, milyen csokit egyen, stb.., és miért is lenne baj, ha a megszólításuk a fiatalok szemében a kisistenekként funkcionáló influencerekkel történne, akik nem restek cipőket hordani, új frizurákat csinálni, filmeket promotálni, csokit enni és mindent, amit a szponzor megkövetel. A neoliberális áramlat rémálma az egyén autonómiájának megnövekedése vagy az, hogy olyan fokú öntudatra ébredjen, ami alapjaiban gátolná meg a folyamatosan emelkedő bevételi statisztikák tendenciáját.
Röviden: nem igazán kell félnie napjaink véleményvezéreinek, hogy idézőjeles munkájukkal a gazdasági - és egyben politikai - elit számára zavaró tényezővé válnának, hiszen pont ők azok, akik a magasba emelték és ott is tartják ezeket a marionettbábukat.
De ha már a véleményvezéreknél tartunk, egy pontosítást kell bejelentenem, hiszen az előző bekezdésben én is így hívtam az influencereket, miközben ha valamivel nem vádolhatók, akkor azzal nem, hogy önálló véleményt fogalmaznának meg. A multicégek nem engedhetik, hogy nagy becsben tartott influencereik több év munkáját rontsák le olyan személyes vélemény megosztásával, ami ne adj' isten megosztó is lehet.
Ha pedig valami megosztó, az dislikeokkal és leiratkozással járhat.
Egy utópisztikus világ legirreálisabb álma lenne elképzelni, hogy ezek az influencerek ellenszélben fogalmaznak meg rizikós véleményeket fontos társadalmi ügyekről, szóval ezt az ideát engedjük is el, az viszont tényleg bokalefosós szinten pofátlan, hogy ugyanezen influencerek azokról a termékekről is csak csupa szépet és jót mondhatnak, amiket pár hetes kölcsönbe kaptak különböző nagyvállalatoktól. Aligha lehet belefutni olyan videóba a YouTube-on, ahol hősünk egy olyan laptopot/hajlakkot/telefont/játékot mutatott be, amibe csalódott volna, hiszen a termék úgynevezett kritikája is marketingstratégiára alapul, amiben a pozitív felhang az alap, ez pedig a naiv fiatal generáció olyan mértékű pofán köpése, hogy arra alig vannak szavak. Mindeközben pedig zajlik az álomvilág fenntartása, a nulla teljesítmény utáni menőzés és annak a jövőképnek a marketingje, ami ennek az ál-életnek a pozitív oldaláról szól.
De nem csak a vélemény lett száműzve ezekről a platformokról, nagyon úgy tűnik, hogy már a tartalom is inkább reklámra lett cserélve. Lassan, de biztosan minden nagyobb YouTube csatorna beáll a sorba követve azt az új irányt, amely a videó- és tartalomgyártás minden részét a termékelhelyezésnek és a reklámnak szenteli, hogy mindemellett van-e kellő mondanivalója a videósnak, amivel edukálni tudná a közönségét vagy minőségi szórakoztatásban részesíteni, már lényegtelen. Kérdés, meddig ilyen türelmes még az a felhasználói réteg, amelyik pont azért intett be a televíziónak, mert érthető módon derogál neki húszpercenként reklámokat nézni?
A szomorú igazság az, hogy ebben a történetben csak a pénzéhes cégvezetők nem buktak. Buktak a nézők, hiszen az egykoron valódi tartalmat gyártó kedvenceikből egyszerű modellek és kirakatemberek lettek, de természetesen maguk az influencerek is veszítettek, ahogy egyre jobban és jobban elkorcsosította őket az a közeg, ahova fiatalon és tudatlanul bekerültek. Ennek felismerését az ő részükről értelemszerűen gátolja, mekkora pénzek is forognak kockán.
A fiatalok elbutításában mindenkinek történelmi felelőssége van, aki részt vesz benne, a számla benyújtása és a végeredmény megszületése pedig akkor fog fájni igazán, ha a jelenleginél sokkal keményebb politikai és társadalmi helyzetben kell helytállnia ennek a gondolatától, egyéni véleményétől és autonómiájától megfosztott generációnak.
Képek: The Business, Creatorok.hu
DIÁKHANG - mi ez?
A Diákhang célja, hogy párbeszédet és új politikai mentalitást kezdeményezzen annak érdekében, hogy folyamatos háborúskodás helyett konstruktív ötletek irányítsák a közvéleményt, düh helyett megfontolás jellemezze a társadalom döntéseit és nem utolsó sorban a fiatalok gondolkodó, magukért kiállni képes generációt képezzenek. Nem lesz könnyű. Let the fun begin!
E-mail: diakhangblog(kukac)gmail(pont)com