Törvénybe foglalja az Egyesült Királyság, hogy képesek érzelmekre a gerincesek, „mindazok az állatok, amelyeknek gerincvelőjük van” – közölte George Eustice környezetvédelmi miniszter a Sunday Times-szal. A törvényben hangsúlyozni fogják, hogy az állatok is tudatában vannak érzéseiknek, érzelmeiknek, képesek örömöt és vidámságot, szenvedést és fájdalmat érezni.

A miniszter szerint Nagy-Britannia éllovas akar lenni a világon az állatjogok területén, és a gerincesekről szóló törvény e stratégia pillérét képezi – írta az MTI.

De mi ebben az újdonság, kérdezhetnénk álnaívan. Hiszen aligha él ma olyan épeszű ember ember a földön, aki kétségbe vonná, hogy a gerinces - vagyis fejlett idegrendszerű - állatoknak az emberekhez hasonló (néha jóval kifinomultabb) érzései, érzékei, gesztusai vannak. De ha mindez nem újdonság, mitől olyan nagy hír az, hogy az Egyesült Királyságban ezt most kimondják, törvénybe iktatják?

Nos, a helyzet úgy áll, hogy mindez ma a világ nagy részén - beleértve Magyarországot is - egyáltalán nem evidens. Sőt!

Az, hogy az állatok érző lények - még Magyarországon is - többé-kevésbé tagadás tárgyát képezi. Nem csak arra gondolok, hogy néhány Semjén Zsolthoz hasonló elmeroggyant politikai ámokfutó azt állítja: az állatok nem  reznek, nincsen lelkük és lényegében használati tárgyként bánhatunk velük.

Nem Semjén és hibbant követői, hanem a magyar törvények tekintik majdhogynem teljes egészében tárgynak az állatokat. Merthogy miközben - immáron Magyarországon is - például tilos felesleges szenvedést okozni egy állatnak, paradox módon megölni - túlzott szenvedés nélkül - viszont egyáltalán nem az.

Hiszen a vágóhidakon, a sintértelepeken, a kutatóintézetekben pont ezt teszik állatok millióival, milliárdjaival.

A most elfogadott - és Erzsébet királynő által személyesen megerősített - angol állatvédelmi törvény éppen azért tekinthető történelmi mérföldkőnek, mert faji különbségtétel nélkül minősíti törvény szerint is érző lényeknek az állatokat.

Ezt körülbelül úgy kell elképzelni, mint amikor az emberölés tilalmát kiterjesztették a szolgákra, nőkre, feketékre, protestánsokra, katolikusokra, vagy éppen - történelmi szituációtól függően - bármelyik olyan csoportra, amelyet korábban kivontak a nem meggyilkolható, érző ember törvényi köréből.

Vagyis mostantól - egyelőre az Egyesült Királyságban - nem lesz többé törvényi alapja megkülönböztetni haszonállatokat, - például malacokat -, akiket - kíméletesen bár - meg szabad ölni, és társállatot - például kutyát - akit nem.

Az új angol állatvédelmi törvény újabb mérföldköve annak a fajta jogfejlődésnek, - vagy ha úgy tetszik: társadalmi humanizációnak - amely évszázadról évszázadra, lassan, de biztosan, iktatja ki azokat a kivételeket, akiket a keresztény kultúra "Ne ölj!" bibliai parancsa ellenére - kivételként megiscsak meg lehet ölni.

Angliában - és reméljük a világ egyre több kultúrállamában - itt és most nyer értelmet az a vegán mozgalom által sokat hangoztatott tézis, miszerint egy malacokat brutális kegyetlenséggel, szabadidős programként és látványosságként halomra gyilkolászó böllérfesztivál kegyetlensége pont ugyanolyan, mint a kínai kutya- és macskahús fesztiválok földi pokla.

Anglia egyébként az elmúlt évszázadok során többedszerre mutat példát a világnak állatvédelemben. Először akkor tette ezt, amikor 1824-ben megalakult a Royal Society for the Prevention of Cruelty to Animals, az RSPCA, amely mind a mai napig a világ egyik legszervezettebb és legnagyobb állatvédelmi civil szervezete. Másodszor, amikor az 1960-as évek közepén törvénybe iktatták az úgynevezett "Öt mentességet", amely a szomjúságtól, éhségtől, folyamatos viszontagságoktól, fájdalomtól, félelelmtől, és a fajtára jellemző természetes viselkedés lehetőségétől megfosztott élet ellen emelt szót.

A mostani törvénnyel Boris Johnson véglegesen beírta nevét a humanizmus nagybetűs világtörténetébe. Pikáns érdekessége az új törvénynek, hogy sokak szerint Johnson barátnője, Carrie Symmonds személyes állatvédelmi elkötelezettsége miatt döntött e fontos és korszakalkotó jogszabály elfogadtatása mellett.

Minderre némi cinizmussal csak annyit mondhatunk, hogy ha ez így van, gyorsan kérünk Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Gyurcsány Ferenc, Jakab Péter és a többi jelenlegi, és esetleges jövőbeli vezető mellé egy állatvédő elkötelezettségű barátnőt. Dobrev Klára mellé pedig természetesen egy radikális állatvédő házibarátot -:)

Merthogy Magyarország sajnos ismét fényévekre van Angliától. Talán még sokkal távolabb, mint amikor Széchenyi István a XIX. század elején oda látogatva vágyként fogalmazta meg az ottani társadalmi-gazdasági viszonyok elérését. Széchenyi idejében Magyarország - amely akkor éppen önállóan nem, csak a Monarchia részeként létezett - maximum negyven-ötven év lemaradásban volt Angliához képest. Manapság, állat- és természetvédelemben a - folyamatosan növekvő - lemaradásunk talán 60-80 év.

És ami a legrosszabb: itthon a dolgok ráadásul egyre kétségbeejtőbb irányba haladnak. Mára napnál világosabb, hogy még a magát kifejezetten zöldnek neveztető Karácsony Gergely főpolgármester és csapata is látványosan negligálja az állatok valódi védelmét, a vegán kultúra - legalább - esélyegyenlőségének biztosítását. A hazai közéletben az egyetlen érdemi állatvédelemmel kapcsolatos politikai munka abban áll, hogy megpróbálnak anyagilag, erkölcsileg és szakmailag gyenge állatvédő szervezeteket kilóra megvenni, és majd a választásokon politikai propagandaeszközként bevetni - csak jelzem: kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt.

A politikai szavazatrabló gazdaság logikájának megfelelően, kormány és ellenzék egyaránt csak adathalászatként és szavazatvadászatként tekint az állat- és természetvédelemre. A kormányzat részéről Ovádi Péter állatvédelmi megbízott ad eddigi munkájával lassan egyértelmű bizonyítékot arra, hogy valójában a semmi menedzselésére kapott teljeskörű megbízást.

Amin nem is nagyon van mit csodálkozni: egy olyan hatalom, ahol vadászok és vágóhídtulajdonosok kezében van a gazdasági és politikai főhatalom, egy Ovádi Péter még akkor sem tehetne semmit, ha a legőszintébb szándéka szerint ez lenne a terve. A "zöld" főpolgármester, Karácsony Gergely pedig Szabó Rebeka személyében bízott meg egy olyan politikust az állatvédelem fejlesztésével, akinek szaktudása, tekintélye, politikai súlya, és szervezőkészsége, tökéletes garancia a teljes kudarcra.

Az új angliai állatvédelmi szabályok elfogadásával egyik pillanatról a másikra ismét több évtizedet távolodott Magyarország a kulturált világtól. Kívülről nézve lassan olyan szánalmas barbároknak tűnünk majd, akik még csak nem is tudatlan ösztönből, hanem nagyon is tudatos nemzeti büszkeségből viselkednek vállalhatatlanul Isten teremtményeivel, társainkkal, az állatokkal.