Wintersun – Time II (2024)

Jari Mäenpää-ra nehéz megfelelő jelzőket találni, a finn virtuóz ugyanis közismerten imád epikus darabokat írni, ennek fényében aligha lehet a szemére vetni, ha éveket (ezesetben évtizedet) kell várni egy-egy Wintersun-lemezre. A formáció 2004-es berobbanásával egy igazán különleges utazás vette kezdetét, amelyben a szenvedély kéz a kézben jár a fagyos, hófödte Finnországgal, miközben zeneileg olyan megoldásokat hallhatunk, amelyek valóban egyedi atmoszférát teremtenek, merthogy ez a zenekar sajátja.

A finn mester határokat nem ismerő kreativitása a 2012-es Time I című lemezen ért tetőponthoz, és már ekkor közismert tény volt, hogy a lemeznek bizony lesz folytatása, amit először ide-oda pakolgattak, majd bejelentették, hogy egy súlyos technikai zűr miatt konkrétan törlődött a lemez, amit a semmiből kell újra összerakni. Kisebb szünet után 2017-ben megkaptuk a The Forest Seasons címet viselő alkotást, amely évszakokra bontva mesélt el történeteket, majd ismét egy nagyobb törés következett be a zenekar történetébe.

Már amikor minden remény odaveszett, Jari bejelentette, hogy csapata ismét intenzív munkába fogott, ugyanis öt lemezen dolgoznak, melyek egyike a várva várt Time II lesz. A csapat azonban messze nem volt még ennyire szorult helyzetben, mint most, a banda fele ugyanis a Nightwish-t erősíti, míg Teemu Mäntysaari előtt élete lehetősége nyílt meg, mióta tagja lett a Megadeath-nek, ezzel kicsit háttérbe taszítva a Wintersunt. Mint kiderült, Jari Mäenpää kivételével már a tagok sem hittek abban, hogy valaha feljátszhatják a Time II-t képző dalokat, de most, több mint 12 év elteltével az idő Jarit igazolta, aki arra tette fel az elmúlt évtizedet, hogy a korong elkészülhessen.

Ahogyan az első felvonásban, úgy most is kevés, mindössze hat nótát kapunk a zenekartól, ezek egyike egy négyperces intró, és egy kétperces átvezető, tehát a séma pontosan ugyanaz, mint az első lemezen, a maradék nóta pedig bőven átlépi a tízperces hosszt, melyekre talán az epikus jelző is kevésnek bizonyul, talán még a monumentális az, ami megállja a helyét. A két lemez kiváló kontrasztot alkot egymással, a Time I leginkább a himnuszokra lett kihegyezve, és a szimfonikus elemek diadalmára, melyek remekül illeszkednek a téli tematikához, na meg persze a szóban forgó időhöz.

A Time első szakaszában óriási jelentőséggel bírt a sötétség, amely uralmát most a Time II-ben foganatosítja igazán. A Wintersun fordulatokban gazdag dallamos death metálja most méginkább tündököl, több agresszió és kevesebb tiszta ének fémjelzi az alkotást, ami által szöges ellentétje lett elődjének, ami valahol még jól is lett kitalálva – az egyetlen fennmaradó kérdés viszont az, hogy méltó utód-e a pilot lemeznek?

Ahogyan az meg lett ígérve, tomboló dobokkal és gitárokkal vágtat be a The Way Of Fire, az elődhöz képest sokkal több az egzotikus megoldás, maga a nóta pedig valami eszméletlenül szól. A One With The Shadows túl gyorsan rántja be a kéziféket, ráadásul lévén, hogy egy lassú hangvételű dalról van szó, szinte felesleges volt ennyire elnyújtani, de legalább megtudhattuk, hogy vokálisan Jari Mäenpää még mindig nem mutatott meg mindent magából.

A Storm visszatér a veretesebb terepre, plusz megtudtuk, hogy Kai Hahto legalább jól megedződött a Time II felvételei alatt. A lemezt záró Silver Leaves elnyújtott felvezetője után kibontakozik a kötelezően tiszta ének által dominált tétel, amely hosszú idő után finn sorokkal is megajándékozza a hallgatót, ezáltal is színesítve a történetet. Maga a tétel leginkább a lemez első felén szereplő Land Of Snow And Sorrow-hoz hasonlatos.

A Time II sajnos beleesett elődje hibájába, a tiszta vokálok olykor felérnek a háttérzaj fogalmával, az Ominous Clouds című átvezető pedig úgy felesleges, ahogy van, semmi funkciója a dalnak, habár elismerendő a belefektetett gitármunka. Tizenkét évet vártunk a lemezre, és ahogyan az várható volt, a vegyes fogadtatás önmagáért beszél. Az még rendben van, hogy a grandiózusabb darabok megállják a helyüket, viszont, ha úgy vesszük hat dalból kettő startban felesleg, de még így is kapunk egy háromnegyedórás bűvöletet a zenekar kincstárából. 

Ha összegezni kellene a két darab Time-lemezt – amely eredetileg egyetlen egy grandiózus alkotásnak lett tervezve – akkor egyértelmű, hogy az első felvonás valamivel jobb lett, sőt, majdhogynem hibátlan, hiszen annak ellenére, hogy az Ensiferum esszenciája továbbra is körbejárja a Wintersun dalait, a Time I sokkal dallamcentrikusabb, emblematikus himnuszok helyt adója, ezzel szemben a Time II masszív, de kevésbé kolosszális.

Dallista:

1. Fields Of Snow 4:05

2. The Way Of The Fire 10:08

3. One With The Shadows 6:19

4. Ominous Clouds 2:22

5. Storm 12:15

6. Silver Leaves 13:31

Album: Time II

Előadó: Wintersun

Kiadó: Nuclear Blast

Megjelenés:2024.08.30.

Értékelés: 8/10

Dark Chest Magazine – Online rockzenei magazin. Hírek, lemezkritikák, egyedi cikksorozatok

Cikkek, érdekességek, lemezkritikák, feltörekvő előadók kutatása/bemutatása

Friss topikok

süti beállítások módosítása