Alig lehet már olyan embert találni a Földön, aki ne fújná kívülről a Nightwish históriáját, ugyanis az 1996-ban alakult formáció mély nyomot hagyott a zenei világban, az emberek pedig nem csupán a dalaikkal vannak kiemelten képben, ugyanis a botrányaik is vannak olyan népszerűek mint a slágereik.

A zenekar alapító-énekesnője, Tarja Turunen most a Chaoszine vendége volt, ennek apropóján mesélt el saját  történetét a zenekar frontasszonyaként. A beszélgetés során elmesélte mikor kezdett el ismerkedni a rock és a metal zenével, hogyan lett alapítótagja az egykoron teljesen akusztikus projektként szárnyat bontogató Nightwish-nek, és hogy mikén formálta át a zenekar elképzeléseit azzal, hogy a klasszikus képzéseknek hála merőben megváltozott a hangja, ami egyenes út volt a metal felé.

Az énekesnő elmondta, hogy eleinte számos dilemmával kellett szembenézniük, hiszen csapattársaival egyetemben rendkívül tapasztalatlanok voltak, első lemezük, az 1997-es megjelenésű Angels Fall First pedig voltaképp a második demójuk volt, éppen ezért érte őket váratlanul a tény, hogy közben lemezszerződéshez juttatta őket a hanghordozó, ami a maga nyers módján valóságos klasszikussá érett az évek során.

Kiderült, hogy a fellépések során folyamatosan attól rettegett, hogy egyszer „legyilkolja a hangját”, de mivel folyton volt kihez fordulnia tanácsért, ez szerencsére sosem következett be, mi több, egy teljes év elegendő volt ahhoz, hogy az 1998-as Oceanbornon már egy sokkal sugárzóbb oldalát nyújtsa.

Tény, hogy Tarja évről évre, albumról albumra óriási fejlődést mutatott énekesként, most pedig készségesen elárulta, mely Nightwish-lemez a legkedvesebb számára, egyúttal azt is kicsattanó örömmel vallotta be, hogy a zenekar mely szakaszában uralkodott a legnagyobb harmónia.

„Amennyiben a nightwish-es karrieremet nézzük, akkor a legutolsó albumunkat, az Once-t mondanám. Bizonyos szempontból szomorú, hogy ez az utolsó lemezem a bandával, a helyzet viszont az, hogy ekkor éreztem magam a legjobban a csapatban.” – reflektál a kérdésre, mely szerint melyik az a lemez, amelyen mérhetetlenül büszke a fejlődésére és a teljesítményére.

„Különböző módokon használhattam a hangom, színt vihettem a dalokba, elég erős voltam ahhoz, hogy az operás részeket már sokkal helyesebben oldjam meg, ha pedig a dal úgy kívánta meg, hogy lágyabban kell énekelnem, akkor úgy tettem.” – folytatja lelkesen.

Na de mi a helyzet a csapattal?

„Úgy hiszem, hogy az Once-on tökéletes volt a harmónia, a zenekar, a zene, a hangom, minden a legnagyobb rendben volt, határozottan ez a kedvenc lemezem, amit közösen készítettünk.” – újságolja.

Noha az többször is szóba került interjúk során, hogy az énekesnőt mindenben támogatták szülei, Tarja most azt is elmesélte, hogy bizony a Turunen szülők egyetlen Nightwish-koncertet sem hagytak ki, hiszen folyton a közönség soraiból szurkoltak Tarjának és a srácoknak.

„A szüleim mindig is támogatták a zenével kapcsolatos döntéseimet, és úgy alapvetően mindenben támogattak. Úgy értem...édesanyám volt a legmenőbb ember ezen a Földön, sajnos ő már nincs velünk, de annak idején legjobb haverok voltunk.” – osztja meg az anya-lánya kapcsolatot.

„A szüleim rendszeresen eljöttek megnézni a koncertjeinket, amikor felléptünk a Nightwish-sel, és ez szuper, bíztak az ösztöneimben, folyton azt mondogatták, hogy »oké, tudod mit akarsz, neked kell tudnod, hogy mit akarsz, azt csinálsz, amit csak akarsz « és ezért nagyon hálás vagyok, hiszen jelen pillanatban ugyanezt próbálom nyújtani a gyermekemnek.” – nyilatkozta.