Hivatalosan is polcokra került a Battle Beast hatodik nagylemeze, ami a Circus Of Doom elnevezést kapta. A formáció munkássága már a kezdetektől kimagasló eredményektől fűtött, hiszen már első nagylemezükkel helyet fúrtak maguknak a legnagyobbak között. Noora Louhimo érkezése azonban magasabb szintre emelte őket, s ezáltal egyenesen megkerülhetetlen zenekarrá váltak.

A finnek sorra pörgették a jobbnál jobb lemezeket, az ötödiknél azonban valami nagyon félre ment. Legutóbbi lemezük nemhogy merőben más lett a megszokottnál, de egyenesen felejthető darabbá vált. Többszöri nekifutás után sem tudtam dűlőre jutni a koronggal, ez azonban messze nem vette el a kedvem attól, hogy kíváncsi legyek az új lemezre.

Noora Louhimo karaktere immár eggyé vált a Battle Beasttel, és ha már egy lapon említjük őket, akkor mindenképp egy zúzós album körvonalazódik ki a hallgatók fejében – méltán nem alaptalanul. Érdeklődve fogtam hát neki a Circus Of Doom tartalmának, tudva, hogy az énekesnő szinte bármit képes eladni a hallgatónak, legyen az egy érzéki ballada, egy kiadós heavy metál dalcsokor, de ha popzenét énekelne még azt is simán be lehetne kajálni.

Elégedetten hallgattam végig a lemezt, hiszen úgy érzem, a csapat most végre újra megtalálta önmagát, a dalcsokor pedig kellően változó. Rendkívül dallamos tételekkel lett megpakolva az újdonság, hiszen akadnak olyan tételek melyekről süt a popos hangzás, és ha mondjuk kidobjuk belőlük a gitárt, akkor már kétség sem fér hozzá, hogy bizony metálon kívül is eladható dalokról van szó. Visszatérő jelenség a 80-as évek hangulata is, és ez több nótában fellelhető, mi több, egyenesen főszereplőként tündököl.

Noora Louhimo korunk talán legkiemelkedőbb metálénekesnője, hiszen karakteres hangszíne szinte azonnal felismerhető, az olyan dalok mint a Wings Of Light, Eye Of The Storm, Freedom, és a Russian Roulette pedig tökéletesen rámutatnak arra, hogy a finn vokalista miért is utasít maga mögé számos olyan pacsirtát, akik már akkor pályán voltak, amikor neki még fogalma sem volt arról, hogy egyszer metálbandában fog énekelni.

A Circus Of Doom végtére is hű a címéhez, hiszen akárcsak egy előadás, a dallista is kellően sokszínű, és igen változatos, minden dal saját ismertetőjeggyel rendelkezik. Külön megemlíteném még a Place That We Call Home című slágert, ami minden bizonnyal közönségkedvenc tétel lesz, és tipikusan az a himnusz-szerű dal, amit együttesen énekel majd a közönség. Több zenekar neve is felmerült bennem a nóta kapcsán, melynek repertoárjába simán beleférne, de a végén sikerült ott kikötni, hogy ez egy ízig-vérig Battle Beast-tétel.

Az előadók olykor szeretnek átesni a ló túloldalára, amikor különböző stílusokat kevernek a metállal, ugyanis nem mindig ismerik fel azt, amikor valamelyik fűszernél megszalad az adagoló és a kiegészítő immár túl sok. A Battle Beast nagyon szépen kezelte a helyzetet, gyakorlatilag tényleg csak egy csipetnyit csempésztek  a történetbe, ezzel pedig szépen egyensúlyozták a metál és a popzene kapcsolatát. Nos igen, a kevesebb néha több.

Sokak szerint Anton Kabanen 2015-ös távozása hatalmas csorbát nyomott a zenekar bélyegére, hiszen voltaképp a banda elvesztette fő mesterét, aki amolyan mindenes volt a csapatban – többek között a szövegekért is ő felelt. Ehhez képest most, 2022-ben, a Circus Of Doom kiadása után a banda fényesebben ragyog mint valaha, hiszen újfent sikerült megtalálniuk azt a varázst, ami miatt oly sokan a szívükbe zárták őket!

9/10

1. Circus Of Doom
2. Wings Of Light
3. Master Of Illusion
4. Where Angels Fear To Fly
5. Eye Of The Storm
6. Russian Roulette
7. Freedom
8. The Road To Avalon
9. Armageddon
10. Place That We Call Home

Előadó: Battle Beast

Megjelenés: 2022. 01. 21.

Kiadó: Nuclear Blast