A franciaországi konzervatív gondolkodás dilemmáiról írt cikket Héléne de Lauzun a European Conservative oldalán.

De Lauzun szerint az idei francia elnökválasztási kampányban újra előtérbe került a konzervativizmus kérdése. Ezt a fogalmat nehéz használni Franciaországban - egyesek pozitívan értékelik, mások nem. Míg a konzervativizmus Angliában vezető szerepet játszik, Franciaországban ez nem része a politikai összképnek. A francia jobboldal általában véve idegenkedik a fogalomtól. Éric Zemmour szerint arra vonatkozik, hogy a gyönyörű dolgokat akarjuk megőrizni a jövő számára; Marine Le Pen viszont próbálja elkerülni a szó használatát.

És hogy mitől ez az idegenkedés? Mint a szerző kifejti: a francia jobboldal az 1789-es forradalom eredeti traumájából született. A francia jobboldal a vesztesek oldalán áll, azon történelem mellett, ami már nem írható újra.

A francia forradalom idején intenzíven üldözték a katolikus egyházat, a monarchia elbukott, az egyházból mártír lett - a francia jobboldal mégis ezek ügyek mellett állt.

A 19. század viszont azt hozta magával, hogy a jobboldal lassan hozzászokott a forradalom által létrehozott rendszerhez és értékekhez. Minden 19. századi konzervatív restaurációs kísérlet elbukott végül, a francia jobboldal elárvult. A monarchia bukása után a katolikus egyház lett a köztársaságpártiak új ellensége. XIII. Leó pápa végül megüzente a francia katolikusoknak és püspökeiknek: fogadják el a köztársaságot. Az egyház immár a köztársasági rend elfogadásával, azon belül mozogva igyekezett visszaépíteni részvételét és befolyását a francia közéletben.

A francia jobboldali, konzervatív, katolikus körök azonban megosztottak maradtak a kérdésben, és 1898-ban megalakult az Action Française mozgalom, Charles Maurras szellemi vezetésével, az őskonzervatív nézetek képviseletére. A két háború között azonban maga az egyház fordult el teljes szigorral a mozgalomtól.

Az eddigi töréspontok, majd a Vichy-Franciaország és a gaullizmus dilemmái is tovább tördelték a francia jobboldal és konzervativizmus mozgalmát, amely máig nem jutott dűlőre saját eredete és hagyományai tisztázása s elfogadása ügyében.

Héléne de Lauzun szerint a francia jobboldalnak ma újra ki kell találnia önmagát, és ehhez szükség van egyrészt a konzervativizmus fogalmának elfogadására, pozitív értelemmel való megtöltésére; szükség van a történelem átgondolására, elmozdulva a folyamatos bűntudattól az önbizalom és büszkeség felé; valamint szükség van a sajátos francia örökség megvédésére is. Mindezekből egy autentikus jobboldali kultúra születhet - mert addig nincs esély a politikai győzelemre, amíg a jobboldal a baloldalt majmolja.

Szemlézte: RG

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!