Hétkor kellene kelni, szokni az ébredést, a korai órákat, ha végre sikerülne új munkát találni, az is már késő lenne, az átállás meg maga a pokol, edzeni kellene. Meg enni, tegnap elfogyott a gumicukor. Hogy azt mennyire utálom, cukor, ami gumi állagú, mekkora baromság, mégcsak jó íze sincs. Enni kéne.

Érdekes álmom volt, ott volt ő, akire sosem emlékszem ébren, csak a hiánya csap meg, de álmomban még tudom, hogy ő az, vele teljes minden, természetes, hogy ott van, a mi világunkban, ott persze sosem vagyok éhes. Visszaalhatnék, csak tíz percre, a szundi majd kelt, de már fél nyolc is elmúlt, és valamit enni kéne.

Lassan tápászkodok fel, ágy helyett matracon alszom, mert az az ágy, amiben megbíznék, hogy elbírná a súlyom, az a pénztárcámnak nehéz. Ronda és gagyi ágyat vehetnék, de azt minek, szeretek a földön aludni, mintha a magam vendége lennék, tetszetős. IKEA-matrac, jóféle kemény, megtartja a hátam, még sincs deszka-érzése. Recsegek-ropogok, épp csak nem kong a testem, mondjuk ahhoz üresnek kéne lennie. Megmozgatom a tömegem, kiropog a térdem, vállam, nyakam, csípőm, bokám, óvatosan lépek egyet és még egyet, miniket, a combom zavar, zsírral telt zsákok, nevetséges, villan át az agyamon, és hogy valamit nagyon enni kéne már.

Átöltözés, vécé, kézmosás, kontyba fogott haj, arcmosás, fogmosás csak kávé után, enni kéne. Ablakokat nyitok, az összeset bukóra, bekúszik a nyálkás reggel, esőre áll az idő, megint úgy érzem magam, mintha Mordorban élnék, de azért itt jobb és több a kaja, legalábbis a kenyér nem kukacos. Szinte vágyom a fekete sziklák és füst után, az orkok bűzére, de aztán lehet, hogy ott csak még éhesebb lennék, nem tudom, de most enni kéne.

A reggelt olvasással kezdem, olvasni fontos, rá kell szokni, mint a sportra, ez az agynak és a léleknek sport, belehelyezkedni más nyomorába, kitekinteni másképp valós világokba, próbálgatni magam szerelmesen, kalandorként, merészként és gondtalanként. Könyv mellé jól esne elropogtatni valamit, de csak a második kávét iszom, az legalább édes, oldalanként kétszer hasít belém, hogy enni kéne.

Egy óra vagy ötven oldal, ez az alku, attól függ, mit érek el előbb, könyv-, koncentráció- és futárfüggő. Vajon ma milyen Smart-food érkezik, nem tudom, nem nézem meg sosem, legyen meglepetés, a csokipuding és a kekszdarás túró a legjobb, enni kéne, a reggelit, ahhoz mindig van zöldség, azt nem szeretem. Lapozom a könyveket, az Európások komolyak és szépek, az Agavésok a jövőből valók, hülye tördeléssel és szórakoztató tartalommal, még mit nem, valami régit kéne, porszagút és bölcset forgatni, nem visz rá a lélek, enni kéne.

Ma sincs meg az ötven oldal vagy az egy óra, annyi baj legyen, legközelebb. Pakolok, megigazítom az ágyat, feszítem a fotelokon a takarókat, olcsók, de puhák, sosem ülök rájuk. A könyvespolchoz lépek, alig olvastam valamit a polcról, kiveszek párat, átpakolom, szín vagy kiadó vagy szerző neve szerinti sorrendbe, nők és férfiak vegyesen vagy külön, a szépeket megcsodálom, a rondákon botránkozom, enni kéne, már reggeli idő van.

Csönget a futár, lábujjhegyen rohanok, mert az biztosan nem hat földrengés-szerűnek, sarokkal rosszabb lenne, enni kéne, hamarosan lehet, átveszem az ételt, mosolygok, a mosolyom mű, álomtól ráncos, a szám körül a bőr ócska, üvölt napfény és vitaminok után. Berohanok a konyhába, sosem tépem a zacskót, kicsomagolom a tartalmát, a zacskó jó lesz szemetesnek, nekiesek az ételnek.

Az első falat finom, sokízű, a másodikra érzem az állagot, friss gyümölcs roppan a fogam alatt, mállik szét a nyelvemen, a harmadikra érzem, hogy pont elég hideg, a negyedikre, hogy a fogamba akad egy málnamag, az ötödikre elvesznek a szagok, csukott szemmel nem tudnám, mit eszem. A hatodikra kikopnak az ízek, hetedikre az állag, nyolcadikra a hőmérséklet. Kilenc falat után semmi nem marad, csak a térfogat, a fogaim serény munkája, nem emlékszem, mi volt a reggeli, mi volt az ebéd, mi volt a vacsora vagy tízórai, sorra bontom őket fel. Kettőt hagyok meg az ötből, elmosogatok, letörlöm a pultot, Ágnes asszony leszek, a lepedő a pultom, ahányszor a konyhába lépek, letörlöm.

Munkához kell látnom, most van egy kevés, meg ugye a saját ambíciók, meg a szívességek és ajánlatok, az elvárásokról nem is beszélve.

Telik az idő, egy óra, kettő, három felé még nem történt semmi.

Láttam videókat, hallgattam podcastokat, bámultam az ablakomon ki. Három óra az sok, elég idő, hogy egyek megint, kimegyek a konyhába, áttörülöm a pultot, eszem, ami reggel óta maradt. Egy óra, ha múlt, nem baj, este majd nem eszem, kalóriában még jó leszek, nincs baj.

Csinálok kávét, harmadikat, főzök teát, sok citrommal és édesítővel, gagyi ovitea, édesillúzió. Visszaülök az asztalomhoz, most aztán már dolgozom. Kisüt a Nap egy picit, a lakás vidáman lélegzik körülöttem, csak én húzom fel a vállam, a nyakam eltűnik, nem tekintek fel a monitorból. Fázom, de kell az oxigén, nyitva hagyom az ablakot, felveszek sálat és frottírköntöst.

Seperc alatt elfogy a kávé és a tea, peregnek az órák, a második kanna tea is, még a számban tartom az utolsó kortyot, de nincs íze. Ütemesen lüktet bennem, hogy enni kéne.

Az árnyékok tesznek egy félkört a szobában, a Nap a szemközti iskola mögé bukik, már sötét van, vége a napnak. Nem bírom tovább, kutakodom. Olcsó kaja kéne, ami nem számít. Az almás kosarat nem érintem, rizst főzök, filléres virslivel, tömöm magamba, a torkomat perzselik a rizsszemek. Ez sem elég, iszom vizet, majd attól betelik a gyomrom, de nem. Korgok, remeg a gerincem, reszket a térdem. Rendelhetnék még ételt, de a gondolatra is feszül a mellkasom, aprókat szúr a tüdőmbe, levegőnek már csak alig jut benne hely.

Korog a gyomrom, már az almára is ráfanyalodom, bezártak a boltok, rendelni nincs elég pénzem. Bort töltök, az mindig van itthon, igényesebbek mint a virslik, iszom, mint a megváltást, elhiszem, hogy Krisztus vére, pedig egy percig nem hittem semmiben sosem, igazából most sem, csak várom, hogy fejbevágjon, hogy elmulassza a korgást, engedjen levegőt a mellem mögé.

Telik az idő, szivárog a vérembe, fogat mosok, majd holnap tusolok, bedőlök az ágyba. Nézem magam mellett a könyvhalmot, Jelenkorok, Magvetők és Librik. Átfordulok a másik oldalamra, a laptopon benyomok egy Poirot részt. Nem marad meg semmi belőle, csak a zene. Alvás előtt még megfogalmazom magamban, hogy holnap időben kell lemenni a pékhez.