A Barcelona végre visszahozta a pozitívumokat a Levante elleni kiváló, 3-0-s győzelemmel vasárnap délután. Bár a meccs utáni beszédek nagy része méltán Ansu Fati diadalmas visszatéréséről szólt, a csapat nagyon jól játszott, és okot adott arra, hogy elhiggyük, jobbak lehetnek annál, mint amit az elmúlt hetekben láttunk.

Amikor azonban egy órával a meccs előtt bejelentették a csapathíreket, a Barça furcsa felállással állt ki, a játékosok látszólag nem voltak a helyükön, és nem volt túl világos elképzelésük arról, hogyan akarnak felállni. A szurkolók érthetően aggódtak a mérkőzés miatt, amit látni fognak, de hosszú idő óta először mindannyiunkat pozitívan meglepett Ronald Koeman csapata.

A Barça 4-2-3-1-es felállásban állt fel, Nico González és Sergio Busquets kettős pivotként, Gavi pedig a jobbszélen játszott Philippe Coutinho és Memphis Depay mellett, Luuk De Jong pedig egyedül volt fent.

De az érdekes ebben az alakzatban az volt, hogy mennyire szűk volt. Pontosabban az, hogy mennyire túlterhelte a Barça támadásának bal oldalát.

Nézd meg, hogy a jobbhátvéd Óscar Mingueza kivételével az egész csapat a pálya bal oldalán játszik. Gavi minden volt, csak nem jobbszélső a meccsen, inkább jobb oldali belső középpályásként működött, hogy teljesen túlterhelje a középpályát. A Levante 4-4-2-es alakzatban játszott, de a két középső középpályásuk nagyon kevés segítséget kapott a szélsőktől, és egyszerűen túlterhelték őket a Barça puszta létszámával középen.

 Így a Blaugrana korán kialakította a dominanciát a mérkőzésen, és így volt fölényben a teljes 90 perc alatt. A Levante nem alkalmazkodott, a Barça pedig nem tért el a tervétől. Busquets és Nico kettős pivotként, valamint Mingueza válogatott, hogy mikor kell futni, mint hátvéd, a Barça szinte kizárólag a baloldalra koncentrálta a támadásait, Memphis és Sergiño Dest pedig duplázott a hátvéddel, és pusztítást okozott azon az oldalon.

Azokon a ritka alkalmakkor, amikor mégis támadtak a jobb oldalon, a Barça nagyon szűk középpályán maradt, és mindig voltak passzolási lehetőségek az egész pályán, hogy hatékonyan építkezzenek hátulról.

Látva, ahogy a Barça ilyen szűk formát játszott, eszembe jutott a csodálatos 2018-19-es Ajax-csapat, amely abban a szezonban a Bajnokok Ligája elődöntőjébe jutott. Erik Ten Hag csapata nagyon hasonlóan játszott, az ellenféltől függően túlterhelve a pálya egy adott oldalát, és egyáltalán nem aggódva a szélesség megtartása miatt. Minden a labdabirtoklásról és a középen zajló számháború megnyeréséről szólt, ami kulcsfontosságú volt egy olyan csapat számára, amely nem rendelkezett világklasszis támadókkal, és a középpálya dominanciájára támaszkodott, hogy minél több lehetőséget teremtsen, és megpróbálja felvenni a versenyt Európa legjobb csapataival.

Ismerősen hangzik a Barça jelenlegi helyzetére, nem igaz? És érdekes módon Alfred Schreuder, Ronald Koeman fő asszisztense és vasárnap a Levante ellen megbízott vezetőedzője, abban a szezonban Ten Hag asszisztense volt az Ajaxnál.

De a balszélsőt túlterhelő szűk forma csak az egyik volt a Barça vasárnapi dominanciájának két döntő darabja közül. A másik a presszing volt: a katalánok abszolút oroszlánok voltak a labdától távol, de jól szervezettek is, hogy hatékonyan nyomjanak a kapura lövéseknél, és folyamatosan magasan a pálya közepén szerezték vissza a labdát, hogy továbbra is megfojtsák a Levantét.

A Barça ismét az egyéni jelöléssel ment, de a Bayern München elleni katasztrofális pressingstratégiával ellentétben a Blaugrana sokkal élesebben és agresszívebben üldözte a Levante játékosait, megtagadva a teret, és vagy hosszú labdákat, vagy rossz passzokat kényszerítve középre. Óscar Mingueza és Sergiño Dest különösen hatékony volt a presszingben, ha kellett, az egész pályán végig követték kijelölt célpontjaikat, és visszaszerezték a labdát.

Mingueza követi védőjét a pálya közepéig, és visszaszerzi a labdát.

Sergiño Dest agresszíven nyomja az emberét, és egy rossz érintés után visszaszerzi a labdát.

Nem csak a gólrúgásoknál volt azonban szó a presszingről. Amikor elvesztették a labdát, a Barça falkában vadászott, a lehető legtöbb testet küldve, hogy azonnal visszaszerezzék azt.

Négy Barça-játékos körülvesz két Levante-játékost, hogy visszaszerezzék a labdát.

A Levante nem tudott levegőt venni a labdával, a Barça pedig soha nem fogyott el, és végig kitartott a pressing stratégiája mellett a 90 perc során. Ez volt a szezon messze leglenyűgözőbb védekező teljesítménye.

A játék a nap végén a játékosokról szól, és a Barça vasárnap több nagyon lenyűgöző egyéni teljesítményt nyújtott. Gavi elképesztő volt, Busquets és Nico együtt ragyogott, mint egy nagyon hatékony kettős pivot, Dest pedig abszolút briliáns volt labdával és labda nélkül is az egész meccsen.

Azt is nagyon fontos kiemelni, hogy a Levante mennyire rosszul játszott: a középpálya kiegyensúlyozatlanságához nulla igazítás történt, és labdabirtoklásban semmit sem nyújtottak, főleg úgy, hogy a legjobb támadójátékosaik mind sérültek. Shkodran Mustafi katasztrófa volt hátul (helló Arsenal-szurkolók, akik ezt olvassák, bocsánat a PTSD-ért, amit most okoztam), a jobbhátvéd Jorge Miramónt pedig egész egyszerűen tönkretette Memphis és Dest, és nem kapott semmilyen segítséget.

De a Barça már más rossz csapatokkal is találkozott korábban, és közel sem játszott ilyen jól, és ehhez szerintem az edzősködésnek is sok köze volt. Nem akarok igazságtalan lenni Ronald Koemannel szemben, és úgy gondolom, hogy nagyban részt vett a csapatválasztásban és a játéktervben, így nem fogom azt a könnyű viccet elsütni, amit mindenki a Twitteren, hogy a Barça csak azért játszott ilyen jól, mert ő nem volt a pálya szélén.

Ellentétben több Koeman alatti meccsel, a Barça nem volt beállítva. A támadó játékterv a játékosok erősségeit használta ki, ahelyett, hogy a gyengeségeiket fedte volna fel. Ezúttal nem volt Sergi Roberto elszigetelve Alphonso Davies ellen.

Gavi nem szélső, így nem is úgy játszott, mint egy szélső; azt kérték tőle, hogy legyen önmaga, és mindig legyen a labda közelében, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy nem az "eredeti" pozíciójában van, és ezért Gavit mindenki dicsérte, mert azt csinálja, amiben jó, ahelyett, hogy kritizálták volna, mert olyasmit próbál csinálni, amihez nem ért.

A védelem problémás, ezért Nico és Busquets hátrébb ült, és Mingueza, a védekező hátvéd csak időben futott be a támadásba. A Barça így is eredményes tudott lenni a labdával, miközben stabil védelmet nyújtott a középhátvédeknek, mert a támadás jól volt megtervezve, és a játékosok kényelmesen játszottak azokban a szerepekben, amelyeket tudnak.

A vasárnapi meccs - azzal a nyilvánvaló fenntartással, hogy az ellenfél mennyire rossz volt - bebizonyította, hogy még mindig rengeteg tehetség van ebben a csapatban, különösen a középpályán. Ha megfelelően edzik őket, akkor a Barça bárki ellen képes lehet jól helytállni. Igen, néha a jobb ellenfelek is le fogják őket győzni, de ha ugyanolyan éhesen játszanak a labdával szemben, és folyamatosan szilárd támadási felületet kapnak, akkor még mindig büszkévé tehetik magukat és a szurkolókat.

A Barca-szurkolók nem hülyék. Senki sem vitatja, hogy ennek a csapatnak úgy kellene játszania, mint 2011-ben vagy 2015-ben. De lehet sokkal jobb is, és vasárnap megmutatta, hogy a jobbnak lenni lehetséges. Folytatás a Benfica ellen szerdán!