Bár hagyományosan 1972 óta Iowa nyitja meg a sort az előválasztási kampányokban, az állam mottója valószínűleg nem erre utal. Egy ilyen fontos eseménysorozat nyitánya értelemszerűen túlmisztifikált és gyakran elhamarkodott következtetések levonására ösztönzi a politikai kommentátorokat. Közhelyként ismert, hogy aki Iowát „viszi” azé az elnökjelöltség is. Pedig 1972 óta csupán az itt győztesek 43%-a, tehát a kisebbség jutott el a finisig. Ez az arány a republikánusoknál hajszállal jobb, 50%. Tehát az a republikánus politikus, aki az első állomáson diadalt arat, elnökjelölt lesz. Vagy nem. De az egyik biztos.

Történelmileg Iowa igazi billegő állam, azaz hol ide, hol oda szavazott az elmúlt 100 évben. A teljes elektori történelmet tekintve inkább republikánus (29 győzelem, 14 demokrata) Legutóbb, 2016-ban a győztest támogatta. Trump 51,1%-kal nyert Clinton 41,7%-ával szemben. Ez szignifikáns különbség, hiszen ennél nagyobb különbséggel csak Ronald Reagan tudott itt nyerni 1980-ban Jimmy Carter ellenében. A két fő jelölt között ritkán van 10% vagy annál nagyobb különbség. Iowa jelenleg 6 elektort küld az elnökválasztó kollégiumba, így ebből az aspektusból nem tartozik a jelentősebb államok közé.

Iowa lakossága nem sokkal több, mint 3 millió fő. Kiemelendő érdekesség, hogy 90% a fehér lakosság aránya, ezáltal az állam szavazói demográfiája nem reprezentatív az Egyesült Államok teljes választói rétegeit tekintve. Az iowaiak 61%-a él városokban, tehát agrár gyökereivel ellentétben mára alapvetően urbánus államról beszélhetünk. Ez a helyi gazdaságon is meglátszik, mely az elmúlt 40 évben jelentős diverzifikáción ment át, és mára több lábon áll. Felekezeti hovatartozás tekintetében 60% a protestánsok aránya és 18% vallja magát katolikusnak. Ez az elnökjelöltek személyétől függően számít fontosnak vagy sem.

Az előválasztások során két fogalomba szoktunk ütközni, melyeket érdemes már az elején tisztázni. Ez az előválasztás, illetve a kaukusz. Iowában a kaukusszal választanak a jelöltek közül. Ez annyit tesz, hogy a pártok helyi szervezetei összejöveteleket szerveznek egy adott időpontban. Itt minden szavazásra jogosult állampolgár, aki előzetesen regisztrált megjelenhet és kifejezheti támogatását egyik másik jelölt iránt. Nem csupán szavazásról beszélünk, korteskedni is lehet, azaz a jelöltek mellett érvelni, állást foglalni, másokat meggyőzni. Az egész egy nagy teadélutánra vagy egy egyetemi vitakörre hasonlít. A procedúra annyira nyílt, hogy sokszor a szavazás sem titkos, kisebb létszámú csoportoknál kézfeltartással is lehet voksolni. A február 3-ai kaukuszon 41 delegált személyéről döntenek, akiknek a Demokrata Párt júliusi konvencióján kell voksolniuk a szavazóik által elvárt jelöltre.