Kossuth Lajos kultusza, amely már az 1848–49-es szabadságharc idején elkezdődött, sokat erősödött az abszolutizmus idején; az ellenzéki pártok a kiegyezést követően is tevékenyen ápolták Kossuth népszerűségét. A Kossuth-kultusz különösen erőteljesen jelentkezett az Alföldön. Nem volt ez alól kivétel Békéscsaba sem: 1889-ben Kossuth Lajost a város első díszpolgárává választották, három évvel később, 1892-ben pedig a Nagytemplom és a katolikus templom közti területen 1860-ban kialakított piactér, amely addig Templom tér nevet viselte, Kossuth Lajos születésének 90. évfordulója alkalmából a Kossuth tér nevet kapta. A Kossuth-kultusznak nagy lökést adott Kossuth halála, temetése is. A századforduló környékén valóságos szoborállítási láz terjedt az országban. Kossuth első köztéri szobrát 1894-ben Siómaroson, az első egész alakos szobrot pedig 1898-ban, Miskolcon állították. Békés megyében Orosházán állították fel először Kossuth szobrát, 1904-ben. Csabán is hamar felmerült a gondolat, hogy szobrot állítsanak Kossuth Lajosnak: 1902-ben Rell Lajos és Pándy István elnökletével bizottság alakult a szoborállítás költségeinek előteremtésére. Számos helyen megindult a gyűjtés, bálokat, hangversenyeket rendeztek, a képviselő-testület is döntött a hozzájárulásról.
A Kossuth-szobor avatásakor. Forrás: Vasárnapi Újság 52. évf. (1905), 39. sz.
A Kossuth-szobor avatása
Nagy vita alakult ki a szobor elhelyezésének ügyében: elsőként a Széchenyi ligetbeli köröndre kerülhetne a szobor, ezt azonban hamar elvetették, hiszen itt túlságosan is rejtve lett volna a szobor. 1903-ban Tóth András debreceni szobrász (Tóth Árpád édesapja) ajánlatot tett a szobor – valamint a szintén ez időben felállítani tervezett Luther-szobor – elkészítésére; a javaslatok szerint a két szobor a gimnázium előtti térre, a Kossuth tér két oldalára került volna, egy másik elképzelés szerint a Petőfi liget adhatott volna helyet a szobornak. 1903 novemberében Horvay János szobrászművész (a ceglédi és orosházi Kossuth-szobrok alkotója) gipsz mellszobormintát küldött a szoborbizottságnak.
1904 őszén új szoborbizottság alakult Varságh Béla elnökletével, amely már első ülésén kiírta a pályázatot a szobor elkészítésére. Az adományokból 4000 korona gyűlt össze, amelyhez a város még 13000 koronával járult hozzá. A bizottság a pályázatra Gerenday György, Horvay János, Róna József budapesti, Tóth András debreceni, Felek Gyula és Mogyorósy Sándor gyulai szobrászokat hívta meg, a pályázat határidejéül december 20-át jelölte meg. A szobor költségét 16 ezer koronában állapították meg, és felkérték a meghívott művészeket, hogy a határidő lejártáig a felállítandó szobornak 1/5 nagyságú gipszmintáját a bizottságnak bemutassák. A szoborbizottság a Kossuth teret jelölte meg.
Bár központi elhelyezkedése, illetve elnevezése miatt a Kossuth tér logikus helyszínnek tűnhetett a szobor számára, sokan több okból is úgy vélték, hogy a tér nem megfelelő erre a célra, ugyanis (bár ez volt a város egyetlen számbavehető köztere, amiért a városrendezést is bírálattal illették), a szobornak háttérül szolgáló keleti térfalat a szép Klein-ház kivételével földszintes, részben nádfedeles, rossz állapotú házak alkották (érdekes belegondolni, mennyire más lett volna a helyzet, ha megvalósul az ebben az időben a térre álmodott, Alpár Ignác által tervezett nagyszerű kultúrpalota). A tér ráadásul piactérként szolgált, ami két okból is problémát jelentett: egyrészt az amúgy is egyre inkább szűknek bizonyuló teret tovább csökkentette volna a szobor, másrészt a zajos, nyüzsgő piac sem illett a szobor szellemiségéhez. További problémaként vetették fel az AEGV nemrég épített vasútvonalát, amely a Széchenyi liget felé haladva kettészelte a teret. Ez ugyanis lehetetlenné tette a tér olyan elrendezését, hogy a Kossuth-szoborral átellenben, annak mintegy ellensúlyaként került volna elhelyezésre a Luther-szobor, ráadásul az AEGV éppen váróhelyiség építését tervezte a téren. A legfőbb problémát azonban a tér méretei jelentették: az ellenzők úgy vélték, hogy a tér hatalmas méretei (közel 7000 m²), valamint a teret két oldalról határoló monumentiális templomok (a Nagytemplom, illetve az ekkor már tervezés alatt álló új katolikus templom) mellett egy akkora szobor, amekkorát a rendelkezésre álló pénzből állítani lehet, semmiképpen sem tud érvényesülni, és eltörpül a szobor maga, illetve a hatás is, amelyet a szobor felállításával elérni kívántak. A Békésmegyei Közlöny hasábjain megjelent felvetésre Rell Lajos válaszolt a Kossuth tér mellett szóló érveket felsorakoztatva. A pályázó művészek is a Kossuth teret javasolták a szobor elhelyezésére.
A Kossuth-szobor avatása. 1-es számmal Kossuth Ferenc látható. Forrás: Tolnai Világlapja V. évf. 40. sz, 1905. okt. 1.
A Kossuth-szobor avatásakor. Forrás: Vasárnapi Újság 52. évf. (1905), 39. sz.
A pályázatra beérkezett hét alkotást a Vigadó zöld termében állították ki. A Békésmegyei Közlöny részletesen beszámolt a pályaművekről. Tóth András debreceni szobrász két, gondosan kidolgozott szobra szónokló pózban, széttépett bilincseken ábrázolta Kossuthot. Az A) szobor főalakja jobb kezét mellén keresztül fektetve tartotta, baljában, karddal. Eredeti és plasztikus volt az A) szobor nemzetőr mellékalakja, aki lelkesedve hallgatja a talapzat lépcsőzetén a szónokló Kossuthot, miközben magasra emeli jobbjával kardját, baljával pedig a nemzeti trikolort. A B) szobornak nem volt mellékalakja, amely hiányt a művész a piedesztál ízléses és művészies kiállításával akarta pótolni.
Mogyorósy Gyula fiatal gyulai szobrász művészi finomsággal kidolgozott szobra megkapó, magyar stílusú virágdísszel domborított talapzattal készült. A piedesztál alsó fokának jobb oldalán széttört ágyúcsöveken, harci jelvényeken és fegyvereken kifeszített szárnyú turulmadár pihent, csőrében szablyát tartva. A főalak a hazafiúi fájdalmat, kétségbeesett lemondást eláruló, hazájától búcsúzó Kossuthot ábrázolta.
A másik gyulai művész, Felek Gyula mintázta szobor, mely Kossuthot tüzes szónoklat közben ábrázolta. Az ízléses karcsú talapzat mellső oldalába Hungáriát és a nemtőt ábrázoló bronz relief illeszkedett. A talapzat alsó lépcsőjén bronzkoszorú feküdt, szalagján a „Hazáért", „Szabadságért" feliratokkal.
Gerenday Antal szobra emlékeztetett a kolozsvári Mátyás-szoborra, a szónokló Kossuth tömör bástyafokon ábrázolta.
Horvay János két szoborral pályázott. A egyik szobor művészi, eredetiségre valló, de tömör és nagy tömbű alapzatával vonta magára a figyelmet, míg az másik a művészi kivitelű, eredetien találó főalakkal és a hármas halmot ábrázoló díszes talapzatának harmonikus arányával. A zöld termet a karácsonyi ünnepek alatt megnyitották a nagyközönség részére is, mérsékelt díj mellett mindenki megtekinthette az érdekes kiállítást. A szoborbizottság az így befolyó jövedelmet a Kossuth-szobor alapja gyarapítására fordította.
Kossuth Ferenc beszédet mond Békéscsabán édesapja szobrának avatásán. Forrás: Új Idők XI. évf. 40. sz., 1905. okt. 1.
A szobor avatása. Forrás: Új Idők XI. évf. 40. sz., 1905, okt. 1.
A bizottság december 28-án tartott ülésén bírálatot mondott a pályaművek fölött és Horvay János 2. számú, Kossuthot hármas halom alakú talapzaton ábrázoló pályaművét fogadta el kivitelre, februárban pedig a városi képviselő-testület is elfogadta a határozatot. Végleges döntés született arról is, hogy a szobor a Kossuth térre kerüljön, mégpedig a térnek az artézi kút és a katolikus templom közé eső részének közepére.
Május végére készen állt az agyagszobor, amelynek felülvizsgálatára a szoborbizottság néhány tagja (Szalay József elnök, Áchim Gusztáv főmérnök, Balás Ádám és Rell Lajos főgimnáziumi tanárok, Wagner József műépítész) meglátogatták Horvay János műhelyét, ahol Kossuth Ferenccel közösen megtekintették a szobrot. A művész az észrevételek alapján több lényeges javítást eszközölt, így a szobor arca néhány perc alatt egész új, természetes kifejezést nyert. Maga Kossuth Ferenc is modellt ült, miután édesapja számos jellemző arcvonását örökölte, sőt, rövid időre ő maga is kezébe vette a vésőt és alakította, formálta a szobrot.
A szobor bronzba öntését a budapesti Haraszty József jó nevű vállalata végezte júliusban. A hónap végén a szobor végleges helyét is kijelölték: az artézi kút tengelyétől három méterrel előretolták, hogy "a szobor plasztikája jobban kidomborodjék." A vizsgálat alkalmából felállították a szobor papírmaséból készült mását a tervezett helyen, és azzal a kérdéssel fordultak az alkotóhoz, hogy sürgősen mondjon véleményt, hogy emelni fogja-e az összhatást, ha a talapzat dombját 40 cm-ről 80 cm-re emelik. A talapzatot augusztus végén állították fel. Horvay János, aki Csabán járt, tudatta a bizottsággal, hogy a szobor ércalakja készen áll, és amint a cizellírozási munkálatokat befejezi, útnak indítja a szobrot Csabára, hogy az szeptember 15-én már készen állhasson. Készültek a koszorúk is, köztük a legkiemelkedőbb a csabai 48-as tiszteké: közel egyméteres átmérőjű díszes bronzkoszorú, babérlevelekkel, melyet a budapesti Morzsányi cég készített. A díszes koszorú felirata: "A békéscsabai 1848. és 49-es honvédtisztek."
Kossuth Lajos ércalakja szeptember 12-én érkezett Csabára. Miután a kész szobor kikerült Haraszthy József ércöntő műhelyéből, Horvay János azonnal vasútra helyezte, és ő maga is a szoborral egyidejűleg érkezett Csabára, ahol a szobrászművész felügyelete alatt 12-én délután történt meg a szobor felállítása. Délután, illetőleg az esti órákban nagy számú közönség lepte el a Kossuth teret és nézte végig a felállítást, ami igen rövid idő alatt megtörtént. A közel hat mázsa érctömeget amerikai csiga segítségével egy ember felhúzta a három és fél méteres talapzatra és este fél 7-kor már végleges helyén állt a szobor, amelynek beforrasztását másnap eszközölték Horvay emberei. A szobrot ezután lepellel borították le. A talapzat dombját Liscka Lipót városi műkertész zöld gyeppel borította be, körül pedig délszaki növényekkel díszítette fel a leleplezés napjára.
A szobor avatására szeptember 19-én, Kossuth Lajos születésének 103. évfordulóján került sor. Már az avatás előtti napon is messze földről érkeztek vendégek és ünneplőbe öltözött emberek ezrei tarkították az utcák képét. Délután öt óra tájban már ezrek hullámoztak le s föl a főtéren és a Vasút utcán, a drapériákkal és transparensekkel díszített ablakok pedig az egész vonalon benépesültek. A Kossuth-szobor bizottság, valamint az elöljáróság és a képviselőtestület tagjai a városháza előtt gyülekeztek, ahonnan hosszú kocsisorban vonultak ki az állomás elé, ahol hatalmas néptábor várta a vendégek fogadását. Festői látványt nyújtott a hetven tagból álló magyar ruhás lovasbandérium, amelyet ifj. Kocziszky Mihály, Such Dezső és ifj. Bakos Mátyás földbirtokosok vezettek. Csaba hivatalos világán kívül a társadalom színe-java, előkelősége sorakozott az állomás előtt. Kossuth Ferenc fogadása már Csaba előtt megkezdődött: a város országgyűlési képviselője, Áchim L. András nagyobb küldöttséggel már Mezőtúron üdvözölte Kossuthot, a megye határánál, Gyomán pedig hasonló célból Fábry Károly országgyűlési képviselő várta széps zámú küldöttség élén. Kossuth mindkét helyen meleg szavakban mondott köszönetet az ovációért. Az igazi fogadtatás azonban a csabai állomáson volt, ahol a vonat berobogásakor ezer és ezer torokból hangzott fel a lelkes éljenzés. Ez csak fokozódott, amint Kossuth Ferenc és kísérete Seiler Elek főszolgabíró kalauzolása mellett keresztülhaladt a peronon a rendezők sorfalán és kilépett az állomás elé, ahol az elöljáróság rövid beszéddel köszöntötte, majd ünnepélyes menetben a városházára kísérték, ahol a hivatalos köszöntés zajlott. Este fényes kivilágítást rendezett a lakosság, amelyet a vendégek sétakocsizással tekintettek meg. A Weisz Miksa-féle divatáruüzletben gyönyörűen dekorált Kossuth mellszobor, Bayer Lajos kirakatában pedig csőrében kardot tartó turulmadár vonták magukra különösen a figyelmet. A Vasút utcán, ameddig szem ellátott, hasonló díszben és fényben pompáztak az üzletek kirakatai, de az iskolák és állami hivatalok ablakai is végig ki voltak világítva. Kossuthot Szalay József házában szállásolták el, a vendégek lakását pedig Wagner József a Fiume szállodában jelölte ki.
Másnap a reggeli vonatokkal sorban érkeztek a vendégek az avatásra. Már reggel 7-kor több ezer fős tömeg vette körül a szobrot. 9 órára zsúfolásig telt a Nagytemplom. Az istentisztelet ima éneklésével vette kezdetét, majd Koren Pál lelkész méltatta Kossuthot. Oltári ima és áldás következett még, amely után a Himnusz két strófáját énekelte el a közönség, mialatt Kossuth Ferenc kilépett padjából és az oltár mellé lépve, köszönetet mondott Koren Pálnak a szép szónoklatért. Istentisztelet után az ünneplő közönség sűrű sorokban vonult a városháza felé, ahol 10 órakor kezdődött a díszközgyűlés Áchim Tamás bíró szép beszédével. Ezt követően Korosy László első jegyző ismertette a szobor keletkezésének történetét. Ezt követte a szobor leleplezése. A szobor előtt üres volt a tér, előtte a hölgyközönség, oldalról a vendégek fentartott tribünje emelkedett. A hölgyek emelvényén Csaba és a megye hölgyközönségének előkelősége sorakozott, míg a másik tribünön a fővárosi és vidéki vendégek előkelő serege. Az ünnepséget a csabai daloskor nyitotta meg gyönyörű alkalmi dallal, amely után hazafias darabokat énekelt, melyeket zajosan megéljeneztek. Ezután Szalay József, mint a Kossuth-szobor bizottság elnöke ismertette a Kossuth szobor létesítésének jelentősebb mozzanatait, majd Várady Antal költőt kérte föl ódája elszavalására. Az ünnepség egyik csúcspontja Fábry Sándor királyi tanácsos, alispán beszéde volt, amely közben lehullott a lepel a szoborról. Az ünnepi beszédet dal követte, majd Szalay József a közönség nevében szólásra kérte Kossuth Ferencet. Ezután Szalay József szoborbizottsági elnök adta át a szobrot, amelyet Áchim Tamás bíró vett át a város gondozásába. A szobor talapzatára letették ezután az ünnepélyre hozott pompás koszorúkat, szám szerint mintegy 80-at. A leleplezési ünnepély után déli egy órakor a Vigadó és a Casinó termében 800 terítékű áldomás zárta az impozáns ünnepet. Kossuth délután a 6 órai budapesti gyorsvonattal utazott vissza a fővárosba. A pályaudvaron több mint ezer ember gyűlt össze, hogy lelkes éljenzések között búcsút vegyen a pártvezértől, akitől a hatóság részéről Fábry Sándor dr. alispán és Áchim Tamás községi bíró vett búcsút. 
A Kossuth-szobor felavatása után. A kép érdekessége, hogy a szobor "elfordult" a katolikus templom felé
A Kossuth-szobor 1910 körül
A Kossuth-szobor 1910 körül
A Kossuth-szobor 1910 körül
A Kossuth-szobor 1910 körül
A Kossuth-szobor 1910 körül
1920-ra a szobor környéke meglehetősen rendezetlenné vált: az egykori kerítésnek már csak néhány faoszlopa meredezett, a fű kiégett, virágok sem díszítették már. Két évet kellett várni, hogy az új kerítés tervei megszülessenek és jóvá hagyják őket. A talapzat motívumaival összhangzóan készült el betonból a szobor körüli kerítés, amit 1925-ben az egész tér körülkerítése és parkírozása követett.
A szobor 1930 körül
A szobor a Kossuth térrel
A Kossuth-szobor az Iparosok Háza felől
A szobor 1930 körül
A város 1955-ben készült műemléki felmérése [3] csatlakozik a szobor felállításakor felmerült kritikákhoz a helyszín megválasztását illetően: a felmérés szerint a szobor kis méreteivel és rossz arányaival nem felel meg a tágas tér nagy léptékének, elvész benne, ráadásul a téren belüli elhelyezését is rossznak és értelmetlennek ítélték, és azt javasolták, hogy valamilyen intimebb környezetben, pl. a gimnázium előtt állítsák fel; a Kossuth téren, a város reprezentatív terén nagyobb méretű, a tér arányaihoz alkalmazkodó szobor vagy díszkút felállítását javasolták. Megjegyezzük, hogy a műemléki felmérés kiemelte a tér rendezetlen képét, és mind a Szent István tér Kossuth térrel szembeni szakaszán, mind pedig a tér keleti oldalán egyemeletes, magastetős sorházbeépítést javasolt, a keleti térfalon a 4. számú Klein-ház magasságához alkalmazkodva. Így valóban reprezentatív térré válhatott volna a kialakítása óta rendezetlen képet mutató tér, azonban alig másfél évtizeddel később a tér hangulatába, a környező épületekhez nem illeszkedő Körös szálló épült fel a szobor mögött. A szálloda felépültével az addig osztatlan térfalat kettévágták, így megszűnt a lehetősége annak, hogy egy reprezentatív, elegáns, szép központi tér alakuljon ki a két templom között.
A Kossuth tér 1960 körül
A szobor az 1960-as években
A szobor az 1970-es években
A szobor az 1970-es években
A szobor az 1970-es években
A Kossuth-szobor 1968-ban Demény Gyula felvételén. Forrás: Békés Megyei Népújság 23. évf. 64. sz., 1968. március 16.
1977-ben a A Kossuth-szobor körül húsz méter átmérőjű óriáskört alakítottak ki mészkő-, szürkemárvány-burkolattal, s nyíló virággal, hogy a szobor a korábbinál méltóságteljesebben emelkedjék ki a környezetből. 
A Kossuth-szobor 1979-ben Kovács Erzsébet felvételén. Forrás: Békés Megyei Népújság 34. évf. 63. sz., 1979. március 16.
A Kossuth-szobor 1987-ben. Forrás: Békés Megyei Népújság 42. évf. 62. sz., 1987. március 14.
A szobor másfélszeres nagyságban ábrázolja Kossuthot (2,8 m), aki fedetlen fővel, atillát és csizmát viselve szónokol, jobb kezét szívén tartva, kifeszített bal keze pedig kardja markolatán nyugszik. A szobor a gránittalapzattal együtt 6 méter magas. A szobor jelenleg nem áll helyi vagy műemléki védelem alatt.
A Kossuth-szobor 2013-ban
A Kossuth-szobor 2013-ban a katolikus templommal
A Kossuth-szobor éjszakai kivilágításban 2014-ben
A szobor 2014-ben
A szobor 2015-ben
Felhasznált irodalom:
[1] Békésmegyei Közlöny, 1903–1905.
[2] Ádám Gusztáv: Békéscsaba műszaki vonatkozású alkotásai, kézirat, 1939.
[3] Horler Miklós: Békéscsaba városképi és műemléki vizsgálata, Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, 1951.
