A mesterséges intelligencia egyre nagyobb sebességgel gyűrűzik be a mindennapjainkba. De milyen változásokat hozhat ez az életünkben? Vajon pár év múlva egy robot lesz a tanárunk? A kreatív, humán szakmákban dolgozók állásai is veszélybe kerülhetnek? A Budapesti Corvinus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszékének egyik kutatócsoportja tavasszal középiskolás diákok és tanáraik tudását és véleményét tárja fel az MI és az oktatás kapcsolatáról. Dr. Bokor Tamással, a kutatócsoport vezetőjével beszélgettünk.

2021.04.21. vendégszerző: Lázár Fruzsina, borítókép: Alex Knight, Pexels

Mesterséges intelligencia a mindennapjainkban

Kép: Dr. Bokor Tamás, készítette: Bera Viktor, Közgazdász

A mesterséges intelligenciának nevezett technológiák nem csupán átláthatatlan számítástechnikai folyamatok, hanem mindennapi életünk szinte elengedhetetlen részei is. A járványhelyzet következménye, hogy a tanórák a digitális térbe kerültek, és közösségi helyzeteink, kapcsolódásaink zömét is úgy kellett átkalibrálnunk, hogy létrejöhessenek a rendelkezésünkre álló online felületeken. Online pszichológus, online borozós este, online angol korrepetálás.

Az „MI az oktatásban” kifejezés azonban sokkal többet jelent, mint leülni a számítógép elé, és meghallgatni egy videóhívásos matekórát. A gondolatot, hogy egy robot legyen a tanárunk, sokan egyelőre csak egy sci-fi történetben tudnánk elhelyezni, pedig az MI-fejlesztések már határozottan ebbe az irányba haladnak. Gondoljunk csak arra a népszerű nyelvtanuló applikációra, amely személyre szabja az ismeretanyagot, illetve a tanuló múltbeli tévedései alapján hangolja be a következő lecke nehézségi fokát, vagy az egyik nagy digitális oktatási platform új funkciójára, amely lehetővé teszi az élő beszélgetések azonnali feliratozását. Ezek a példák nem szokatlanok, hiszen olyan technológiákhoz kapcsolódnak – okostelefon és számítógép –, amelyeket jól ismerünk, gyakran használunk, akár érzelmileg is kötődünk hozzájuk, de ha hisszük, ha nem, egytől egyig MI-alapú szolgáltatások.

Kép: Kovács-Magosi Orsolya

Éppen ezért az MI-t társadalomtudományi szempontból vizsgáló kutatások is egyre nagyobb teret és aktualitást kapnak. A Budapesti Corvinus Egyetem egyik kutatócsoportja középiskolás diákokat és tanárokat kérdez meg az oktatási MI-technológiákkal kapcsolatos hozzáállásukról, véleményükről. A csoportnak Dr. Bokor Tamás mellett Kovács-Magosi Orsolya doktorandusz és Nagy Dorottya mesterszakos hallgató is tagjai. A kutatás egy középiskolás diákokat célzó felmérés mellett pedagógusokkal készült interjúkra alapoz, kérdéseik a – talán nem is olyan távoli – jövőbe repítenek, ahol talán már gépi algoritmusok tartják a tanórákat, és javítják ki a dolgozatokat.

A kutatócsoport vezetője, Dr. Bokor Tamás elmondta: a kutatás első fázisában a témáról szóló nemzetközi szakirodalmat tekintették át, mintázatokat, tendenciákat keresve. A feladat nehéz, hiszen az MI fogalma szerteágazó, és az, hogy miként hasznosítják az oktatásban, régiónként nagyon eltérő lehet. Míg Ázsia egyes területein akár jelenléti ívet is vezethet egy arcfelismerő szoftver, vagy akár megállapíthatja a tanulók hangulatát a mimikájuk alapján, addig a nyugat-európai fejlesztők elsősorban a személyre szabott tutorálásban, tanuláskísérésben tervezik alkalmazni a mesterséges intelligenciát.

Kép: Nagy Dorottya, készítette: Bartha Regina

Azt reméljük, hogy a diákok és a pedagógusok médiatudatosságára nézve is találunk összefüggéseket. Kíváncsiak vagyunk például arra, hogy reflektálnak-e a megkérdezettek az általuk olykor használt, ma már hétköznapi technológiák (hang- és szövegfelismerő szoftverek, öntanuló okostelefon-asszisztensek, nyelvtanuló szoftverek stb.) tényleges fejlettségével, reflektálnak-e arra, hogy ezeket a tanulásban, tanításban fel lehet használni, s egyáltalán: milyen a viszonyuk ezekhez a technológiákhoz. Ebben segít az egyéni narratívák értelmezése.

– mondta el Dr. Bokor Tamás.

Segít vagy fenyeget?

Sokan szeretnénk azt érezni, hogy a munka, amit végzünk, egyedülálló, pótolhatatlan, és hogy általa értéket teremtünk. Ha egy szakmába beletesszük az emberségünket, a lelkünket, a hivatásunkká válik, a gépek és algoritmusok viszont csupán feladatokat végeznek, számsorokból felépülő parancsok alapján. Mégis, a jövőben a különböző tanári feladatok automatizálásától (kérdéssorok generálása, e-napló vezetése) a személyre szabott, egyéni tanulási utak kialakításáig és nyomon követéséig számos területen kiválthatják a pedagógusok munkáját.

Itt megjelenik egy jelentős dilemma: az MI megkönnyíti az életünket, vagy ellopja a megélhetésünket? Sokunk fejében él a kép, amely szerint a gépek el fogják venni tőlünk a munkát, mivel egyes szakmák könnyen automatizálhatók, így egy öntanuló algoritmus el tudja végezni az adott munkához tartozó feladatokat, mások – főként a humán terület szakmái – azonban biztonságban vannak. Vagy mégsem?

Azt hisszük, a kreatív munkát nem tudják elvégezni helyettünk a gépek, miközben Japánban nyert már szoftver egy novellaíró pályázaton, egy amerikai hírportálon pedig jelent már meg olyan politikai véleménycikk, amelyet egy algoritmus írt. A gép tehát nemcsak segítő, hanem partner, sőt bizonyos narratívákban ellenfél is lehet. Mi éppen arra vagyunk kíváncsiak, hogyan fogadnák a tanárok és a diákok, ha e rendszerek további fejlettségre tennének szert, és segédeszköz-mivoltuk helyett bizonyos tevékenységekben akár a tanárt vagy az adminisztrációs munkatársakat helyettesítő eszközként jelennének meg.

– mondja Dr. Bokor Tamás.

Mindezt borútálón, de optimista lelkülettel is befogadhatjuk – az MI-fejlesztések mögött nemcsak a gyártók üzleti érdeke, hanem az új technológiák hozzáadott értéke ugyanúgy jelen van. Szinte elképzelhetetlen, mennyi terhet venne le a tanárok válláról, ha a kötelező papírmunka helyett minőségi időt szánhatnának minden egyes tanítványuk egyéni fejlődésére, ezzel valódi mentor-mentorált kapcsolatokat kialakítva. Természetesen mindenki maga dönti el, hogyan viszonyul a mesterséges intelligencia létjogosultságának kérdéséhez, de fontos, hogy a teljes képet igyekezzünk szemlélni, és ne csak spekulációkra, félinformációkra támaszkodjunk a témában.

A kutatás leendő eredményei értékes betekintést nyújthatnak abba, milyen lelkülettel viszonyulnak a kissé futurisztikus technológiák bevezetéséhez a fiatal és felnőtt generációk, emellett gyarapíthatja azok számát, akik tudatos módon gondolkodnak ebben a témában.

Ezen a linken található a középiskolás diákokat célzó kérdőív, amely középiskolás diákok válaszait várja. A kutatócsoport minden kitöltést szívesen fogad!