Ha egy sportoló úgy áll a rajtkőre, hogy cseppet sem érzi jó formában magát, vajon milyen eredménnyel teljesíti a távot? Mi történik velünk a vizsgaidőszakban, ha extrém körülmények közt történik a felkészülés? Áprilisban egy online kérdőívben kérdeztünk titeket, hogy egyetemünk hallgatóiként mit éltetek meg a tanulással kapcsolatban a megváltozott helyzetben. 1200-nál is többen válaszoltatok nekünk, amit ezúton is köszönünk. A vizsgaidőszaki rajt mellé beszámolunk nektek a megelőző időszak kihívásairól.

Vendégszerzők: Török Lilla, tanulástanácsadó és sportpszichológus és Illés Eszter pszichológus, a Corvinus Hallgatói Támogatás munkatársai; Borítókép: Szép Zsóka; infografika: Tóth-Máté Bence

Ahogy egy korábbi cikkben is írtunk erről, nem könnyű helyzetet éltetek át. A bezártság és a járvány fenyegette a pszichológiai jóllétünket, miközben komoly teljesítményhelyzetekben kellett és kell helyt állni. Képzeljük ezt el a sportban: hogyan tudna jó teljesítményt elérni egy sportoló a versenyen, ha rémesen érzi magát? A pszichológiai jóllét helyreállítása tehát a sportolókhoz hasonlóan az egyetemistáknál is kulcsfontosságú a siker eléréséhez. A pszichológiai stresszel való sikeres megküzdésről a járvány alatt itt tudtok olvasni. Ez bármikor máskor is hasznos lehet, amikor nehézségekkel kell megküzdenetek. (kép: pexels.com)

“Hogyan maradjak motivált a tanulásban, amikor a feje tetejére állt az oktatás?”

Az elmúlt hónapok egyik fejtörője volt ez a kérdés az egyetemisták számára. Sokan rágódtatok rajta, miközben próbáltátok rávenni magatokat, hogy megnyissatok egy Moodle-re feltöltött tananyagot, csatlakozzatok egy online előadáshoz, nekiálljatok egy beadandónak, vagy amikor a közelgő rendhagyó vizsgaidőszak járt az eszetekben.

A pandémia során olyan oktatási helyzetbe kerültetek, ahol számos tanulási motivátor csúszott ki a kezeitek közül frusztrációt, dühöt, szomorúságot vagy akár tehetetlenséget okozva.

Ebben az időszakban a motiváció csökkenése nehezen volt elkerülhető és sok egyetemistát érintett, amiről a felmérés is tanúskodott. Ennek sok jele lehet az undor érzésétől egészen addig, hogy inkább neki se állunk, vagyis halogatunk. A halogatás felismerése és kezelése fontos a vizsgaidőszakban. Ehhez egy kis segítség nektek – tőlünk az alábbi linken.

Milyen tényezők hatnak motivációnkra?

A következő bekezdésekben összeszedjük, hogy milyen tényezők járulhattak hozzá motivációnk csökkenéséhez. (kép: Pratek Katyal, pexels.com)

A távoktatás leghangsúlyosabb stresszfaktora a legtöbbetek számára a beadandók megnövekedett mennyisége volt, mely hétről hétre fokozott teljesítőképességet igényelt. Ez nemcsak a Corvinuson volt így, hanem az egyetemek, sőt az iskolák nagy részében is hasonló volt a helyzet. Korábban már a félév elején lehetett tervezni a számonkérések fajtáival, s ennek időben is volt egy megszokottabb ritmusa. Így munkastílusotoknak megfelelően oszthattátok be erőforrásaitokat. Érthető, ha a hirtelen megnövekedett esszémennyiséggel a nyakatokban mókuskerékként éltétek meg a mindennapokat. S noha sokan igyekeztetek szigorú ütemterveket használva megküzdeni az új követelményekkel, a nyomasztó leterheltség csorbíthatta a motivációt.

Az oktató-hallgató kapcsolat is nehezítetté vált. Hiába élünk ma egy olyan világban, ahol az interneten percek alatt kaphatunk választ kérdéseinkre, a tanulás folyamatában nagy szerepe van az oktató-hallgató kapcsolatnak. A tavaszi félév vizsgaidőszakába úgy vágtatok bele, hogy nélkülöznötök kellett fontos tanári magyarázatokat azoknál a tárgyaknál, ahol nem volt online előadás, esetleg videófelvétel. Ettől jóval megterhelőbbé válik a tananyag elsajátítása. A magyarázat nem pusztán egy-egy összefüggés érthetővé tételéről szólhat. A tanár személyisége, támogatása, bátorítása, visszajelzése, a kapcsolat maga olyan rejtett erőforrás, amelynek hiánya lehet, hogy csak most tudatosulhatott. (grafika: Tóth-Máté Bence)

Válaszaitokból is kiderült, a napi bejárás kiesése is probléma volt az elmúlt időszakban. Az órára járás megadja a keretét is a tanulás folyamatának: a szemeszternyi anyaggal eltűnt az életünket rendszerező napi bejárás mellett a fokozatosság is, hogy hétről-hétre találkozunk új anyagokkal és az otthoni tanulással sokkal nehezebbé vált: előttünk a méteres tanulnivaló, tessék! A nagy feladatok részfeladatokra való vágása a most következő vizsgák kapcsán ezért is kifejezetten hasznos. A maraton lefutásának a gondolata is túlságosan nagy falat, de ha lebontjuk 10 km-es szakaszokra, máris kezelhetőbbnek érezzük.

Mindeközben mindannyian tapasztaltuk az online világ okozta nehezített helyzeteket. A mindennapjaink része az online kommunikáció, de ezeknek az eszközöknek az ilyen mértékű használata (ráadásul az életünk szinte minden területén!) mégis egy teljesen új helyzet volt. Elég csak azokra a frissen keringő videókra és mémekre gondolni, ahol fehérneműben sétál valakinek a párja a kamera hátterében, vagy kiscicás szűrő kerül egy komoly megbeszélés résztvevőre, és az oktatást sem kerülte el a mémgyártás, ismerős lehet a karikatúra, ahol egy idősebb oktató a mikró előtt ülve várja az online órára bejelentkező hallgatóit.

A komoly témák megbeszélése igen nehéz ilyen körülmények között, ráadásul a konfliktusok kialakulásának esélye is nagyobb, mint személyesen. Elképzelhető, hogy bizonyos kapcsolatotokat meg is terhelt ez a fajta kommunikáció, és lehetséges, hogy valakivel még mindig csak így érintkeztek.

Ezek miatt és akár az online vizsgáitok kapcsán is érdemes átgondolni kiber-kalauzunk tanácsait.

A járvány és a karantén egy egészen szokatlan helyzetet hívott életre: el kellett távolodnunk (legalábbis fizikailag) a szeretteinktől, és csaknem az összes embertől, de a másokhoz való kapcsolódásban és a közelség keresése alapvető emberi motiváció. A társaság segít a stressz csökkentésében is, mikor szorongunk, aggódunk vagy elegünk van valamiből, gyakrabban keressük mások társaságát. A járvány fokozottabb érzéseket és kapcsolódási igényt generált, mindeközben viszont minimalizálta hozzájutás lehetőségét (lásd). Nem meglepő tehát, hogy többen említettétek a nehézségek között a szaktársak hiányát is. A korlátozások fokozatos enyhülésével a csapatmunka szerepe is újra előtérbe kerülhet: nem csupán jobb kedvünk lesz ettől, de hatékonyabbak is leszünk. Csakúgy, mint a maratonnál: a szélárnyék és a másokkal való együtt futás szárnyakat adhat. (kép: fauxels, pexels.com)

(fotó: Binti Malu, pexels.com)

Nagyon sok pozitívumról is kaptunk információt a válaszaitokból. Kíváncsiak voltunk például, hogy az elsőévesekkel mi történt ez alatt az időszak alatt. A kitüntetett figyelem oka, hogy általában a gimnázium után nagy lépés az egyetem. Örömmel láttuk, hogy habár több tanulással kapcsolatos problémával szembesültek az egyetemet elkezdő hallgatók az elmúlt hetekben, de a helytállásuk nem különbözött a felsőbb évesekétől. Kiemelt figyelmet kaptak azok is, akiknek el kellett költözniük a járvány hatására. Válaszaitok azt mutatták, hogy teljesen logikusan többféle nehézséggel szembesültek a tanulás során ők is, de a bajokat jól is kezelték. Erre mondják, hogy a jég hátán is megélnének. 

A szemeszter záró hajrájában vagytok komoly távval a hátatok mögött, amelynek kitartásáért büszkék lehettek magatokra. A kijárási korlátozások enyhülésével, ha nem is minden, de talán számos olyan erőforrás (személyes találkozások, aktivitások a négy falon kívül) ismét elérhetővé vált, mely feltöltődésként szolgálhat a befutáshoz.

A Hallgatói Támogatás csapata egy Motiváció-ébesztő self-coaching munkafüzettel készült nektek erre a rendhagyó vizsgaidőszakra, mely gyakorlati segítséget nyújt a motivációs szintetek feltöltésére. A munkafüzet csak számotokra elérhető, a corvinusos felhasználó nevetekkel. Már egy-egy gyakorlat is segítséget nyújthat a vizsgaidőszak kihívásaival szemben.  Ezen kívül van egy titkos szuperfegyveretek is, amolyan jó a rosszban: a memóriakutatások szerint, ha a tanulás és a tanultak előhívása (pl. vizsga) ugyanazon a helyszínen történik, egyszerűen jobban emlékszünk.;) Sikeres vizsgaidőszakot kívánunk.

2020. június 2.