Ez a néhány hét mindannyiunknak beégett az emlékezetébe, erős hatással volt ránk. És még tart is a hatás, ki tudja, meddig.
A járványhelyzet és következményei komoly edukációs hatással voltak ránk. Többségünkből kihozta még a szunnyadóban lévő kreativitást is, vagy olyan területeken is kreatívak lettünk, ahol korábban nem voltunk azok. Talán még mindig tart a tanulási folyamat. Jó lenne, ha meg is maradna az új tudásunk! Ha csak nyomokban is…
Részben a saját, részben ismerősök példájából élve, egészen hosszú listát sikerült készítenem ezekről az új képességekről, tapasztalatokról:
Megtanultuk:
- Ha muszáj, tudunk bezártságban, fegyelmezetten élni, tudunk nélkülözni dolgokat, amelyek pedig korábban természetesek voltak számunkra.
- Megtanultunk együtt élni a családunkkal, ami most egészen mást jelentett, mint korábban. Talán vágytunk rá sokszor, hogy többet lehessünk együtt, most meg ezt időnként nagy nehézségként éltük meg. Aztán - jó esetben - szépen összerázódtunk.
- Megtanultunk 'digitálisan iskolába járni', tanulni. Egészen mást jelentett ez egy 6-7 éves gyerek szülőjeként, mint a gimnazista, egyetemista korosztállyal. Minden tiszteletem a kisgyerekeseké, nehéz lehetett!
- Lehet úgy élni hónapokig, hogy nem veszünk új ruhát, cipőt, csak a legszükségesebb dolgokat (hisz még a kínai kütyük sem érnek ide olyan zökkenőmentesen, mint korábban – ami aztán tényleg hihetetlen!). Ez azért is tölthet el jó érzéssel, mert közben olvashattunk cikket róla, milyen szennyező iparág a ruhaipar, a textilipar.
- Rengeteg dolgot meg tudunk javítani magunk, helyrehozhatunk romlásnak, avulásnak indult tárgyakat, növényeket. A barkácsboltok forgalma végig óriási volt, a férjem is megfordult ott néhányszor és mindig nevetve mesélte, mennyire feltűnő volt, hogy a kéziszerszámok, barkácseszközök körül milyen tömegek voltak. Tényleg, egy kis odafigyeléssel gondoskodhatunk róla, hogy értékeink ne menjenek tönkre (a fáink, növényeink gondozása, a házunk kisebb hibáinak javítása, kerítésfestés, esőcsatorna kitisztítása, a tető, a vízelvezetés, a járda, a lakás különböző részei, berendezései állapotának felülvizsgálata azt eredményezi, hogy némi beavatkozással megelőzzük a nagyobb, sokkal költségesebb javításokat).
- Ennivalóért sem jártunk napi szinten a boltba, még ha nagy is a család. Helyette – akik ezt nem tudták korábban, ők is megtanulhatták, hogy - lehet előre gondolkodni, bespájzolni és ha valamit főzni kell, akkor egyszerűségre törekedni, abból, ami van a hűtőben, a spájzban. Felfrissültek nagyanyáink receptjei, a tojásleves, rántottleves, krumplileves, krumplistészta, újra eszünkbe jutottak fiatalkorunk kollégiumi ételei, a sajtos-tejfölös tészta, remek rakottkrumpli kerekedett a maradék kolbászok vegyítésével, kiegészítve egy kis szalonnával, ne legyen nagyon száraz; találtunk olyan süteményrecepteket, amikhez alig kellett valami komoly hozzávaló, mégis egészen finom lett. Nem beszélve a tejbegrízről, amivel évek óta nem volt kapcsolatunk, most meg kész gasztronómiai élmény volt!
- Sokan ráébredtek, mennyi mindent meg tudnak termeszteni a kertjükben, milyen praktikus is egy erkély, ahol néhány dézsa segítségével kiskert varázsolható. A barkácsboltok mellett a kertészetek is élvezhették a nagy, megújult érdeklődést.
- Mivel ritkábban vásároltunk és tudatosabban, mi kritikusabbá is váltunk, figyeltünk például arra, ne termelődjön annyi szemét (pl. ásványvíz kiváltása, minimalizálása, vagy a felvágottak e szempont szerinti kiválasztása). Aztán, mivel itthon voltunk többet, friss ételek voltak, semmi félkész, tartósítós. Persze tészta minden mennyiségben, igaz, bolti, jórészt olasz. Tudom, az igazán profik ezt is otthon csinálták, mint ahogyan soha nem sült annyi kenyér sem korábban a modern otthonokban (végre értelmet nyertek az okos sütők, a spéci kenyérsütők – amik sok helyen porosodtak már évek óta a legfelső polcokon).
- Voltak betervezett utazások, amik aztán elmaradtak (viszont megmaradt az áruk), és egészen átalakult a nyaralás megtervezésének módja is. A többség kilőtte a távoli, repülős utakat, meggyőzte magát arról, még ha lesz is rá előbb-utóbb lehetőség, végülis annyi szép hely van itthon is!
- Sajnos sokan vannak köztünk, akiknél a nyaralás, a luxus fogyasztás fel sem merülhetett, akik ezekben a hónapokban még nehezebb helyzetbe kerültek, mint előtte voltak, akik a túlélésért küzdenek. Köztük vannak, akik kapnak segítséget, vannak, akik szégyellik kérni, igénybe venni, vannak, akiknek esélyük sincs rá. Sajnos sokaknak ez a mentális, idegállapotukra is erősen kihat. Nincs annál rombolóbb dolog, mint amikor nincs mit enned, nem vagy benne biztos, hogy jövő héten tudsz enni adni a családodnak, hogy miből fogod befizetni a számlákat. Ők mit is tanultak? Jó esetben azt, hogy mindig van segítség, van kihez fordulni.
- Azt is sokan megtanultuk (vagy megerősödtünk benne), hogy milyen jó érzés segíteni másokon, mennyit ad nekünk is, ha kicsit meg tudjuk könnyíteni mások életét, akár azzal, hogy éreztetjük, számíthat ránk, akár azzal, hogy bevásárolunk neki is, vagy anyagi segítség nyújtásával.
- Megfigyeltem már, hogy ha új tudással gyarapodunk, az más területeken is beindít folyamatokat. Itt is számos példa volt rá, hogy ha valahol kicsit belekóstoltunk a racionálisabb viselkedésbe, akkor az kihatott más területekre is. például most jobban odafigyelünk a vízfogyasztásra, az áramfelhasználásra. Ennek az is lehet a következménye, hogy eszünkbe jut, valahogy kellene gyűjteni az esővizet, ami kiválóan alkalmas locsolásra, komoly biztonsági tartalék lehet, ha szükséges (nálunk például Mádon is, Nagykovácsiban is pontosan tudja mindenki, miről beszélek – bizony elő-előfordul, hogy nem jön víz a csapból).
- Sokan számoltak be arról, hogy sokkal több időt fordítottak mozgásra, felértékelődött a természetben való séta, futás, eleve a természet! Pillanatok alatt számos lehetőség adódott on-line jógára, tornára. A mozgás stúdiók nagyon rugalmasan alkalmazkodtak ezekhez a viszonyokhoz. Nálunk ez úgy alakult, hogy a férjem is, én is évek óta küzdünk gerinc problémákkal, volt egészen durva az állapotunk, de azóta folyamatosan muszáj vele próbálkozni. Én tavaly felfedeztem magamnak egy tuti módszert és most elvittem a férjemet is, most én ismétlek, ő tanul. Nagyon vicces, most itthon is gyakorolunk együtt és nagyon szigorúan kontrolláljuk egymást. Nagyon ajánlom mindenkinek, tényleg sokakat mentett már meg műtét előtti állapotokban is! Azt gondolom, a testtudatunk is erősödött sokat ebben az időszakban. Ez nagyon fontos a mentális jólétünk érdekében is, a kettő oda-vissza segíti egymást.
- Végére hagytam, de talán a legfontosabb: talán sokan megtanulták most, hogy nem lehet tartalék nélkül élni. Legalábbis, ha erre egy kis esélyed is van, ha nem élsz egyik napról a másikra, akkor muszáj, hogy mindig gondolj arra, jöhetnek nehezebb idők, lehetsz beteg, bezárhat a gazdaság, tönkremehet a munkahelyed, te meg nem biztos, hogy kapsz segítséget. Szomorúan hallgattam pár hónappal korábban, amikor megint a hiteleket hirdették a bankok, maga a jegybank is a hitelfelvétel bátorítását nyomta, amit értek, hisz a gazdaságot pörgetni szeretnék, de néhány évvel a hitelválság után, amikor még mindig rengeteg család romokban van a devizahitelek miatt, sokkal komolyabb pénzügyi tudatosságot kellene tanítani, közvetíteni a lakosság felé. Azért is, mert azt is tudni lehetett, hogy várható egy gazdasági visszaesés. És lám, megint az történt, mai sokszor, hogy voltak különböző előrejelzések, de bejött egy olyan váratlan esemény, amivel aztán tényleg senki nem számolt. /Jó, tudom, Bill Gates évek óta beszélt már róla és évek óta mondogatták, fog jönni járvány és jött is, csak valahogy nem gondoltunk rá, hogy ez minket is érinthet./ Mellesleg ha valakit érdekel a téma, ezt a filmet nagyon ajánlom, amely a 2008-as pénzügyi válság kitöréséről, következményeiről szól.
Bizonyos dolgokból több fogyott mostanában. Például fertőtlenítő szerekből, kéztisztítókból. Mondta is több szakember, hogy félő, kiújulnak az ekcémás problémák. De olyat is hallottam, hogy épp most szűntek meg kislánynál az ekcémás gondok. Még egyelőre rejtély a mama számára is, hogy mi okozhatta a javulást. Az iskola hiánya? Vagy a menza kaja?
Amiből viszont már nagy hiányunk van mostanában:
- a közösségi élmények, a régi, megszokott együttlétek (még nagy kérdés, hogy mikor és mire lesz mód, mikor nyugodhatunk meg végleg);
- sokan elmaradtak egészségügyi kezelésekkel, nem fordultak problémáikkal orvoshoz, mondván, majd a helyzet után;
- és sajnos rengetegen kerültek rosszabb lelkiállapotba különféle okok miatt (egyébként is volt egy rossz alaphelyzet, ami most romlott; vagy anyagi ellehetetlenülés, magány, párkapcsolati gondok miatt) – nagyon-nagyon kevés a segítő szakember, sajnos nincs is benne a kultúránkban, hogy tudjuk, mikor kell segítséget kérni. Ez a fajta tudatosság is hiányzik (a pénzügyihez hasonlóan) és ez erősen kihat az emberi kapcsolatokra, a hangulatra, a kommunikációnkra.
Sokan aggódnak azon, hogy ha véget ér ez a helyzet, minden visszatér a régi kerékvágásba.
Sokan aggódnak azon, hogy már soha nem fogunk úgy élni, mint korábban.
Vannak, akik nem aggódnak semmin, úgy vannak vele, eddig is volt valahogy, ezután is lesz.
Ez utóbbi biztos, hogy igaz.
De talán nem baj, ha megpróbálunk tanulni dolgokból, ha levonjuk a következtetéseket, ha legközelebb már az új tudás, tapasztalatok birtokában, rugalmasan tudunk alkalmazkodni a nehezebb helyzetekhez.
Koskovics Éva
