"Az út ismerete nem helyettesíti, hogy egyik lábunkat a másik elé rakjuk."

Ezek a szavak Mary Caroline Richards-tól származnak, aki a múlt században élt az USÁ-ban. Művész volt, tanár, költő, irodalmár. Talán coach is... 

A tuti recept

Mivel nagyon adakozó kedvemben vagyok, gondoltam, megpróbálok írni egy olyan blogbejegyzést, amiben sokan megtalálhatják a receptet a saját problémájukra, aktuális, vagy évtizedek óta hurcolt, szépen ’kifejlesztett’ negatív élethelyzetükre. Időnként érdekes felismeréseim vannak, azokból is hozok párat, hátha megerősítitek, vagy épp ellenkezőleg, rámutattok, nem kell mindig bedőlni a sugallatoknak.

Mivel több téma is szóba jön majd (de igyekszem tömören fogalmazni), ezért azt javaslom, olvasd úgy végig, hogy a végén gondolj vissza, mi az, ami kifejezetten megérintett, amiről úgy érzed, közöd lehet hozzá, érdekes lehet a számodra. Ha végigolvastad és úgy érzed, semmit újat nem kaptál tőle, akkor elnézést kérek, remélem, legalább a képekben találtál némi élményt (sajátok). Ha pedig kifejezetten bosszantónak találtad, akkor az jó, akkor mégis van ott valami, amit meg kellene fejtened, ami beletrafált valamibe. De ennek megfejtése a te dolgod!

Persze talán tudok benne segíteni, de csak ha nagyon szeretnéd, ha igazán akarod. Ne ijedj meg, nem kell időpontra jelentkezned, viszont ha írsz (emailt), visszaírok, hátha kapsz tőlem használható ötletet. 

Üzlet, gazdaság, tanácsadás, coaching, spiritualitás stb.

Talán tudjátok, hogy alapból közgazdász vagyok, sokáig dolgoztam a szakmában. A legtöbbet a tanácsadás területén. Amikor besokalltam, és arra jutottam, hogy elegem van az üzleti világból, a stresszből, akkor először még nem is tudatosodott bennem a fő, valós indokom.

Csak később ébredtem rá, mennyire zavaró volt, hogy sokszor a döntéshozóknak, cégvezetőknek hiába tanácsoltunk dolgokat és különösen (!) nem-tanácsoltunk más dolgokat, ők ezt sokszor egyáltalán nem vették figyelembe, a döntéseknek mintha semmi közük nem lett volna ahhoz, hogy mi a szakértői javaslat. Mintha azzal megnyugtatták volna a lelkiismeretüket, hogy megkérdezték, de aztán mégis azt csinálták, amit egyébként is akartak, vagy amit különböző, fontosabb szempontjaik (elsősorban a mohóság, a rövid távú érdekek) diktáltak. Olyan is volt, hogy hivatkoztak a szakértői háttéranyagokra, csak épp azt nem tették hozzá, hogy az mást javasolt, mint amit aztán ők tettek.

Így visszatekintve tényleg bosszantó, hogy mennyit dolgoztunk fölöslegesen. Persze nem mondom, hogy mi tévedhetetlenek voltunk. Sőt, azt is sokszor megéltem, hogy bármilyen körültekintő is mondjuk egy kockázatelemzés, mindig vannak tényezők, amelyekkel nem számolunk, nem számolhatunk (a kettő nem ugyanaz!). Sokszor történik valami, amire nem gondoltunk, vagy ami nem volt látható, ami aztán borít mindent. Mint most a korona vírus és annak következményei. Bár még ezt nem tudjuk megítélni pontosan, csak gyanítható, hogy érezhető hatásai lesznek.

És hibázni is lehet, nincs ember, aki ne tévedhetne. Nagyon nem mindegy azonban a szándék, a hitelesség és az, ki mennyire vállal felelősséget a tetteiért, a döntéseiért.

Igazán akkor ébredtem rá erre, mennyire bosszantó, hogy a döntések és a tettek nem felelnek meg annak, ami logikus lenne, amiért te megdolgoztál és amiről tudod, más számára is hasznos lenne, amikor hasonló dolgokat éltem meg az új ’terepen’ is.

Egy idő után itt is értek érdekes hatások, kaptam váratlan visszajelzéseket, jöttek felismerések:

• Volt, hogy valaki azt mondta, minden bejött neki, amit én javasoltam! Ettől nagyon meglepődtem, mert mindig hangsúlyozom, hogy én nem adok tanácsokat, igyekszem a megoldási lehetőségeket az ügyféllel kimondatni és aztán úgy vezetni őt tovább az úton, hogy ő maga ébredjen rá, melyik a legjobb megoldás az ő számára. De legalább ez jól sült el!
• Volt, hogy egy vezető úgy képzelte el a munkát, hogy én odamegyek a céghez, mindenkit megszerelek egy kicsit (kit mennyire szükséges), aztán mennek a dolgok tovább, mint a karikacsapás. Amikor megbeszéltük, hogy a csapattal együtt is dolgozni kellene, mindent megtett annak érdekében, hogy magát kivonja a munka alól. Nem értette, hogy az ő részvétele és elköteleződése alapvető feltétele annak, hogy bármi változás történjék.
• Azt sokszor megéltem, hogy valaki azért ment/jött coach-hoz, hogy beszélhessen, hogy valaki hallgassa meg és érezzen együtt vele. Érdek nélkül és – sajnos sokszor – következmény nélkül is. Sokan vannak úgy, hogy nem tudják kinek kiönteni a szívüket, mert nincs meg a bizalom, mert nem érdekli a másikat, ami neki fontos, mert nem figyelnek rájuk, mert nem értik meg őket. Vezetői magány! Ez egy külön kategória. Ugyan mindig hangsúlyozom, hogy a coaching az célirányos és aktív folyamat, és a coach dolga nem elsősorban az empatikus elfogadás, hanem annak megtalálása, hogy mit is kell tenni, min szeretnénk változtatni. És aztán ennek a megkezdett útnak a kísérése, kontrollálása, segítése.
• Ma már van olyan rutinom, hogy az elején látom, mennyire lesz könnyű, vagy nehéz valakivel elérni a célját. Ha valaki motivált, akkor vele élmény a munka, mert nagyon akarja ő is, nála 'csak' meg kell találni a kulcsot, kell számára megerősítés, némi intuitív támogatás, hogy csinálja bátran, amit legtöbbször már szinte magától is csinálna. Ha valaki nagyon nem motivált, akkor ott legtöbbször kiderül, más van a háttérben, valójában más célon kell dolgozni, csak épp az a nagy talány, hogy mi is az a más?
• Nagyon sokfélék vagyunk mi, emberek. A hiúság is bennünk van, kiben milyen fokon. Sokan szeretik azt gondolni, úgy megélni a sikereket, hogy mindent maguknak köszönhetnek. Azt is, amiben azért kaptak némi segítséget. De ez még mindig jobb, mint amikor valaki az istennek sem csinálja meg a vállalásait, aztán úgy interpretálja a dolgokat, hogy ő bizony mindent megtett, elment coach-hoz is, de az nem volt képes segíteni.

Folytathatnám a példákat, de a lényeg, ami mindben közös:

A siker titka

Szóval, folytatom a gondolatmenetet egy másik, a témához köthető alapvetéssel. Minden coaching, konfliktuskezelés, kezdés-újrakezdés, karrier témájú munka során, pláne, ha az érzelmi intelligencia, vagy a konfliktuskezelés a téma, az elején hangsúlyozni szoktam azt, hogy van ez a hármasság bennünk:

1. a szív
2. az értelem
3. a cselekvés

Úgy is lehet fogalmazni, hogy három agyunk van: egy a fejünkben, egy a szívünkben, egy pedig a zsigereinkben, a testünkben.

Kicsit bővebben, más szavakkal: sok dolgot tudunk, megtanultunk, mondanak nekünk. De ha nem tudjuk a lelkünkkel is elfogadni, ha nem tudunk vele szívvel is azonosulni, akkor megcsinálni sem lesz hozzá kedvünk, erőnk. Ez a siker titka!! Az egyensúly, hogy mindhárom szinten akarjuk, csináljuk, azonosuljunk vele, a célunkkal!

Akkor válik valami valósággá, akkor lesz igazi, ha nem csak úgy gondolod, hogy érted, ha nem csak meghatódsz tőle, nem csak beleszeretsz, hanem teszel is érte, csinálod is! Ha már a sejtjeid is azt akarják, ha már indul a lábad, ha már minden porcikád rá van gerjedve, de minimum, nem áll ellen neki! Akkor válik belsővé, a tiéddé. Addig csak önámítás, álmodozás, őszintétlenség, vágyakozás, maszatolás.

Változások

Az életben az az egyik legnehezebb, hogy minden változik körülöttünk, és ezt nekünk valahogy követnünk kellene. Ez nekünk stresszes. Mindig nagy kérdés, hogy mi a fontosabb: a RUGALMASSÁG, vagy az ELFOGADÁS?

Hol van az a határ, ameddig nekünk is változnunk kell, illetve honnan számít megalkuvásnak, vakságnak, merevségnek, gyávaságnak, ha nem tesszük?

Ha érezzük, hogy változni, változtatni kell, akkor hogy kezdjük el? Mi legyen a legelső lépés és hogy legyünk következetesek, hogy menjünk végig valamennyire okosan az úton, a célunk felé? Hogy reagáljunk, ha kiderül, hogy tévedtünk? Ha nem vagyunk rá képesek, ha félreismertük magunkat?

Mindenki a saját problémáját éli meg úgy ahogy, de ha meglát valakit, akinek nála sokkal nehezebb az élete, akkor elgondolkodik rajta, megéri-e annyit görcsölni a saját dolgain. De mindannyiunknak egy életünk van, amit szeretnénk úgy élni, hogy elégedetten vonhassunk mérleget a végén, hagyjunk magunk mögött valamit, amiért érdemes volt, vagy egyszerűen elmondhassuk, jó életünk volt.

Kinek mire lehet szüksége?

Azt tapasztaltam, hogy sokszor nem is vagyunk tisztában vele, vagy másra fogjuk. Lehet, hogy van egy elméletünk magunkról, de a valóságban, a mélyben valami egészen másra vágyunk, vagy egészen más megoldatlan problémánk dolgozik bennünk és alapvetően azon kellene változtatni, elgondolkodni.

Ha belegondolsz, nálad mi a helyzet, akkor mi lehet ez az alapvető probléma, neked mire/kire lenne vajon szükséged?

• Társra?
• Lelki békére?
• Nyugalomra?
• Kalandokra, élményekre?
• Biztonságra?
• Megfelelő emberekre, közösségre?
• Tudatosságra?
• Nyugodt lelkiismeretre?
• Eligazodásra a világban?
• Családi békére?
• Szeretetre?
• Több sikerre?
• Tisztánlátásra?
• Egészségesebb környezetre?
• Önmegvalósításra?
• Megértésre?
• Kevesebb konfliktusra?
• Pénzre?
• Segítségre?

Azt kellene elhinni, hogy általában mindig vannak lehetőségek. Kivéve persze az extrém eseteket. Belátom, olyan is létezik. Én is találkoztam már olyan esettel, amikor nem láttam kiutat. De ez nagyon ritka. Viszont olyannal is találkoztam már, nem is egyszer, aki nem fogadta el valamire, hogy az lehetetlen - és végül neki lett igaza.

Szóval, néhány ötlet, ha:

• szeretnéd megtudni, mi az, ami valójában motivál téged?
• ha szeretnél sikeresebb vezető lenni
• ha nyugalomra, békességre, csendre vágysz
• ha a pároddal állsz hadilábon és nem tudod, mi a megoldás
• ha nem tudod, ki segíthetne rajtad
• ha reziliensebb szeretnél lenni (mit jelent ez? lelki immunitás, lelkierő)
• ha zavar a sok gyűlölet, amit látsz magad körül
• ha világgá mennél, de nem vagy hozzá elég bátor.

Remélem, sikerült bogarat ültetni…! Csak érleld, csak engedd érni a dolgokat, de azért ne várj túl sokáig, mert mennek az évek, elmennek a hajók, egyik a másik után.

Ha mást nem, legalább talán sikerült kedvet csinálni egy jó kiránduláshoz! Egyre szebb lesz az erdő. Még talán lesz egy kis havunk is. Azzal sincs baj. Természetes! Mint minden, ami körülöttünk van, amíg el nem rontjuk. 

Szép napokat, szép tavaszt!

Vigyázzatok magatokra!

Koskovics Éva

közgazdász, coach