2021. jan 15.

Ezredfordulós egyetemi szerelem: Shithouse – kritika

írta: Csurilla Dániel
Ezredfordulós egyetemi szerelem: Shithouse – kritika

Önismeretüket kutató, végtelenül elveszett fiatalokról szól Cooper Raiff első nagyjátékfilmje, a Shithouse, melynek a huszonnégy éves filmkészítő nem csupán író-rendezője, hanem producere, vágója és főszereplője is. Részben felnövéstörténet, részben romantikus vígjáték, a Shithouse egy bájos függetlenfilm megfelelő alakításokkal és gyönyörű fényképészettel – annak ellenére, hogy a film címe nem sok szolgálatot tesz Raiff alkotásának.

shithouse-post-cover.jpg

A South by Southwest fesztivál zsűridíját elnyerő film rendkívül közel áll Richard Linklater Mielőtt felkel a Napjához, azonban a céltalanul élő ezredfordulós egyetemistákról, pontosabban Alex-ről (Raiff) és Maggie-ről (Dylan Gelula) szól, amint megismerkednek és lassan egymásba habarodnak, azonban mindkét fiatalnak megvan a maga problémája.

Alex egy útját kereső elsőéves, akinek saját bevallása szerint egyetlen barátja sincs a kampuszon, hiányzik neki az anyukája (Amy Landecker) és tinédzser húga (Olivia Welch), akikkel nagyon szoros kapcsolatot ápol, és aggályait a fejében megszólaló plüsskutyája testesíti meg. Az apját korán elvesztette, melyet sosem hevert ki igazán. Az érettségi után szakított barátnőjével – aki az egyetlen kapcsolata volt – és olyan egyetemre jár, olyan szakot tanul, amit nem szeretne.

Maggie egy energikus, önpusztító, szexuálisan szabad másodéves, aki felettébb extrovertált, rossz viszonya van a szüleivel – különösen apjával –, illetve képtelen elkötelezni magát. Amikor megismerkedik Alex-szel, kimondottan nyitott, és egy egész éjszakát átbeszélgetnek, azonban másnap nem hajlandó a fiúhoz szólni, sőt egyenesen taszítja Alex erőteljes nyomulása. Maggie cseppet sem ragaszkodó, ugyanakkor sokkal szociálisabb teremtmény, mint Alex.

shithouse_review.jpg

Raiff és Gelula kémiája a Shithouse mozgatórugója, a legédesebb része, és a két színész emlékezetesen, szórakoztatóan alakít. A cselekmény jelentős része két nap alatt játszódik; az első nap a megismerkedés köré, míg a második nap Alex küzdelmére épül, hogy elnyerje Maggie szívét. Azonban a film harmadik felvonása teljesen felborul, szinte anarchista módon bontja fel a szűk drámai keretet, és a Shithouse az utolsó 20 percében vakvágányra siklik.

A magát rendező Cooper Raiff klassz alapötlete botladozik ugyan, viszont a filmet kidolgozott és életteli karakterek, remek emberi pillanatok töltik fel. Az alig 15,000 dollárból készült Shithouse távol áll a tökéletes filmtől, és nevezhető szárnypróbálgatásnak, Raiff mégis relatív sikert arat abban, hogy bemutassa generációjának nemproblémáit egy szerelmi történet keretei között. A Shithouse premisszájában rejlő potenciál részben kiaknázatlanul marad, ámbár inspirált, őszinte, édesbús történetet tár elénk.

Raiff, a szerethető, mély tekintetű lúzert játszó rendező és színészei mind megírt szöveget visznek színre, ugyanakkor kifejezetten improvizatívnak hat minden jelenet a kínos, motyogó párbeszédek által, melyek gyakorta humorosak, azonban főként „csupán” szellemesek. A Shithouse nem túlzottan kiemelkedő, viszont tiszteletet érdemel abból a szempontból, hogy egy alapvetően nehezen kifogásolható generációs film készült belőle.

sh_still_1_1_3-h_2020-compressed.jpg

A cím hajmeresztő, provokatív, egyáltalán nem tükrözi a filmet, viszont legalább felkapjuk rá a fejünket. Mellesleg a Shithouse arra a kampuszbéli lakásra utal, ahol a főszereplők megismerkedtek. Előfordulnak komoly tematikai és tónusbéli kilengések, viszont a film bravúrosan van fényképezte Rachel Klein operatőr intim szemlélete által. A kézikamerás stílus költséghatékony, kinetikus és érzéki, továbbá ügyesen összefoglalja a többnyire szűk drámai keretet.

A közhelyes harmadik felvonással némiképp lerombolja a Shithouse szorgosan épített történetét, ugyanakkor mindvégig szerethető, fenemód aranyos kapszulafilm, aminek anarchista természete és gyengéd humora figyelemre méltó. Felfogható low-budget romantikus vígjátékként, élvezhető generációs filmként és a függetlenfilmek rajongói is találhatnak szórakozást a Shithouse-ban.

Szólj hozzá

blog streaming érdekes kritika film mozi fesztivál egyetem ifjúsági érdekesség friss vígjáték shit fiatalság romantikus érdekességek ethan hawke egyetemisták generáció pályaválasztás filmajánló richard linklater romantikus vígjáték függetlenfilm ifjúsági film romantikus dráma baby boomer coming-of-age mielőtt felkel a nap low-budget fesztiválfilm felnövéstörténet millenial cineart cineartblog koronavírus shithouse generációs film közérzetfilm milleniális