Szóval eljutottunk, a Kavinsky poszt-trilógia befejező részéhez. Ha leküzdötted az első és a második részt, őszintén gratulálok! És akkor most beszéljünk az új albumról. De persze előtte pörgesd le itt:
Röviden vázolom a poszt szerkezetét: rövid bevezető után kiemelek pár trekket (a langyit, a slágert és a legjobb flesst), majd kitérek pár bekezdés erejéig a közreműködők listájára (ami van annyira érdekes, mint maga a lemez).
Szóval, mint az előző posztokból is kiderült, Kavinsky utolsó nagylemeze óta -2013- az előadó lényét szinte teljes csend övezi. A korábbi dalok azért pörögnek, a bulikban felcsendülnek a legikonikusabb nóták, de az inaktivitást nem csak az új zenék hiánya mutatja:
Kavinsky utoljára 2014 nyarán lőtt meg fesztiválozós turnékat, azokat is főként hazai pályán, Franciaországban, azóta tényleg elvétve lépett csak fel.
Ez egy szempontból kiemelkedően érdekes: a 2010-es évek második felében a 80’s retro és ezzel együtt a synthwave szinte sosem látott népszerűségnek örvendett. De minek is ide a múlt idő: gondoljunk a Kung Fury-ra, a Stranger Things-re, a Ready Player One-ra vagy a Cobra Kai, Robocop és Szárnyas fejvadász remakekre.
A világ tehát tele volt/van tematikus bulikkal, neonfényekkel meg szintifutamokkal, ennek ellenére az a személy, aki az erre áhítozó tömegeket audiális szempontból ki tudta volna szolgálni, nem mozdult: a zombi visszaszállt a sírba, hogy aztán 2021-ben a nagy büdös semmiből dobjon egy ilyet a Twitterre:
Ennek megfelelően 2022 márciusában jött is a “Reborn”.
Az album címéből is látszik és Kavinsky is többször lenyilatkozta: ez a kiadvány nem az "OutRun" zsáner folytatása lesz, hanem tényleg újjászületve akar kitörni a saját maga által alkotott skatulyából, az éjszakai vezetős zenék és a retrofétis ketrecéből. És tényleg megpróbálta.
Amiről az eddigi posztokban nem volt szó, az a kiadó kérdése: bár egyből rávághatnánk, hogy Kavinsky, akár a legtöbb fain, French Touch gyökerű előadó (Justice, Mr. Oizo, SebastiAN, Cassius, DJ Mehdi stb.) -az ex-Daft Punk manager, Pedro Winter által alapított- Ed Banger Records kötelékéhez tartozik, de mégsem: sosem adott ki náluk semmit. Ebben az értelemben is különutasnak számított, mivel a Fool’s Gold és a Record Makers szárnyai alatt dobálta ki a cuccait.
Na de igazából lassan rátérhetünk magára a lemezre. Az előző és egyetlen nagylemezt, a 2013-as "OutRun"-t -bár stílustörténetileg mindenképpen sokszor hivatkozott mérföldkő synthwave berkekben- az általános kritika nem kényeztette el. Sokszor megkapta, hogy unalmas, sok a mintázás, és a retro faktoron kívül nincs benne semmi egyéb, kiemelendő hatás.
A sokéves csend utáni visszatérés tétje tulajdonképpen az volt, hogy Kavinsky visszanyúl-e a már megszokott ‘80s-retro szintikhez, vagy megpróbál csavarni egyet a sztorin és betörni a nagybetűs mainstreambe, ezzel feladva kicsit a saját stílusát.
Az előbbi a könnyebb út, de az utóbbira is egész sok példát látunk, amelyek hasonló közegből indulva nagyot robbantak: a Daft Punk (RAM lemez Lose yourself to Dance, Get Lucky számaival), a Justice, vagy az előző posztban említett The Weeknd is, akinek a beatjeiben sokszor felfedezhetünk zordabb synthwave/retrowave húzásokat. Nem hiába csináltak közös számot 2013-ban a kanadai debütalbumára. Csakhogy azóta The Weeknd a világ legnépszerűbb előadója lett, Kavinsky pedig konkrétan eltűnt.
A nagytesók zenei fordulatának ismeretében talán nem meglepő, hogy Kavinsky szintén megpróbál nyitni a mainstream felé. Ezt tükrözik már a producerek nevei is:
- egyikük Gaspard Augé, a Justice egyik tagja,
- mellette pedig Victor le Masne tevékenykedett.
Utóbbi talán nem ismerős számunkra, pedig olyan projekteken dolgozott, mint például a "La Marseillaise" új hangszerelésének elkészítése a párizsi olimpia alkalmából. Ami azért nagyon nem egy kamu meló! Nem hiába nevezi a zenei közeg a srácot “Sound magician”-nak…
Szóval Kavinsky a biztosra ment: megvolt a French Touch gyökerű, de a mainstreambe is betört hangzás Augé-től, és a komolyzenei háttér le Masné-től. Emellett, hogy a korábbi kritikákra válaszoljon, az új album szinte kizárólag analóg szintikkel és hangszerekkel lett felvéve, és a mintázások is szinte teljesen kimaradtak
És hogy mi sült ki ebből?
Az albumra szerintem rettentően jellemző, hogy bár a synthwave-es groove-ok még azért megvannak, de döntően egyfajta zenei alapként, beatként húzódnak meg a háttérben, esetleg a sorvégeken érezhető valami belőlük szignifikánsabban. Igen, a sorvégeken, merthogy MAJDNEM MINDEN SZÁM VOKÁLLAL, SZÖVEGGEL RENDELKEZIK!!
Emiatt kevésbé hangsúlyos Kavinsky eredeti "személyisége" a trackek nagy részében. Persze azért itt is akad pár olyan szám, amire őrült mód lehet száguldani a neonfényben és el tudod képzelni a Stranger Things valamelyik nyírbálós jelenetében (pl: Trigger).
Szóval a legszembetűnőbb változás a vokálok előretörése, hiszen szinte mindegyik szám közreműködővel készült (róluk majd a későbbiekben).
Az a lépés, hogy a korábbi védjegyeit, a domináns basslineokat és szinti arpeggiókat háttérbe szorította, Kavinsky a különlegességét is részben feladta, cserébe viszont a mainstream fele nagyot nyithat a jellegzetes vokáloknak köszönhetően.
Ezen a keskeny határon mondjuk nem könnyű jól lavírozni, de a streamelési adatokat megnézve nem szerepelnek rosszul album dalai: nyilván a "Nightcall" és az "Odd Look" szintjét még nem érik el (egyelőre), de a “Cameo”, a “Renegade” és a “Pulsar” elég jól megy.
Én kicsit ilyen jut is-marad is megoldásnak érzem, hogy a régi húzásokra épülő számokban (Pulsar, Trigger, Plasma) azért megvannak az erős synthwave vonalak, de már ezek is sokkal szimfonikusabbnak hatnak, mint a régi cuccok. Ezeken amúgy tényleg megérte dolgozoni és "feldúsítani" a hangzásukat. És tényleg nem csodálkoztam volna, ha feltűnnek a Stranger Thingsben. (Talán a release időzítése sem volt teljesen véletlen...)
A dalok másik fele pedig vagy lassabb, vagy poppos-r'n'b-s vonalakat kóstolgat, ami ugye elég új sztori Vincent Belorgey kezei alól. Ezért kiszedtem 3 trekket, ami (szerintem) külön kiemelendő:
A langyi:
Szóval az a helyzet, hogy az albumon van egy zongorás (jó, zongorás-szintis) dal!! Ez azért elég szokatlan annak, aki végighallgatott legalább 3 Kavinsky-szerzeményt élete során és bármilyen képpel rendelkezik az előadóról. Valamiért kis HMDPSZ (Háttérben meghúzódó Daft Punk szál) érzésem volt a "Goodbye"-t hallgatva:
akárcsak a RAM esetében a Daft Punk is meghúzta a váratlant, úgy Kavinsky is legalább annyira meglepően fordult a kötelező zongorás zenéhez, ami teljesen elütött a korábban képviselt stílusoktól. Ez a RAM esetében (szerintem) a "Within" volt, míg Kavinsky Withinje a "Goodbye". Ettől függetlenül amúgy ez egy teljesen oké zene, csak nekem ledobja a "Kavinsky" nevet magáról.
A sláger:
Az előző posztban UGYE volt róla szó, hogy milyen jó The Weeknd és Vincent kapcsolata, illetve az a pletyka is felreppent, hogy dolgoznak még együtt. Hát a Weeknd-es szám helyett csak egy "weekndish" trekk született: a “Reborn”-on be kell érjük Cautious Clay-jel. De ezzel semmi gond nincs, ha valaki manapság el akarja érni a top streaming mainstreamet, annak Weeknd egy remek ösvényt taposott ki. És Cautious Clay megállja a helyét a vokálsávokon. Ez a szám tényleg dörrenhet, nekem szintén teljesen stílusidegen Kavinskytől, de a klipben egy kis flashback erejéig visszatérhetünk a francia zombi mítoszvilágába, ahol az új lemez apropójából piacra dobott, iszonyat menő-limitált szériás Yema óráját is megvillantja.
A jó fless:
Ha az új stílust képviselő zenék közül kell választani, nekem a "Cameo" jön be leginkább, amit a feltörekvő Kareen Lomax vokáljával vettek fel. Ebben szintén van valami R'n'B*Weeknd fless, ami R-ad (xd) a trekkből. Szerintem ebben is simán benne van a slágerpotenciál és nekem itt tűnik ki igazán, hogy Kavinsky tényleg képes lehet kilépni a saját maga épített kriptafalak közül a mainstream felé.
Bónuszban a látványos és akciódús klipben felbukkannak Kavinsky kis barátai is, például a Justice 2 tagja mellett a M.I.A.-nak és Kanye-nek klipet rendező Romain Gavras, a Lenny Kravtiznek klipet rendező Mathiue Cesar, vagy éppen Alex Courtés, aki a Daft Punktól kezdve Kylie Minouge-on át a Kasabiannak is csinált vizuális anyagokat.
És +1:
Kavinsky Horizon c. száma (szerintem) nem különösebben izgalmas (de érdekes) zene, kivéve, ha nem feltételezünk egy kis HMDPSZ-t. Mert ugye miért is ne?
Az a helyzet, hogy a Daft Punk az előző évben felbomlott/visszavonult, így Kavinsky nekik írhatta ezt a trekket. Ezt pedig onnan lehet gondolni, hogy a Daft Punk utolsó nagylemezének japán kiadásának egyik bónusszáma szintén a "Horizon" címet viseli és szintén egy lassú, elbúcsúzó vibe-ot áraszt. Így azért máshogy hallgatja az ember ezt is.
Koklúzióként azt tudnám elmondani, hogy Kavinsky betörése a mainstreambe folyamatban van. Az albumon egyértelmű a korábbi húzós, pörgős arpeggiok háttérbe szorítása, emellett -Kavinskytől szokatlanul- szinte minden dalban van vokál rendes dalszöveggel. Ezeknek a poppossága/potenciális berobbanása a kereskedelmi rádiókban és streamingeken szerintem nem annyira szignifikáns. Kivéve persze "Cameo"-t és a "Renegade"-et, amit a "weekndish" hangzás boostolhat. Kíváncsi leszek, hogy hogy fog menni a következő hónapokban. Utóbbi különösen jól pörög mostanában, hiszen maga David Guetta remixelte.
Személyes véleményként az a helyzet, hogy én sokkal jobban szeretem az előadókat dobozolni. Tehát ha valaki a synthwave-ben rakott le valami nagy dolgot az asztalra, akkor maradjon is ott lehetőleg, ne kelljen egy másik projektje miatt esetleg szégyenkeznem (ebben az esetben szó sincs erről, nem rossz lemez a "Reborn", csak más). Szóval én Kavinsky esetében is jobban szerettem az első EP-ket és LP-t, mint az új irányt (mégha az valóban egysíkúbb volt stílusát tekintve), de hát nem lehet egész életedben a Nightcallból megélni… És ez a törekvés azért valahol becsülendő.
| Pitchfork | 3/5 |
| NME | 60% |
| bpm | 79% |
| Clash | 80% |
| The Line of Best Fit | 80% |
| Nekem | 6,5/10 |
És akik szeretnék tágítani a zenei látókörüket, íme pár ínyencség a közreműködőkről:
Az albumon közreműködő énekesek/zenészek számomra általában teljesen ismeretlenek voltak. Lecsekkolva a hátterüket - a feltörekvő Kareen Lomax-on kívül- viszont kiderül azért, hogy nem kiskutyák a zeneiparban! Lássuk szépen sorban:
“Reborn”- Kavinsky ft. Romuald
Romuald Laumerjon elsőre ismeretlen név, de rákeresve: Grammy díj. Ilyenkor kezdek elbizonytalanodni, hogy nekem tényleg írnom kéne-e zenéről bármit is… Romuald amúgy vokálként korábbi Justice albumokon is feltűnik, ráadasul ugyanazon, amin Morgan Phalen is énekel.
“Vigilante” , “Plasma” és “Zombie”- Kavinsky ft. Phalen
Morgan Phalen neve szintén nem mondott túl sokat, arcra kicsit ilyen wish-es Julian Casablancas feelingje volt. A párhuzam ugye megint a Daft Punk muzikálisabb albumával passzolhat (RAM), és Phalen is próbál nagyot énekelni a Reborn-on.
Róla tényleg kevés infót tudtam szerválni, az viszont biztos, hogy a Diamond Nights és a Favored Nations rockzenekarok énekes-gitárosa. De hát valami kapcsolata csak van a francia electro-szcénával? Félismeretlen new yorki-i indie bandák énekesei azért nem szoktak visszatérő albumokon énekelni, úgy, hogy a legnagyobb eredményük az, hogy egyik daluk szerepelt a GTA V-ben…
Naná hogy van:
Morgan Phalen már dolgozott korábban a sokszor emlegetett ikonikus FT csapattal, a Justice-szal, akik ugye most a produceri oldalon segítették a “Reborn” kiadását.
“Renegade”- Kavinsky ft. Cautious Clay
Cautious Clay számomra ismételten full ismeretlen volt, utánaolvasva látható, hogy egy feltörekvő R&B arcról van szó. És nem is akármilyenről: “Cold War” című számát például Taylor Swift is mintázta a “London Boy” trackben (!!!). C.C. igazi, felszálló ágban törtető fiatalember, ennek megfelelően gurul a szekér: Taylor Swift lemeze mellett már dolgozott John Legend 2020-as anyagán is, ami azért elég jó kilátásokat jósol a producer-dalszerző világban. És itt sem vallott szégyent a fiú.
“Goodbye”- Kavinsky ft. Tellier
Sebastien Tellier, francia zenész-producer még az Eurovízión is versenyzett annak idején. Ő is a Record Makers kiadónál tolja, így Kavinsky-vel egy alomból jöttek. Na, de máshonnan is ismerik egymást az urak:
Még 2001-ben szerepeltek együtt a “Nonfilm” című francia moziban, emellett Kavinsky volt lakótársa, a remek producer Mr. Oizo által rendezett “STEAK” c. film zeneszerzésében is tevékenykedett, amellett hogy színészként is feltűnjön benne (Kavinsky-val együtt).
Tellier, bár bevallottan pop előadó, több French Touch előadóval is dolgozott az évek során: példának okáért kiemelném, hogy összesen 2 ember van, akinek Guy-Manuel de Homem Christo producerálta egy kislemezét a Daft punk/Crydamoure keretein kívül: Na kik azok? Kavinsky és Tellier.
Érdekesség, hogy -mint azt Kavinsky esetében is láttuk- Telliernek is van kapcsolódása The Weeknd-hez: az akkor még feltörekvő kanadai sztár Tellier 2005-ös, “La Ritournelle” c. számát mintázta a 2013-as “Kiss Land” trackjében az azonos nevű debütalbumán. Azért az nem kis flex!
“Zenith” Kavinsky ft. Prudence & Phalen
Prudence egy, a többi közreműködőhöz hasonlóan ismeretlennek tűnő, ámbár(!) jellegzetes női vokál. Valahonnan rohadtul ismerős.
Prudence neve -a többiekkel ellentétben- talán már nekünk, egyszerű európai zenehallgatóknak is derenghet: csak annyit kell mondani, hogy The Dø. Igen, ő a csaj énekes a parkolópályára rakott The Dø-ből, mivel a két tag a szólóprojektjeiken dolgozik épp. Ennek ékes példája ez a collab is.
Ha esetleg mégsem mondana semmit, akkor itt van a kiváló I origins főcímdala, illetve hogy itt is legyen egy HMDPSZ, ők csinálták szerintem az egyik legjobb DP feldolgozást (kedvenc számomból) az Instant Crush-ból.
“Horizon”- Kavinsky x Phoenix
Bár a spotin nem látszik, de a Phoenix is segítette a lemez elkészültét. Említettem, hogy Kavinsky nem nagyon használt plugineket új albumán. Az analóg hangszeres részeket így pedig a francia alter rock banda, a Phoenix játszotta fel. Na de kik ezek a srácok?
Jöjjön a Google és a varázsszó, a “Daft Punk”.:
Egyből kiderül, hogy a Phoenix kötődése a francia elektronikus zenéhez jó régi:
Laurent Brancowitznak, a Phoenix alapítójának volt egy rövid életű, 3 fős zenekara, a “Darlin'” nevű formáció. Két zenésztársa pedig nem más volt, mint Daft Punk két embere, Bangalter és de Homem-Christo.
a darlin' zenekar (még robotmaszkok nélküli Guy és Thomas jelölve)
Bár a banda feloszlott, a barátság természetesen megmaradt, ráadásul olyan szinten, hogy a Phoenix 2010-es Madison Square Garden koncertje során hirtelen kialudtak a fények és a sötétben az ikonikus “Harder/Better/Faster/Stronger” dallama hasított az éjszakába, majd a Daft Punk pop-up performansza és a rock/FT fúzió megőrjítette a tömeget:
Nem gondolnád, de az Átlátszót megszégyenítő kutatómunkával a Keresztapát is ide tudom kapcsolni: Francis Ford Copolla lánya, Sofia Copolla a Phoenix-frontember, Thomas Mars felesége (aki amúgy régebben Tarantinoval is randizott. Mármint Sofia.).
Nyilván ez full érdektelen funfact MONDHATNÁ az ember, de nem is lenne igazi francia könnyűzene, ha nem tűnne fel valami kötődés a Daft Punkhoz:
Sofia Copolla exe, Spike Jonze rendező -láss csodát- rendezte a DP “Da Funk” klipjét. (Amúgy meg dolgozgatott hébe-hóba olyan arcokkal, mint Kanye West, a Tenacious D, a Fatboy Slim, vagy Lady Gaga.) Filmkészítésben is hagyott azért nyomot: rendező volt a John Malkovich story-ban és a Jackass készítésében is szerepet vállalt.
És persze azért Sophia Copollának is van köze Kavinsky-hez. Mind a ketten a Record Makers kiadóhoz köthetők, akárcsak Sebastien Tellier, vagy Mr. Oizo. Emellett kapocs Marcus Herring, aki Kavinsky “OutRun” albumborítóit és a hozzá kapcsolódó klippeket is rendezte, Sofia Coppolával is dolgozott egy Channel reklámban.
Tudtok követni?
Jó, már nem kell, ennyi volt.
Jó szórakozást a “Reborn”-hoz, reméljük a kövi anyagra nem kell újabb 10 évet várni.
C€ YOU SOON!
A sorozathoz felhasznált cuccok:
Kavinsky Opens Up About His Survivor Tattoo, Skrillex Movie Dates - SPIN
(3) Kavinsky Interview - YouTube
Ishkur's Guide to Electronic Music
Kavinsky – ‘Reborn’ review: French producer gets back behind the wheel (nme.com)
The Plot Thickens in Ferrari Crash - Los Angeles Times (latimes.com)
22 Musicians Who Made It After 30 - Ari's Take (aristake.com)
Revisiting the Drive Soundtrack: A Longform Article (vehlinggo.com)
Kavinsky – Retro Synthwave (retro-synthwave.com)
Lifelike Interview – Retro Synthwave (retro-synthwave.com)
Kavinsky – az újjászületés felé vezető út pálmafákkal és neonfénnyel van kikövezve - 4BRO.hu
Album Review: Kavinsky - Outrun / Releases / Releases // Drowned In Sound
Giorgio Moroder Announces First Ever Live Concert Tour (udiscovermusic.com)
The Weird, Wild Saga of Gizmondo, Part 1 | The Drive
whosampled.com
The Joy Of Arps: Creating A Synthwave Score | ModeAudio
https://www.recordmakers.com/about
Kavinsky Concert & Tour History | Concert Archives
https://web.archive.org/web/20130128071255/http://this.bigstereo.net/2011/10/05/kavinsky/
KAVINSKY✨ on Twitter: "https://t.co/K1Z8U1Vvz6" / Twitter
Favored Nations Discography at Discogs: Albums - Appearances
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
