Egy lelkes kutatócsapat (Diószegi György, Angelidisz Vaszilisz, Agárdi B. Szpírosz, Király Iliász) még 2009-ben görög síremlékek után kutakodott a gyöngyösi temetőben. A sírok létezésére mindössze egy városi közleményben történt utalás. Ebben arról írtak, hogy a városi temetőben három védett síremlék is van, amelyek görög nyelvűek. Egy őszi esős napon jártunk a temetőben, ahol a talaj is meglehetősen fellazult. A kutatásnak köszönhetően egy pár cipővel mindannyian szegényebbek lettünk, hiszen a sáros talaj megviselte a lábbeliket is. A sírok lehetséges helyszínét megközelítőleg tudtuk, de így sem jártunk eredménnyel. Már indultunk volna hazafelé a kudarc élményével, amikor Diószegi Gyuri bosszankodva megbotlott egy a földből alig kilátszódó kőben, ami nem igazán tűnt síremléknek. De mivel a kutatócsapat fanatikusokból állt, ezt is megvizsgáltuk, és felhőtlen örömünkre egy görög nyelvű felirat tűnt fel a letisztított kődarabon. Megtaláltuk!

A síremlék 2009-es állapota (Fotó: Diószegi György Antal)

A temető alkalmazottainak lelkére kötöttük, hogy mint a szemük fényére, úgy vigyázzanak e síremlékre, hiszen ez az egyetlen görög nyelvű emlék, amely a temetőben a városban egykoron élt görög kereskedőkre utal. Az elkövetkező tizenegy évben valahányszor utunk Miskolcra, Egerbe vagy a közeli településekre vezetett, útközben benéztünk a gyöngyösi temetőbe, megvan-e még a mi kis síremlékünk. Már a temető alkalmazottai is tudták, hogy e síremlékre vigyázniuk kell.

Amikor 2019 végén a Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága a nemzetiségek számára kiírt pályázatban az emlékkeresztek felújításának is teret adott, közösségünk egyes radikális tagjai botrányt kiáltottak és feszültséget indukáltak. „A görögöknek nincsenek emlékkeresztjeik!” „Ennek nincs hagyománya a görögöknél!” Fantáziátlan képviselő-társaink abba nem gondoltak bele, hogy a pályázati kiírást nem kell olyan szigorúan értelmezni, és akár egy régi görög síremlék felújítása is szóba jöhet. A Hellasz Görög-Magyar Kulturális Egyesület és a Budaörsi Görög Nemzetiségi Önkormányzat a járványügyi helyzet miatt törölt kulturális támogatások ellenére az államtitkárságtól egyedi támogatási kérvény keretében forrást igényelt a gyöngyösi görög síremlék restaurálására, melyre 2020-ban  sort is kerítettek. A Budaörsön felállított Szent István emlékkereszt kapcsán kerültünk kapcsolatba a budaörsi illetőségű Hung-Art Kft.-vel, amelynek referenciái és a budaörsi kereszt megfelelő bizalmat szolgáltatott arra, hogy ezt a műemlékvédelmi munkát is rájuk bízzuk. Nem csalódtunk!

a gyöngyösi görög ortodox templom (fotó: Agárdi B. Szpírosz)

Minden szükséges engedélyt beszereztünk ahhoz, hogy a síremléket restauráljuk. Ebben Gyöngyös városa - Hiesz György polgármester, Németi László főépítész és Tuzáné Fritz Hajnalka, a Városgondozási Zrt. temetkezési ágazatvezetője - maximális támogatásáról biztosította a felújítási forrással rendelkező Hellasz Egyesületet. A teljes műemlékvédelmi folyamatban az egyesület együttműködő partnere volt a Budaörsi Görög Nemzetiségi Önkormányzat.

Arról sokáig folyt az eszmecsere, hogyan történjen a sírtöredék megmentése, és milyen formában kerüljön felállításra a restaurált sírtöredék. Ebbe bekapcsolódott több honfitársunk is (Király Iliász, Sztamatopulosz Vaszilisz), akik elképzeléseikkel segítették a megoldáshoz vezető utat. A síremlék végső formáját Szidiropulosz László tervezte meg. Arra az elhatározásra jutottunk, hogy a sírtöredéket restaurálás után új keretbe helyezzük, és valódi síremlékre emlékeztető módon, görög kereszttel ellátva állítjuk újra.

A sírtöredékből éveken keresztül csak az egyik oldal volt látható, amelyen görög nyelvű felirat volt. Azt sem tudtuk, hogy milyen mélyen van a földben a sír, de azt sem sejtettük, hogy a síremlék másik oldalán magyar nyelvű felirat létezik, amely a görög nyelvű felirat fordítása. Erre akkor derült fény, amikor restaurálásra novemberben kiemeltük a temetőben eredeti helyéről, és felszínre került a magyar nyelvű másik oldal is. Ennek köszönhetően immár az elhunyt személye is „kilépett” az ismeretlenség homályából, ugyanis a magyar nyelvű feliraton egyértelműen olvasható volt a „Skopian Antal” név.

Fotók: Hajnal Sándor, Hung-Art Kft.

Nem maradt más hátra, mint hogy kutakodjunk egy kicsit a család után. Hamar felfedeztünk az egri görög-szerb templom adományozói között egy „concos”-i illetőségű Skopian Theodort, ami megerősítette a gyöngyösi illetőségű görög család létezését. Tovább kutakodva a család után, felfedeztük, hogy Papp Izabella „Görög kereskedők a Jászkunságban” című munkájában is több utalás történik a Skopian családra, amelynek jászberényi és gyöngyösi tagjai is voltak. A jászberényi temetőben ma is találunk Skopian-síremlékeket.

Ezek alapján megállapíthatjuk a következőket:

Az 1794-ből származó görög nyelvű sírtöredék a gyöngyösi Skopian görög kereskedőcsalád tagjához tartozott, mégpedig Skopian Antal síremléke. Az egri görög templomra adakozók listájában találjuk „Teodor Skopian concos” személyt, ahol a concos Gyöngyösre városra utal. Erről Dr. Bihari József tanszékvezető főiskolai tanár munkájából („Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből”) szerezhetünk tudomást.

Az adakozók illetőségét is közli a lista, vannak közöttük pesti görögök, van kunszentmártoni és tokaji görög stb. Ezért állíthatjuk teljes biztonsággal, hogy a „concos” jelző az adakozó illetőségére utal. Nagyon sokszor a görög nyelvű iratokban a magyarországi helységnevek hibásan vannak feltüntetve. Ugyanebben az iratban szerepel Kunszentmárton is, amely például „Kun: Sen: Mar(ton)”-ként van az iratban. Az adakozásról szóló irat az 1780-as évekből származik. Szerb kereskedőknek sosem volt görög nyelvű sírfelirata, csakis szerb. Görög nyelvű sírfelirata a görögöknek, a makedovlachoknak és az arnótoknak volt.

Papp Izabella művében leszögezi, hogy a „Jászkunságban egyetlen görög alapítású templom áll ma is, amely a Nagykunság központjában Karcagon épült.” Mint azt a szerző írja, a „Jászságban nem épült görög templom, ami azzal is magyarázható, hogy Jászberénybe és környékére az 1700-as évek elején főként Egerből, Gyöngyösről érkeztek és telepedtek le a görög kereskedők, ahol ebben az időben már működött imaház, később pedig templom épült. 1784-ben a türelmi rendelet nyomán Gyöngyös, Pásztó, Hatvan, Jászberény, Árokszállás, Jászapáti, Fényszaru és Jászkisér görög lakosai azzal a kérelemmel fordultak a Helytartótanácshoz, hogy vallásukat Gyöngyös városában gyakorolhassák. A kerületi kivizsgálás megállapította, hogy a kérelmező városok görög lakóinak száma nem éri el ugyan a rendeletben előírt 100 főt, a Helytartótanács mégis engedélyt adott arra, hogy Gyöngyösön imaházat létesítsenek, amely 1785-ben a mai templom helyén épült fel. Később, adományaik nyomán 1809-re felépült a görög templom, ahol a jászsági görögök gyakorolhatták vallásukat.” A templom fel is épült, az első istentiszteletet 1811-ben tartották meg. A vörös márványból készült oltárasztal Olaszországból érkezett. A görög nyelvű felirat magyar fordítása: "Ezt a szent templomot építették a Castoria városból való Jappa Tamás és Theokarasz urak költségén, saját maguk és szüleik örök emlékére. 1811. január." A gyöngyösi görög családok a XX. század elejére kihaltak, ezt követően már csak gondozói voltak a templomnak, akik ennek fejében használhatták a lelkészi lakást. A II. világháborút követően a gyöngyösi templom is a Magyar Ortodox Adminisztratúra joghatósága alá került, jelenleg a Magyar Ortodox Egyházhoz tartozik, melynek egyházi főhatósága az Orosz Ortodox Egyház. 

a jászsági görögök számára engedélyezi az uralkodó, hogy vallásukat Gyöngyösön gyakorolják 

(Papp Izabella: Görög kereskedők a Jászkunságban

- SZML Jászkun Kerület Közig. ir. C Capsa XIII. FAsc. 1. No. 6.)

A Skopian/Scopian családról

A Magyar Kurír 1794. évi 1. számában felsorolják azon görög vallású lakosok neveit, akik a bécsi udvart anyagilag is támogatták a franciákkal vívott háborúban. A névsorban találjuk Scopián Tódor gyöngyösi lakost is, aki 100 forinttal járult hozzá a hadiköltségekhez.

A jászberényi görögök végrendeleteiben is feltűnik a Skopian-család. Nevüket Scopian formában is használták. Hadzsi László 1857. június 24-én kelt végrendeletében a hagyományok között a következőket olvashatjuk: „Scopian Ignác sógorom Sándor nevű fiának szinte 500, azaz ötszáz pengő forint.” A végrendeletben említett Scopian Ignác Hadzsi László Harsányi Erzsébet nevű nővérének a férje volt, aki a Hadzsi nevet már Harsányira magyarosította. Az ő síremléke is megtalálható a jászberényi temető védett sírkertjében: „Itt nyugszik Scopián Harsányi Erzsébet. Meghalt 1867-ik év febr. 23-án élte 80-ik évében. Béke hamvainak!” Egy másik síremlék Scopian Anastazé a következő felirattal: „Itt nyugszik Scopian Anastaz – meghalt életének 74-ik évében dec. 31-kén 1857. E sír emlékét állíták özvegye s fia. Béke hamvaira.”

A Skopian/Scopian család jászberényi ágának leszármazottairól egészen a XX. század elejéig találunk nyomokat. A korábban idézett végrendeletben is megemlített Scopian Sándor a Jászkerületi Népbank és Takarékpénztár Rt. felügyelőbizottsági tagja, illetve az 1873-ban alapított városi múzeum kiállítási biztosa volt. A híradások 1880-ban a megyei vasút igazgatójelöltjeként írnak róla, illetve gőzmalom-tulajdonosként tüntetik fel. A köztiszteletben álló személy azonban a következő évben, 1881-ben Fegyverneken szívbénulás következtében elhunyt. Számos híradás szólt Scopian Irmáról is, aki egy jótékonysági hangversenyen például zongorajátékával vette ki részét az adakozási akcióból, melyet a városi önképző-egylet javára szerveztek. Scopian Irma világtörténelmet és francia nyelvet tanított Riszner József és neje nevelőintézetében, 1879-ben Gollenich Károly főgimnáziumi tanár vezette oltár elé. Scopian Irma sajnálatosan fiatalon, 1893-ban, harmincötéves korában hunyt el Jászberényben.

A Scopian családnak talán lehetett egy pozsonyi ága is, de annak a jászberényi-gyöngyösi Scopian-családdal való kapcsolatát még nem tudjuk bizonyítani. Talán az 1881-ben elhunyt jászberényi Scopian Sándor fia költözhetett Moson megyébe vagy már eleve Pozsonyban telepedett le ugyanezen családnak egy másik tagja. A Moson megyei, köpcsényi (ma: Kittsee, Ausztria) illetőségű Scopian Sándort ugyanis 1901-ben a magyar királyi földművelésügyi miniszter „a rajkai járásra nézve a gazdasági tudósítói tiszttel bízta meg”. Tagja volt az Országos Magyar Méhészeti Egyesületnek. Gyermeke lehetett az 1890. november 27-én született Scopian Sándor, akivel a pozsonyi illetőségű Sárosfalvi és Nádasdi Bittó család genealógiai tábláján találkozunk Nádasdi Ilona férjeként. A pozsonyi magyar királyi állami főreáliskola segítő-egyesületének alapító tagjai között találjuk Scopian Lászlót, aki szintén szerepel nevezett család genealógiai tábláján, mégpedig 1930. április 22-én kötött házasságot Sárosfalvi Nádasdi Erzsébet Ottiliával.

A Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium 1916-ban az 1. osztályú vitézségi érmet adományozta Skopián Lajos tartalékos hadapródnak „az ellenség előtt tanusított vitéz” magatartása elismeréséül.

Fotók: Hajnal Sándor, Hung-Art Kft.

Összegzésül kijelenthetjük, hogy a 227 éves görög síremlék restaurálásával egy elfeledett görög kereskedőcsaládra sikerült ráirányítanunk a figyelmet. Jelentős műemlékvédelmi tettről van szó, hiszen a síremlék örökre eltűnhetett volna a föld mélyében. Köszönet illeti a támogatásért Magyarország Kormányát, a Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságát és Gyöngyös városának vezetését.

Források:

Papp Izabella: Görög kereskedők a Jászkunságban - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltér Közleményei 6., Szolnok, 2004.

Dezséri Bachó László: A gyöngyösi templomok története - a szerző saját kiadásában, Gyöngyös, 1944.

Arcanum Digitális Tudománytár