BRAKING NEWS MOTORSPORT

A hétvégén életében először indult egynapos versenyen a tavaly még a WTCR-ben versenyző magyar pilóta. Viszont jól sikerült a bemutatkozás Spanyolországban Szabó Zsoltnak, ugyanis a Félix Porteiróval, Santiago Porteiróval és a Robert Merhi helyére beugrott Nikolas Hansennel kiegészült négyes a negyedik helyen végzett.

Ahogyan arról már beszámoltunk, Szabó Zsolt idén egyik szériában sem vállalt teljes szezonos szereplést egyetemi tanulmányait szem előtt tartva, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy hátat fordított volna a versenyzésnek. Sőt az előző hétvégén egy 24 órás gokartversenyen vett részt a spanyolországi Sevillában.

A miskolci születésű versenyző a Porteiro Motorsport színeit képviselte, többek között a korábbi WTCC-pilóta, Félix Porteiro, valamint a World Series by Nissan 2002-es bajnokaként jegyzett Santiago csapattársaként. Eredetileg a felállás részét képezte Roberto Merhi is, csak miután az ex-F1-es pilóta vasárnap hajnalban tudott volna csatlakozni Szabóékhoz, helyét Nikolas Hansen vette át.

Szabó, a két Porteiro és Hansen négyese sokáig esélyes volt a dobogóra, de végül egy apró hiba miatt be kellett, hogy érjék a negyedik hellyel.

A 23 éves versenyző médiacsapata által küldött sajtóközlemény tartalmazott egy kérdezz-feleleket is, amiből sok érdekességet megtudhatunk – például azt, hogy fizikai szempontból mekkora kihívást jelent egy egynapos futam –, és amit az alábbiakban közlünk.

– Pénteken reggel indultál Spanyolországba. Hogyan nézett ki a napod hátralevő része?

„A reptérről egyenesen a pályára mentem tesztelni. Amikor megérkeztem, már javában folytak az edzések. Szerencsére sikerült gyorsan felvennem a ritmust és több mint egy órát tudtam készülni a versenyre, aminek nagyon örültem.”

– Ezelőtt még soha nem vettél részt ilyen jellegű küzdelemben. Hogyan élted meg?

„Fantasztikusan éreztem magam. Nem gondoltam volna, hogy egy 24 órás verseny ilyen rövid is tud lenni. Nagyon jó volt azt látni, hogy a pilótákkal nem egymás ellen kellett küzdeni, hanem bizonyos bemeneteken belül egymást tudtuk segíteni, például a szélárnyékozással. Konkrétan, aki hátrébb volt, az megtolta az előtte lévőt, hogy gyorsabban tudjon körözni, hiszen itt nem az első órákban dől el a végső sorrend. Természetesen az utolsó órákban már nem segíted így a másikat, de amikor 24 óra van hátra, nem lassítjuk egymást csatázással. Ez a sprintversenyekhez képest egy elég nagy eltérés.” 

– Tekintve, hogy nem az ilyen típusú versenyzési formához vagy hozzászokva, milyen nehézségekkel kellett megküzdened?

„Ez egy teljesen másfajta kihívás volt számomra, mint amiben eddig mozogtam. Egy ilyen versenyen nagyon sok lekörözés van, és az is számít, hogy ki veszíti a legkevesebb időt eközben. Érdekes volt látni, hogy egy-egy lépést hogyan lehet a legkevesebb időveszteséggel lemenedzselni.

A másik ilyen pont az volt, amikor hajnali háromkor felébresztettek egy fél órás „alvásból”, hogy én következem úgy, hogy előtte mentem három órát. Ekkor jött egy másfél órás etap hajnalban, amikor szerintem a legnehezebb vezetni. Az nem esett annyira jól, de az ember addig fáradt, amíg be nem ül a gokartba.”

– Mennyire viselt meg fizikálisan?

„Szerencsére mind mentálisan, mind pedig fizikálisan jobb állapotban vagyok, mint azt gondoltam volna, de azért 6-7 órát levezetni nem volt túl könnyű. Gyorsak és konstansok voltak a köridőim, aminek iszonyatosan örültem. Valószínűleg azért is éreztem magam ennyire jól, mert nemhogy hátráltattam volna a csapatomat, hanem kimondottan erősítettem őket.

Fizikálisan az első bemenetnél nem volt problémám, de a másodiknál már fájt a hátam, a derekam, a kezem vízhólyagos lett. Szétütötte a bordámat a gokart, hiába volt rajtam bordavédő. Az első három kör mindig azzal ment el, hogy hozzászoktam a fájdalomhoz, de utána már minden simán ment. A fáradtság inkább hétfőn jött ki rajtam. Sokkal tompább voltam, mint általában vagyok.”

– Szinte a lehetetlen elé állítalak most, de ki tudnád emelni, hogy számodra mi volt a legemlékezetesebb pillanat ?

„Nehéz egyet kiemelnem, mert nagyon sok volt. Például, amikor egy gokart világbajnok volt a pályán és vele tudtam menni…az nagyon tetszett, de maga a verseny hangulata is emlékezetes marad számomra.

Sokáig harmadik helyen mentünk, csak az egyik csapattársam leállt csatázni, amit nem szabad. Az incidens miatt agresszív vezetésre hivatkozva kaptunk egy büntetést, és ezért lettünk negyedikek. De hát ilyen a csapatsport.”

– Végezetül. Hogyan telt az az idő, amit nem vezetéssel töltöttél?

„Amikor nem én ültem a gokartban, segítettem a többieknek nézni a köridőket és elemezni az eredményeiket. Fenntartottuk a motivációját az éppen aktuálisan, a pályán lévő csapattársunknak.  Egy nagyon minimális alvást is sikerült beiktatnom. Összesen egy és fél órát, de ez most nem erről szólt. Az igazság az, hogy meglepően jól bírtam az adrenalin miatt az ébrenlétet, így nem is éreztem magam olyan fáradtnak.

Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért, iszonyatosan sokat tanultam az előzések terén, a csapatban való versenyzésről… Ha lehet, és lesz még ilyen lehetőségem, mindenképpen szeretnék még ilyen versenyeken részt venni.”

A 24 órás sevillai gokartverseny végeredménye:

Fotó és forrás: Szabó Zsolt média

Írta: Kováts Olivér

Még több hírért, érdekességért lájkolj minket a Facebookon, és csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz!