Rovargyűjtés, korallzátonyokról készült fotók és pingvines képek elemzése. Csak néhány példa azokból a lehetőségekből, amivel a „közösségi tudomány” keretein belül egy laikus is segítheti a tudomány fejlődését.

A „közösségi tudomány” (vagy angolul citizen science) kezdeményezés lényege, hogy a tudományos kutatás és fejlesztés folyamatában a tudósokon kívül amatőrök is részt vehetnek. Az elképzelés a nyílt hozzáférésű tudomány égisze alatt és az internetnek köszönhetően kapott igazán nagy lendületet, ám a jelenség kezdetei egyidősek az emberi civilizáció kialakulásával: gondoljunk csak a növénynemesítésben és állattenyésztésben jártas gazdálkodókra vagy az amatőr lepkegyűjtőkre és madármegfigyelőkre. A „közösségi tudomány” fogalmát 1995-ben alkották meg, és akkor még a „hagyományosan iskolázatlannak tartott emberek szakértelmét” értették alatta. A kifejezés idővel kibővült, és ma már a tapasztalati alapú vagy helyi közösségek tudása és a nagyszámú (elsősorban online) önkéntes által nyújtott adatok is ebbe tartozik.

A közösségi tudomány szintjei: crowdsourcingtól az extrémig

Haklay négy szintre osztotta a „közösségi tudomány” fogalmát, attól függően, hogy egy laikus mennyire vonódik be a tudományos kutatásba¹.

Az első a crowdsourcing (ezt leginkább tömeges kiszervezésnek lehetne fordítani), amikor bizonyos részfeladatokat kiszerveznek a laikusok felé, elsősorban információgyűjtés vagy számítási kapacitások biztosítása miatt. Ilyen volt a 2015-ben kezdődött Fortepan projekt is: az online beérkező régi képek digitalizálása, válogatása, majd közzététele után a szervezők hagyták, hogy mindenki hozzátegye a saját tudását.  A laikusok ugyanis felismerhettek olyan személyeket, helyeket, tárgyakat a fotókon, amelyeket a szakértők soha nem lennének képesek beazonosítani. Hasonló volt a Csillagos házak projekt, amely a Holokauszt idején a sárga csillaggal megjelölt házakhoz és az ott élő családokhoz gyűjtötte össze a dokumentumokat, történeteket.

Beazonosított képek a Fortepan projektből

A második szint a distributed intelligence (megosztott intelligencia), amelyben már szükségesek bizonyos alapvető képességek az információfeldolgozáshoz. Erre számtalan példát lehet hozni, mint például a Galaxy Zoo vagy az eBird. A Galaxy Zoo programban a laikusok a galaxisok formálódásának megértéséhez adhatnak segítséget. A közösség tagjai egy előzetes gyorstréning után, alakjuk alapján máris elkezdhetik beosztani a különböző galaxisokat a megfelelő kategóriákba. A képeket több elemzőnek is felvillantják, így a sokszori ellenőrzés egyre pontosabb azonosítást eredményez. A kezdeményezés több mint 10 éve indult, és már az első héten tízezer önkéntes regisztrált a honlapon. 2009-re már 100 millió beazonosítás történt, az információk pedig azóta több mint 20 tudományos publikáció megszületését segítették elő, és olyan új felfedezésekhez vezettek, mint az első olyan bolygó megfigyelése, amely négy csillaghoz is tartozik.

Egy példa a Galaxy Zoo képelemző feladatai közül

Az eBird ennél már összetettebben működik. Az amatőr ornitológusokat tömörítő kezdeményezésben a résztvevők, összegyűjthetik megfigyeléseiket, fényképeket, hanganyagokat tölthetnek fel, rendszerezhetik és egy globálisan elérhető, egységes adatbázisban tárolhatják az információkat. A 2003 óta működő projekt célja a madárfajok fenntartása és a populációk megfigyelése világszerte. A projekt során mindössze öt év leforgása alatt 21 millió megfigyelés érkezett, és segítségével sikerült kirajzolni egy-egy faj földrajzi elterjedését vagy évszakos megjelenését egy-egy régióban.

A harmadik szint a participatory science (részvételi tudomány), amely során a laikusok nemcsak adatgyűjtők, hanem aktív részesei a tudomány fejlődésének. Ilyenre példa a ReClam The Bay program, amelynek célja az elpusztult kagylópopulációk helyreállítása egy-egy partközeli régióban. Az önkéntesek örökbefogadhatnak a fejlődési stádiumuk elején lévő kagylókat és segíthetnek a felnevelésükben, így a környezet megóvásának fontosságát is megtanulhatják. Hasonló a Corfe Mullen Bioblitz, amely egy 12 helyszínt magában foglaló projekt egyik állomása volt. A projektek során 12 óra alatt kellett minél több megfigyelt fajról kellett fényképet küldenie a helyieknek. Corfe Mullennél amatőröktől és szakértőktől összesen 1674 bejelentés érkezett, köztük 320 növényfajról, 75 lepkefajról és 14 emlősről. Olyan ritkaságokat is sikerült lencsevégre kapni, mint a szalagos szerecsenkata vagy a mocsári szitakötő.

A Curfe Mullen Bioblitz program során látott mocsári szitakötő fotója

A negyedik, az extreme citizen science (extrém közösségi tudomány) szinten² már egyfajta együttműködési megállapodásról beszélgetünk a laikusok és tudósok között, amikor az utóbbiak a tudósokkal kooperálva részt vesznek a probléma feltárásában, az adatgyűjtésben és az elemzésben is. Erre példa a magyar fejlesztésű Sea Hero Quest (A tenger hőse) játék. A demencia vizsgálatára készített játékban egy ifjú tengerész bőrébe bújhatunk, aki apja emlékeit próbálja meg visszaszerezni. Mindössze két percnyi játékkal 5 órányi hagyományos módszerekkel gyűjtött információt válthatunk ki, ami hatalmas segítséget jelent a betegség kutatásában.

A Sea Hero Quest játék 

Előnyök és hátrányok

A laikusok bevonása a kutatásokba számtalan haszonnal kecsegtet. Tudományos értéke megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor érdemes megkülönböztetést tenni az alapján, hogy a laikusok által létrehozott elemzések utána átmennek-e egy szakértői szűrőn vagy rögtön elfogadásra kerülnek, ez utóbbi ugyanis több bizonytalanságot és szakmai tévesztést hordozhat magában. A gyerekek és fiatalok oktatásának színes kiegészítése lehet egy-egy ilyen projektben való részvétel, ugyanakkor a felnőttek számára is adhat új információkat. A társadalmi haszna az, hogy az embereket közelebb hozhatja a tudományhoz, segítheti annak megismerését, és olyan attitűdök kialakítását vagy megerősítését, mint a környezet vagy az állatok védelme. Ezen kívül pedig a közösségi tudomány a döntéshozásban is támpontokat adhat, mert segít kialakítani az állampolgárokban egy nagyobb fokú tudatosságot.

Ugyanakkor érdemes szem előtt tartani, hogy a közösségi tudomány jelensége ugyanakkor korlátokkal és hátrányokkal is jár. Egyes projektek komplex kutatási módszertanuk miatt egyszerűen nem alkalmasak arra, hogy önkéntesek segítsék a munkát, de a tömeg elérése és megmozgatása sem mindig egyszerű feladat. Az is lehetséges, hogy a megfelelő tréning vagy előképzettség nélkül a laikusok hibás vagy torzított adatokat fognak szolgáltatni, de az sem kizárt, hogy a résztvevők egyszerűen hazudnak bizonyos adatokról.

Mindezek ellenére ezek a kezdeményezések virágoznak a Vaux család gleccserfotóitól kezdve az Aurosaurus Éjszaki Fény megfigyelésein át az agy működését feltérképező Eyewire-ig.

¹ A beosztás nem mindig egyértelmű, vannak közöttük átfedések.

² A harmadik és negyedik szintre Haklay sem hozott példát, így a felhozott kezdeményezések inkább az laikusok tudományba történő egyre nagyobb mértékű bevonódását próbálják megmutatni, ami a szintek között haladva folyamatosan nő (pl. Corfe Mullen-nél a helyiek ismerték a területet).

Petschner Anna, egyetemi tanársegéd a BME GTK Filozófia és Tudománytörténet Tanszéken, kutatási területe a tudományos blogok és a modern tudománykommunikációs formák vizsgálata.