Úgy esett a múltkoriban, hogy igencsak megkívántam egy kis kecskehúst. Legott fel is hívtam Szakit a kecskeneppert. Megígérte, utánanéz. Másnap hívott, hogy péntekre már hozza is. Aztán csúszott egy hetet a dolog, mert fellépése volt. Határozott. Következő pénteken elment a húsért. A kutyakozmetikába. Mivel a tenyésztő egyébként ott dolgozott. A húsos hűtő a "kezelőben" volt. Jött kifelé a két szatyor hússal (elég átlátszó két szatyor volt), és körbenézett. Az ügyfelek fele feltartott orral szimatolt a táskák irányába, a többi meg a székek alól pislogott rémülten. A gazdák pedig kistányérnyi szemekkel bámulták a jelenést.
Szaki megállt az ajtóban, végignézett a megrökönyödött népeken, odabökte - Viszem haza a Buksit. - aztán nyalkán kimasírozott. Beült a kocsiba, mikor nagy nehezen sikerült úrrá lennie a röhögőgörcsön, megcsörgetett. Másnap reggelben állapodtunk meg, mivel éppen a kertben öntöztem a gigámat a szomszéddal egyetemben.
Szombaton nyolc felé felhívtam, már ébren volt, átcaplattam. Két csomag volt, a kisebbiket választottam. Egy egész comb volt benne, a nyak egy jókora darab gerinccel és egy kis darab hasalja. 2,5 kiló, 3000 forintot fizettem érte. Pár szál szőr imitt-amott látszott, megmostam hát alaposan, majd leszárogattam. A combról a nagyja húst lefaragtam egy másik fogáshoz, a csontokat kettécsaptam. A nyakkal már nem boldogultam ilyen könnyen, de egy kalapács és egy rossz kés segítségével végül megoldottam az aprítást.
Főztem egy jó pörköltet, hozzá vajas galuskát (ennek a receptjét Andrástól csórtam), fokhagymás-tejfölös uborkasalátát (ez utóbbit az epém annyira nem értékelte).
Hozzávalók a pörkölthöz:
- 1,8 kg csontos kecskehús
- 1 jó fej vöröshagyma
- 30 dkg lecsó
- 3 gerezd fokhagyma
- pirospaprika
- őrölt fekete bors
- 2 dl házi paradicsomlé
- 1 kis ág rozmaring
Mint látható, sok minden nem kell hozzá. Igazság szerint a rozmaring is főzés közben jutott eszembe, jó ötletnek tűnt - az is volt - egy kis különleges ízt vinni bele.
A hagymát sertészsíron megdinszteltem, aztán rádobtam a húst, és körbepirítottam.
Megpaprikáztam, összeforgattam, hozzáadtam a lecsót, a paradicsomlét és a fokhagymát, megsóztam , -fűszereztem.
Kapott még egy kevés vizet, aztán fedő alatt csendesen rotyogtatni kezdtem.
Míg a kecske főtt, összedobtam az uborkasalátát. A kígyóuborkát az eredeti német V-Gyulán lereszeltem.
Hozzáadtam a kockareszelőn lereszelt fokhagymát, csipet sót, és összeforgattam.
Negyedóra állás után beletettem két evőkanál cukrot és ugyanannyi 10 %-os ecetet, és összekevertem.
Hagytam ismét állni keveset, megízleltem, épp jó volt. Ment belé egy pohár 20 %-os tejföl, újabb keverés, csipet pirospaprika, és készen is lett. Lefedtem, hogy le legyen uborkaszagú a hűtő, aztán hidegre tettem érni.
A hús két óra múltán már egész jól mutatott, de még kemény volt. Ekkor került bele a rozmaring.
Végül majd' három óra kellett, hogy az állítólag fiatal gida megfőljön.
Egy kis vajas galuskát kanalaztam mellé, meg szedtem hozzá az uborkasalátából.
Ez megint jó volt. A hús leomlott a csontról, olyannyira, hogy mikor másnap szedtem belőle, oda kellett figyelni, hogy hús is kerüljön a tányérra. A jó nagy darab csontokon remekül el lehetett morogni, meg kiszippantani a velőt belőlük, és az egészet finoman átjárta a rozmaring aromája. Beosztottam, még keddre is jutott egy evésre való, igaz már csak kenyérrel, mert a nokedlit valaki felfalta.
