Nem kell megijedni, nem valami kinológiai téma lesz terítéken, tekintve, hogy abszolút dilettáns vagyok e téren, bár már adtam jelét, hogy ez nem szokott különösebben zavarni. Mint ahogy nem is egy halálos nindzsa csodafegyverről lesz szó, és nem is valami minden bajra ír, angyal rúgta, ördög harapta gyökérről.
Úgy kezdődött, - ahogy szokott, mondhatná, aki ismer -, szóval, úgy kezdődött, hogy hétvégére egy kiadós székelykáposztát akartam főzni. Úgy rémlett, hogy van még a fagyasztóban egy kilónyi lapocka, gondoltam, péntek reggel munkába indulás előtt előveszem, délutánig kiolvad, aztán felkockázom másnapra, meló után már csak káposztáért kell elszaladni a piacra. Aztán péntek reggel túrtam a frizsidert veszettül, de egy fia comb nem akadt benne. Volt tarja, oldalas, ami éppenséggel nem is lenne rossz káposztába, de azzal más terveim voltak. Sebaj, legfeljebb veszek a piacon húst is.
Pénteken persze mindenki éhen akart halni, olyan sor volt a hentesnél, hogy a szemközti falnál visszakunkorodott a vége. Míg vártam a soromra, megláttam a körmöket a pultban, mellette egész szép farkat, és mire a hentes színe elé járulhattam, készen is volt a hétvégi menü koncepciója.
A székelykáposztát - némi füstölt oldalassal tunningolva - körömből és farokból főztem.

Hozzávalók:
- 3 első köröm
- 3 farok
- 35 dkg füstölt pléh-oldalas
- 1 kg savanyú káposzta
- 1 jó fej vöröshagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- 4 érett lecsópaprika
- öntésnyi házi paradicsomlé
- édes és csípős paprikakrém
- pirospaprika
- só
- bors
- őrölt kömény
- zsír

A húsokat megkapargattam, meg is perzseltem - lett is disznóölés hangulat egyből -, alaposan megmostam és még egyszer megkapartam. A füstölt oldalast még pénteken délután nem teljesen puhára főztem, hagytam kihűlni és másnapig a hűtőbe tettem.

A hagymát zsíron megpirítottam.

Hozzáadtam a paprikákat, a paradicsomlét és a fűszereket.

A pörköltalapba ágyaztam a körmöt és a farkat, felöntöttem az oldalas főzőlevével és fedő alatt kis lángon két órát rotyogtattam.

Beletettem a kinyomkodott és kissé megvágott káposztát és a felaprított oldalast.

Újabb két óra főzés következett, immár fedő nélkül. Ha nagyon elfőtt a lé, pótoltam főzőlével, éppen elég sós volt, nem is kellett sózni az ételt.

Egy kanálka tejföllel tálaltam.

Príma lett, száj nem nyílott utána. A farok és az oldalas csontjai olyan puhára főttek, hogy az első falatnál óvatlanul kettéharaptam, de a köröm is leomlott a csontról. Igaz, monstre adag lett, még keddre is jutott belőle ebédre.