2022. sze 22.

Ötvenhét

írta: blájenelete
Ötvenhét

A szépség és szörnyeteg

Sziasztok! Újra itt vagyok. Gyors helyzetjelentés. Élek. A lábam még nem tökéletes, és ugye csak decemberre kaptam időpontot dokihoz. De azért lehet szombaton elmegyek egy nyuggyer pingpongra. Az élet túl rövid ahhoz, hogy mindig leválasszuk a pendrive-ot.

Erősen gondolkoztam azon, hogy ma miről osszam az észt. Felvetődött az egészségügy, meg a zaklatásos me-too mozgalom is, de túl szétszórt vagyok hozzá, hogy értelmes végkövetkeztetésre jussak. Szóval ma inkább valami felemelő dologról osztanám meg a gondolataimat. A szépségről. (a szörnyeteg meg én vagyok)

Mi is a szépség definíciója? A szépség olyan jellemzője a személyeknek, tárgyaknak vagy elképzeléseknek, amely miatt a puszta megfigyelés során örömöt tapasztalhatunk. Ez azt hiszem elég jó leírása. Az örömöt tapasztalunk dolgot kiváltanám azzal, hogy jól eső érzéseket tapasztalunk. Mert ha meglátok egy csinos nőt az utcán, akkor nem az öröm ami elsőre az eszembe jut.

És, hogy kinek mi a szép, az nagyon változatos. Csak egy példát mondok el nektek. Vagyunk hárman a melóhelyen szingli férfiak. És közösen szoktunk lemenni dohányozni. És persze stírölni a csajokat. Kellemes összekötve a károssal. Férfimunka. Igazából nem amiatt megyünk cigizni, hogy stírölhessünk, de ha már ott vannak, mit csináljunk. Szóval három szingli pasi. A jó, a rossz meg a csúf. Plusz a két szingli kolléga. :)

A lényeg a lényeg. Véletlenül sem ugyanazokat a nőket tartjuk szépnek és vonzónak. Illetve kettőnknek közelebbi az ízlése, de a harmadik kolléga teljesen másra bukik. Mondjuk ebben nincsenek vitáink, mert úgysem merünk odamenni egyikhez sem. Olyan ez, mint a múzeum. A kiállított dolgokat csak nézegetni lehet, megérinteni nem. Főleg nem hazavinni. 

Amúgy szerintem minden emberben van szépség. Van aki fizikailag is szép és belsőleg is. Van akinek csak az egyik jut. Akinek fizikai szépsége van, az még elég szerencsés. Akinek belső szépsége van, az meg jól megszopta. Ugyanis az emberek, és gyanítom nem csak mostanában, hanem korábban is, (de most fokozottabban), hajlamosak a külső szépségre koncentrálni. Például, ha elmennek egy menhelyre, az emberek kilencvenkilenc százaléka a szép kismacskát, vagy a kiskutyát választják ki, hogy hazavigyék. Biztos nem a csipás szemű, félfülű, bármilyen testi hibás állatot. Pedig az a tapasztalatom, hogy a csúnyábbak, pont azért, mert kevesebb szeretetet kapnak, jobban tudnak szeretni és ragaszkodni. És pontosan ez a ragaszkodás, kötődés szépíti meg őket. Csak arra energiát kell fordítani, hogy megismerd. Hogy megtapasztald a belőlük áradó szépséget. És ez általában az elfogadással kezdődik. 

És visszatérünk arra a részre amit korábban már említettem. Az elfogadás. Az emberek nem elfogadóak. Megrekedtek a saját szemléletükben, elvárásaikban, ideáikban, eszméikben. És ezeken nemhogy változtatni, de finomítani sem akarnak. És persze a média pedig egyfajta ideált szajkóz. Koronként változik, de nem túlságosan. Az emberek pedig üvöltve tapsolnak neki. Mindig arra akarnak hasonlítani amit látnak. Hiszen az a tuti.

Ez a legjobban a tiniken figyelhető meg. Követik az aktuális trendet. Főleg azért, hogy ne lógjanak ki a sorból. És ha már betagozódtak a mainstreambe, akkor megpróbálnak kitörni belőle. Legtöbbször külsőleg. Csak ezzel pontosan tárgyiasítják magukat. És az nem jó.

Egyik nap ültem a Megint Állunk Mozgalom egyik szerelvényén, és egy állomáson felszállt egy csaj, és leült velem szemben. Nem tudom milyen idős lehetett. Talán 17-18. Nagyon szép volt. Pedig aztán semmi extra nem volt rajta. Egy sportcipő, egy khaki zöld zsebes nadrág, egy ing, egy bézs pulcsi, egy fekete nyakkendő lazára kötve, és egy bőrkabát. Mégis szép volt. Ezzel szemben, egy másik szerelvényen máskor, ismét láttam egy lányt. Talán húszas éveiben járhatott. Hosszú szőke haj, piros száj, dekoltált felső, feltolt cickók. Miniszoknya, harisnya, combközépig érő fekete csizma. Szexi volt, de szép nem. Sőt. Elnézést a kifejezésért, de közönségesnek tűnt. Semmilyen nőiességet nem sugárzott. A két lány között olyan volt a különbség, mint egy replika Ferrari, és egy gyári Maserati között. Remélem értitek, mert nem tudom jobban megfogalmazni. De az is lehet, hogy ez csak az én hülye agyamban játszódik le így. És mindenki más pont fordítva látta volna.

De a szépség relatív. Inerciarendszertől, azaz befogadótól függ mindig. 

Elég lesz mára ennyi ész.

Csumi, Blájen



Szólj hozzá

férfi szépség nők poén boldogság hangulat pszichológia csajozás őszinte irónia szókimondó fekete humor szarkazmus ellentét blájen személyes blog férfisors