Baseball-szurkolóvá válni itt Európában korántsem annyira egyszerű, mint a tengerentúlon. Hacsak nincs amerikai nagybácsid, aki egyszer kivitt valamilyen meccsre, vagy nem volt valami gyerekkori haverod, aki mondjuk a Szentendre Sleepwalkersben / Budapest Redsben játszott, nagy eséllyel teljesen ismeretlen előtted az egész sportág, és semmi kötődésed nincs hozzá...

A csapatokat se nagyon ismered: a filmekben megemlítik a Yankeest vagy a Red Soxot, de kb. ugyanannyira semmitmondóak ezek a nevek, mint az összes többi. A szezonban naponta követik egymás a meccsek, és te elveszel a zajban: fogalmad sincs, hogy éppen kik a favoritok, kik teljesítenek jól és rosszul, kik a titkos esélyesek, a radar alatt észrevétlenül fejlődő zsenik...

Kedvenc csapat nem árt – szerintem kezdőként kicsit könnyebb áttekinteni úgy a ligát, hogy lehorgonyzol valaki mellett, és az ő nézőpontjukból ismered meg a többieket. Sokféleképpen történhet a választás, olvastam már mindenféle szempontot a klubok történelmétől kezdve a tehetséges dobókon keresztül a mezek színén át.

Én az Atlanta Bravesnél kötöttem ki.

A Braves dicső múltat tudhat maga mögött, már ami a 90-es éveket illeti. Akkoriban túlzás nélkül ők voltak „A” csapat: 1991-92-ben egyaránt  bejutottak a döntőbe, ami még akkor is nagy teljesítmény, ha mindkét esetben el is vesztették azokat; 1995 és 2005 között zsinórban nyerték a keleti divíziójukat, 1995-ben felértek a csúcsra, ezen kívül még két döntőt játszottak ebben az időszakban. Ezután szinte menetrendszerűen jött a lejtmenet: 2006-2017 között csak háromszor jutottak túl az alapszakaszon és kerültek a rájátszásba. Az utóbbi években főleg a nyűglődésről szóltak a szezonok, a 2018 előtti utolsó három alapszakaszban pl. a meccsek alig 40%-át sikerült megnyerni.

(Ez a sikertelenség persze lehet relatív is, mondjuk pl. a Seattle-höz képest, akik 2001 óta képtelenek túljutni az alapszakaszon. Szóval ha valaki az extrémebb kihívásokat keresi, követheti a Seattle-t vagy a Miami Marlinst) 

Vissza a Braveshez: náluk mostanában megfordulni látszik a széljárás, egyre több helyen cikkeznek arról, hogy az atlantai csapat újjáépítése lassan beérik, és nem kizárt, hogy rövidesen a komoly esélyesek között fogjuk őket emlegetni. 

A 2018-as szezon például nem volt semmi: a csapat 90 győzelmet hozva, sokakat meglepve megnyerte a Nemzeti Liga keleti divízióját, és ezen siker értékéből mit sem von le, hogy a divíziószériában aztán sikerült simán kikapni a Los Angeles Dodgerstől. Egyéni szinten nagyon jól alakultak azért dolgok: Freeman, Markakis, Albies és Foltynewicz bekerültek az All Star-csapatba, Acuna az év újonca lett, még a menedzser Brian Snitker is megkapta a Nemzeti Liga menedzsere díját.

Engem alapjáraton nem zavar, ha egy csapat egyelőre nem annyira sikeres, hanem keresi magát, építkezik. És ha nem is működik 100%-osan, ha azért ott van benne a potenciál, hogy kemény és koncentrált munkával lehet belőle valami. A Braves ebből a szempontból ideális: tele fiatal játékosokkal, kiemelkedő tehetségekkel, akik életük szezonját futhatják. Valamikor. Talán hamarabb, mint hinnénk.

Az említett Ronald Acuñáról biztosan hallani fogunk még: annyira sztárolják, hogy a Braves-fórumokon a hozzászólók lépteñ nyomoñ miñdeñhová odabiggyesztik a „ñ”-karaktert. A 2018-as szezon legfiatalabb játékosáról van szó, egy huszonéves kölyök, aki első profi idényét kezdte meg 2018-ban az MLB-ben, és akitől az eddigiek alapján mindenki azt várja, hogy megváltsa a világot. Alig idősebb nála Ozzie Albies, aki második szezonját tapossa, 21 évesen alapembere a csapatnak. A két kölyökhöz képest rutinos vén rókának számít Freddie Freeman, és Nick Markakis. Valószínűleg hamar lesz szó a frissen igazolt Donaldsonról és McCannről is. Kivételes szezon kezdődhet hamarosan, különösen szorosnak ígérkezik a Nemzeti Liga keleti divíziója: a többiekhez képest a Braves visszafogottan mozgott az átigazolási piacon, mintha a saját nevelésű fiatal játékosokban és a melléjük rendelt régi motorosokban bízna.

Nem kérdés, hogy remekül működött tavaly a gépezet: a Braves az egyik bombameglepetést szolgáltatta, magabiztosan hozták mérkőzéseik zömét. Jó érzés volt nézni, ahogy a vártnál hamarabb kezdtek el látszódni az újraépítkezés eredményei, a csapat egyre erősödött, egyre jobb számokat hozott; egy kezdő szurkolónak remek belépést jelenthetnek a baseball világába.