Lákis - légifelvétel

Israel, köszöntelek újra Kiriath Yearimban.

Örülök, hogy itt lehetek veled, Matt.

A Biblia és az ókori Izrael történetéről és régészetéről folytatott hosszú beszélgetésünk végéhez közeledünk. Már szóltunk az egyesült monarchiáról, és bibliai, régészeti szempontból is boncoltuk, és rájöttünk, hogy külön kell foglalkoznunk Izráellel és Júdával, főleg az eredetüknél. Több epizódot is szenteltünk Izráelnek, ma pedig Júdára szeretnék rátérni. Júdát eddig sem hagytuk teljesen figyelmen kívül, beszéltünk Jeruzsálemről, de Júda mindig ott volt háttérben, mivel ez a végállomás, ahol számtalan bibliai szöveg összeér. Kezdjük tehát a korai Júdával, és onnan haladjunk tovább.

Úgy gondolom, hogy a legfontosabb, amit az elején tennünk kell, hogy Júda történetét több szakaszra osztjuk. Természetesen Júda vaskori történetéről van szó. A kezdetektől – már nem beszélünk ugyanis az egyesült monarchiáról –, Júda felemelkedésétől, párhuzamosan Izraellel, ahogy arról már beszéltünk, egészen i.e. 586-ig, a pusztulásig. Több lehetőségünk is van, hogyan szakaszoljuk Júda történetét. Szerintem a legbiztosabb, ha két időszakról beszélünk:

• az első Júda története a kezdetektől az asszír hatalomátvételig;
• a második pedig az asszír hatalomátvétel után, egészen annak végéig.

Az asszír hatalomátvétel alatt valójában két folyamatról beszélek, amelyek abszolút kiemelkedőek voltak Júda, Jeruzsálem, a bibliai szövegek megalkotása, a bibliai ideológia kialakulása szempontjából. Arra gondolok, hogy Júda az Asszír Birodalom vazallusa lett i.e. 732 körül. Majd néhány évvel, körülbelül 10 évvel később bekövetkezik az Északi Királyság bukása, amely messzemenő következményekkel járt Júdára és lakosaira nézve.

Az asszírok tehát ténylegesen a teljes júdai tapasztalat középpontjában állnak. Beszéljünk egy kicsit az i.e. 732 előtti időkről!

I.e. 732-t megelőzően Júda egyfajta isten háta mögötti kis királyság volt, Dél-Levante peremén, nem tartozott a fontos királyságok közé. Amikor a vaskorban a Dél-Levante feletti hegemóniáról beszélünk, általában az Északi Királyságról és Damaszkuszról, a két versengő királyságról beszélünk. Aztán van még néhány királyság délebbre, amelyek kicsik és kevésbé befolyásosak. Júda azért kevésbé befolyásos, mert kezdetben még a lakossága is rendkívül gyér, és maga Jeruzsálem is csak egy kis város a déli peremvidéken. A népességgel kapcsolatban szeretnélek emlékeztetni, Matt, hogy a vaskor első időszakában, az i.e. 10. század közepéig, ha kiszámítjuk, amit a felföldi településekről és a népességről tudunk, akkor Jeruzsálem területén és azzal együtt Jeruzsálemtől délre nagyon szerény, néhány ezres, talán 2-4 ezres lakosszámot érünk el. Vagyis ténylegesen nem csak Dél-Levante földrajzi peremén vagyunk, hanem demográfiai peremén is. Valószínűleg ez az oka annak, hogy Júda egyáltalán nem játszik fontos szerepet, vagy egyáltalán nem játszik szerepet I. Sesonk fáraó híres, közismert kánaáni hadjáratában az i.e. 10. században, valószínűleg a 10. század második felében.

I. Sesonk diadalmi domborműve a karnaki templomnál, amely Amun-Re istent ábrázolja, amint a király közel-keleti hadjáratai során meghódított városok és falvak listáját veszi át.

Magát Jeruzsálemet sem említik, sem más várost Júdában, a felvidéken vagy Sefélán. Erre mindenféle magyarázatot adtak már, többek között úgy gondolták, hogy Sesonk a Jeruzsálemtől északra fekvő területre érkezett, és ott szerezte meg zsákmányát, és Jeruzsálemet magára hagyta, hogy túlélje. Nem hiszem, hogy erről van szó. Szerintem Jeruzsálem nem játszik szerepet, mert nem volt elég jelentős a vaskornak abban az időszakaszban. Aztán Sesonk után – aki az i.e. 10. század második felére helyezhető –, és valójában ez idő alatt és utána, az i.e. 9. század elején, úgy gondolom, hogy Júdára és Jeruzsálemre úgy kell tekintenünk, mint egy felföldi városállamra, nem többre. Miért mondom ezt? Mert a jellegzetességek – a település, a demográfia, Jeruzsálem mérete, a szomszédos régiók feletti hatalmi ellenőrzés – hasonlóak ahhoz, amit a késő bronzkori Jeruzsálemről tudunk, az Amarna-korszakban. Úgy gondolom, hogy Jeruzsálemet leginkább Júda vidéke felett uralkodó városállamnak tekinthetjük. Amikor azonban vidékről beszélek, akkor az i.e. 9. század közepéig továbbra is Júda felföldjére gondolok, nem pedig a Sefélára vagy a Beér-Sevá-völgyre.

Amikor azt mondom, hogy az én értelmezésem szerint, akkor természetesen a régészeti ismereteimre utalok, Levante akkori történelmi hátterével kombinálva. Az első nagy lépés, ugrás, változás az i.e. 9. század közepén következett be, amikor Jeruzsálem, Júda nyugat és dél felé terjeszkedett.

Ez hogy történhetett meg?

A geopolitikai helyzet miatt. Az i.e. 9. század elején az általános háttér, a régészet, a demográfia, de a bibliai szövegek alapján is jó okunk van feltételezni, hogy Júda Izrael, az izraeli Omri-dinasztia uralma alatt állt. A Biblia még arra is utal, hogy az omridák megpróbálták átvenni a jeruzsálemi dinasztia hatalmát.

Erre utaltunk egyik korábbi beszélgetésünkben. Az omridák a 9. század ’40-es éveinek végén, i.e. 840 körül hanyatlásnak indultak a damaszkuszi minibirodalom felemelkedése és Izrael Damaszkusztól elszenvedett veresége következtében, különösen a ramot-gileádi csatában, de az i.e. 841-es általános helyzet miatt is. Ennek következtében Júda tulajdonképpen „felszabadult” egy nyomás alól, de egy másik levantei minibirodalom (Damaszkusz) befolyása alá került. Damaszkusznak ugyanebben a nyugatra és délre történő nyomulásában elpusztult Gát, a legfőbb nagyváros Sefélán. Gát pusztulását már nagyon jól ismerjük a régészetből. Az időpont jól ismert a radiokarbonos vizsgálatokból. A Bibliában is van utalás Gát pusztulására.

Úgy gondolom, hogy okkal feltételezhető: Gát elestével, pusztulásával, Júda az i.e. 9. század második felében elkezdett jelentősen, mondhatni számottevő módon nyomulni Seféla felé.

Ugyanez igaz a déli területekre is, egészen a damaszkuszi Hazáél délen történő beavatkozásáig. A déli területek virágzása az aravai rézkitermelő központokban lévő egyiptomi érdekeltségekhez kapcsolódott, és valamiféle sivatagi poliszhoz, amely a rézkitermelő központokban termelte ki a rezet, majd azt a tengerparti síkság, Egyiptom városközpontjaiba szállította, majd tovább északra. Hazáél terjeszkedésével azonban megváltozott a geopolitikai helyzet: megélénkült a Ciprusról Föníciába irányuló rézellátás, és nyilvánvalóan Hazáélnek valamiféle érdeke fűződött ahhoz, hogy megállítsa, rátegye a kezét a déli réztermelésre, és elősegítse a Ciprusról Föníciába irányuló rézkitermelést. Talán az is része volt ennek, hogy Júda terjeszkedhessen a Beér-Sevá völgyéig, és részt vegyen a damaszkuszi minibirodalom ezen terveiben az i.e. 9. század második felében. Amit itt leírok, az nem kitaláció, hanem egy történelmi folyamat. Nagyon világosan látjuk a rézkitermelés rendkívül drámai visszaesését Aravában az i.e. 9. század vége felé. Ez rendkívül tisztán látszik abból a sok szénizotópos vizsgálatokból, amelyeket az Arava völgyéből, a rézközpontokból származó mintákból vettek, és ezt látjuk a Negev felföldeken is. Ez a sivatagi polisz hanyatlik, amely részt vett a réz kitermelésében és szállításában. Júda tehát dél felé, a Beér-Sevá völgyébe terjeszkedik. És akkor kapjuk az első júdai központokat a Beér-Sevá völgyében: itt Arád erődjére utalok, és talán Beér Sevá erődített városára. És persze, ami még fontosabb: Júda első, jelentős terjeszkedése Seféla felé.

Tel-Arád erődítménye

Beszélj nekünk Júda és Izrael kapcsolatáról ebben a 732 előtti időszakban!

Fogalmazzunk így: Júda i.e. 732 előtti történetét négy kisebb szakaszra oszthatjuk.

1. A kezdet, amelyről nagyon keveset tudunk.
2. Aztán az Omridák időszaka, amikor Júda az Omri-dinasztia befolyása, sőt talán uralma alatt áll.
3. Ezután következik a damaszkuszi minibirodalom szakasza, amikor Júda az Északi Királyság vazallusából Damaszkusz, Hazáél vazallusává válik.
4. Majd az Északi Királyság úgymond „újbóli felemelkedése”, uralomra törése az i.e. 8. század első felében – ez kapcsolódik ahhoz a helyhez, ahol most ülünk, Kiriath Yearimhoz. Valójában mind a bibliai feljegyzések szempontjából, mind a bibliai szövegekben található számos utalásból, mind pedig a régészetből felvethetjük, azt hiszem, biztonsággal feltételezhetjük, hogy Júda ismét Izrael uralma alá került. Erről már beszéltünk.

Tehát, hogy összefoglaljam ezt az utolsó pontot, amely tényleg érdekes a teljes időszakban, mondjuk i.e. 930 (Júda királyságának felemelkedése) és 730 között (200 év) egy olyan helyzetben vagyunk, amikor Júda egy tőle északra lévő erősebb hatalom egyfajta uralma alatt áll.

Sokat beszélgettünk a demográfiáról, és arról, hogy régióként Júda eddig a pontig eléggé gyéren volt lakott. Változik bármi is mindezek fényében?

Amit az imént mondtam, az északi hatalmak dominanciája demográfiailag nagyon jól kimutatható. Sok évvel ezelőtt leültem Magen Broshi-val, hogy megpróbáljuk kiszámítani Izrael és Júda népességét. Úgy döntöttünk, hogy ezt az i.e. 8. század közepére tesszük, ami régészeti szempontból könnyebb volt. Egyszerűen összeszedtük az összes információt. Összegyűjtöttük a különböző helyeken a beépített területre vonatkozó információkat, majd megszoroztuk valamilyen tényezővel.

Júda és az északi királyság között az arány 1:3 vagy 1:4. Ez rendkívül sokatmondó, mert a munkaerő természetesen a gazdaságban, a monumentális építészetben és a katonai erőben fejeződik ki. Az eredmények, még ha lehet is egy kicsit játszani a számokkal, megvan: az arány 1:3-hoz vagy 1:4-hez.

I.e. 732-től kezdve látjuk, hogy az asszírok valóban megérkeznek Izrael küszöbére, és 720-ra Izrael eltűnik. Ez a választóvonal Júda történelmének két korszaka között. Beszéljünk arról, hogy mi történik az asszírok megjelenése után.

Igen, ez egy választóvonal, mert ami ezután következik, az egy nagyon drámai forradalom Júdában. Drámai forradalom minden szempontból, mihelyst Júda Asszíria vazallusává válik. Mindenekelőtt a demográfia, a települések száma, Jeruzsálem mérete, Jeruzsálem növekedése, a monumentalitás, a kereskedelmi kapcsolatok és így tovább. Úgy gondolom, hogy néhány szót kell szólnunk a demográfiáról. Mert a mai modern régészet – a különböző korszakok kerámiatipológiájának ellenőrzésével – lehetővé teszi számunkra, hogy leszűkítsük a lehetőségeket arra vonatkozóan, hogy mikor történt ez a nagy, demográfiai terjeszkedés Jeruzsálemben és Júdában. Azt hiszem, hogy nyugodtan mondhatjuk, hogy ez viszonylag rövid idő alatt, az i.e. 8. század második felében történt. Történelmi szempontból persze még tovább is szűkíthetjük az időpontot. Úgy értem, lehet azzal érvelni és azt felvetni, hogy Júda az asszír világgazdaságba való beolvadása következtében kezdett virágzásnak indulni III. Tukulti-apil-ésarra (Tiglath-Pilézer) idején, az i.e. 8. század 30-as éveinek végén. Azonban jó okunk van feltételezni, hogy a fő szakasz az északiak bukását követően következik be.

Nem lehet azt mondani, hogy ez Júda népének természetes demográfiai növekedése. És nincs nagy gazdasági vonzerő a hegyvidéken, a déli felföldeken. Vagyis más megoldással kell előállnunk: honnan jöttek ezek az emberek? Ugyanez vonatkozik a felföld déli részére is, ahol rendkívül drámai növekedés tapasztalható. Bizonyos értelemben Sefélára is.

Őszintén szólva, nem látok más lehetőséget, mint hogy ezt a demográfiai növekedést az északi területek elestével magyarázzuk, és az északról érkező emberek – nevezhetjük őket „menekülteknek” vagy „bevándorlóknak” – Jeruzsálembe jönnek, Jeruzsálembe költöznek.

Néhány kollégám bírálta ezt az elméletet, mondván: „Miért jönnek az emberek, miért hagyják el a földjüket, és miért költöznek Jeruzsálembe? Az ókorban nem volt olyan nagy jelentősége annak, hogy az emberek egy samariai király alatt élnek-e, vagy egy király alatt valahol Asszíriában?”. A válasz az, hogy az emberek közül sokan, főleg az írnokok, az értelmiségiek közvetlen veszélyben voltak: a deportálás veszélye fenyegette őket. Ezek a csoportok valószínűleg elköltöztek, más megoldást kellett találniuk, mint a deportálás; talán a déli királyságba költöztek. Ezt a demográfiai változást a térségben látjuk, ahogy említettem,

1. először is Jeruzsálem méretében;
2. másodszor abban, ami a déli felföldön történik;
3. harmadszor a Sefélán,
4. de az anyagi kultúrában is.

A zsákmány és a foglyok elhurcolása Lákisból, miután Szenáherib és az asszírok lerohanták a várost.

Nem fogunk itt most az anyagi kultúra tárgyainak felsorolásába kezdeni, de van néhány olyan jellegzetesség, amely az i.e. 9. században és a 8. század elején Izraelben nagyon jól ismert, és Júdában csak 720 után jelenik meg. Csak a 8. század végén a 7. században, az északról érkező népvándorlás következtében, véleményem szerint. Ezek közül néhány nagyon fontos, például az írásbeliség elterjedése, amit már korábban említettünk. Végül, ami ezt a kérdésedet illeti, Matt, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az északi szövegek beépülését sem a júdai Bibliába, a jeruzsálemi műbe, tudod, az i.e. 7. századi kompozíciós műbe. Úgy látom, hogy azok a szövegek, amelyek Júdába kerültek, az északi anyagi kultúra bizonyos darabjait is tükrözik, amelyek úgymond Júdába vándoroltak. Véleményem szerint nem lehet megmagyarázni a Dávid-dinasztiával szemben ellenséges vagy az azzal szemben nem túl barátságos szövegek beépülését a bibliai szövegbe.

Júda ezen időszakának történelmi keretét adod meg számunkra Észak asszír meghódítása után.

Júda vazallusként való beolvadása az asszír világba III. Tukulti-apil-ésarra uralkodóval kezdődik i.e. 732-ben, és folytatódik. Az asszírok mintegy egy évszázadon át voltak jelen, így könnyű az asszír jelenlétet „asszír századként” emlegetni Júda történetében. Nos, az „asszír évszázad” alatt számos igen drámai esemény történt. Az első Szín-ahhé-eriba (Szennácherib) hadjárata Júda ellen, hogy szembeszálljon Hiszkijával (Ezékiás), Júda királyával, aki fellázadt Asszíria ellen. Erre bőven van bizonyítékunk egy-egy bibliai utalásból is, aztán a híres dombormű, Lákis, Júda második legfontosabb városának elfoglalásáról és Szín-ahhé-eriba (Szennácherib) évkönyveiből. Ez i.e. 701-ben történt. Ez egy fontos adat Júda történetében a késő monarchikus időkből. Miután a lázadást leverték, és Júda ismét Asszíria engedelmes vazallusa lett, Hiszkija (Ezékiás) néhány év múlva elhunyt, és fia, Manassze lett Júda királya, aki mintegy fél évszázadon át uralkodott. Ő volt talán Júda legbefolyásosabb királya az i.e. 7. században, talán a Júda királyságának egész történetében, ám a deuteronomista történetírás negatívan mutatja be. Beszélni fogunk róla, amikor a deuteronomista történetírásról, valamint Júda történetéről és régészetéről szóló beszélgetésünk későbbi részében odajutunk. Mindenesetre Manassze az i.e. 7. század első felében uralkodik, utána pedig egy rövid instabil időszak következik, és Jozija kerül hatalomra. Jozija uralkodásának felénél az asszírok kivonulnak az északi események miatt. Ez sok ideológiai lehetőséget nyit meg Júda népe, Júda királya és a körülötte lévő emberek számára. Erről is beszélnünk kell majd, amikor a deuteronomista történetírásra hivatkozunk, amely valószínűleg – legalábbis az első változatűban – Jozija idejéből származik. Asszíria kivonulása után pedig Jozija uralkodik. Végül Nékóval, Egyiptom fáraójával valamiféle félreértés következtében halt meg. Úgy tűnik, hogy i. e. 609-ben Megiddónál végezték ki. Aztán Júda úgymond pusztulásnak indult a Jeruzsélem elleni két babiloni hadjárattal (i. e. 597 és 586).

Júda nem éppen kiemelkedő anyagi kultúrájáról ismert, de van néhány dolog, amit mindenképpen ki kell emelnünk, mint Júdára jellemzőt.

Júda anyagi kultúrájában van két sajátos elem, amelyre oda kell figyelnünk. Ezek azért fontosak, mert tükrözik a bürokráciát, a közigazgatást, a jeruzsálemi királyi elit hatalmát, Asszíriával való kapcsolatot, Júda szerepét a régióban, a bibliai szövegek megalkotásának lehetőségeit stb. Két olyan elemről beszélek, amelyek véleményem szerint igazán fontosak, igazán központi jelentőségűek nemcsak Júda anyagi kultúrájának, hanem Júda történelmének megértéséhez, és ez a bibliai szövegek megalkotásához kapcsolódik.

Két szárnyas királyi, óhéber LMLK („a királyé”) pecsétlenyomat, amelyet a jeruzsálemi Arnona negyedben található, 2700 éves közigazgatási komplexumban találtak. Forrás: Yaniv Berman, Israel Antiquities Authority.

Az első a tárolóedények pecsétlenyomatai. Ez úgy hangozhat, hogy az anyagi kultúra egy másodlagos tárgya, de nem az, mert ez a bürokrácia és az adminisztráció kifejezője. Az i.e. 8. század harmadik harmadától kezdve, az asszír hatalomátvétel után, Júda elkezdi pecsételni a tárolóedényeket, mint amelyek a királyi közigazgatáshoz tartoznak. A központi helyeken fellelt tárolóedényekben bort és olajat gyűjtöttek be a királyi közigazgatás keretében. Ez az i.e. 8. század végén kezdődik, és valójában Júda történelmének későbbi szakaszaiban is folytatódik a perzsa kori Jehudig, a ptolemaioszi és a szeleukidák idejéből való Júdeán keresztül egészen a hasmoneus korig. Tehát valami igazán fontos, befolyásos és érdekes dologról beszélünk, ami folytatólagos, persze különböző bélyegnyomatokkal, különböző szimbólumokkal, különböző dolgokkal, de hosszú ideig, mintegy 600 évig. Olyasvalami, amelyen el kell gondolkodni, és ez Júdára jellemző. A tudósok természetesen észrevették a kapcsolatot a pecsétlenyomatok megjelenése (a tárolóedények bélyegzése) és Asszíria hatalomátvétele között. Ez azonban nem elég, hogy megjegyezzük ezt a különös dolgot, mert akkor a következő kérdésnek így kell hangzania:

Miért pont Júda? Miért Júda, miért nem Moáb? Miért nem Ammon? Miért nem Edom?

Ezek a királyságok is asszír védnökség és befolyás alatt voltak, az asszír birodalom vazallusai voltak. Ezt az egyet tehát nem szabad elfelejteni.

Rekonstruált, i. e. 8. századi olajsajtoló Tell Hacórban.

Az anyagi kultúra másik sajátos eleme az írásbeliség drámai elterjedése a Júda királyságban. Erről már beszéltünk, így rövid leszek, csak a helyzetet említem meg. Az írás Júdában az i.e. 8. század végén terjed el, de nagyon kis számú feliratban. A fő szakasz az i.e. 7. században zajlik. Aztán az írás, az írnoki tevékenység elterjed. Eléri a vidéki kisvárosokat; eléri Beér-Sevá völgyét, az arádi erődöt is. Szeretnélek emlékeztetni, Matt, az arádi korpusz feliratokkal kapcsolatos munkánkra délen, amikor megpróbáltuk megbecsülni a szerzők számát ebben a kis erődben, a távoli Júda központjától. Arra a következtetésre jutottunk, hogy több tucat ember között, akik ott éltek Arádban, talán 5, 6, 7, vagy akár több is lehetett, akik tudtak írni, vagy legalábbis értették az írás jelentését, a királyság katonai igazgatásának részeként. Ez is Júdára jellemző, mert Moábnál vagy Ammónnál nem látunk ugyanennyi feliratot. Vegyük figyelembe, hogy Moáb a sivatag peremén van. Arra számítanánk, hogy Moáb ugyanannyi feliratot produkál, mint Beér-Sevá völgye a sivatag peremén, ezen az oldalon, Ciszjordániában. De nem, csak Júdában. Tehát ezt a két elemet egyrészt az „asszír évszázad” hátterében kell érteni, hogy Júda az asszír birodalom része volt, másrészt pedig meg kell magyarázni, hogy miért Júda. Miért éppen Júda, és nem a térség többi királysága.

Természetesen erről a fontos átmenetről már beszéltünk egy kicsit az írásbeliségről szóló beszélgetésünk során, ahogy te is említetted, de azt hiszem, most már tényleg meg kell próbálnunk elmagyarázni mindezt.

Tehát „miért Júda?” Azt hiszem, a válasz meglepő. A válasz szerintem a földrajzban rejlik. Júdának van egy nagyon sajátos földrajzi jellegzetessége, amely csak a déli királyságra jellemző, és a térség egyetlen más királyságában sem található meg. Júda alapvetően négy régióra oszlik, és ezt még a Biblia is elismeri. A Biblia héberül a következőket említi:

• HÁR,
• SEFÉLÁ,
• MIDBÁR
• és NEGEV,

azaz hár mint hegyvidék (felföld), Sefélá (alföld), midbár (vagyis: sivatag) és Negev (ebben a tekintetben a Beér-Sevá völgye). Mindegyiknek megvannak a maga sajátosságai. Ez a négyes felosztás egyetlen más királyságban sem található meg, amint azt már említettem. Moábban sem találjuk meg. Moáb alapvetően a déli peremvidék, és ennyi. Van több-kevesebb sivatag, de nincs Sefélá és nincs fennsík, abban az értelemben, mint Júda déli része. Ammonban sincs.

A különleges földrajzi adottság megkönnyíti vagy lehetővé teszi a szakosodott gazdaság kifejlődését.

A Júdában a késő monarchikus időkben nyomon követhető szakosodott gazdaság: bortermelés, szőlőművelés a hegyvidéken, főleg Jeruzsálemtől nyugatra, de délre is. Ez rendkívül jól látható az anyagi kultúrában, a borsajtolók számában és így tovább. Aztán az olívaolaj-termelés az alföldön, Sefélán. Ez szintén nagyon jól kifejeződik az anyagi kultúrában olyan helyszíneken, mint Tell Bét Mirszim és Bét Semes Júdában, és később, az Asszíria által uralt helyszíneken, kicsit nyugatabbra, Sefélán, mint például Ekron. A harmadik terület a sivatag: a júdeai sivatag és a Holt-tenger partja, kicsit északabbra Jerikó a késő monarchikus időkben, amely a hasadékvölgyi oázisokat jelenti. Először is, a sivatag biztosíthatta az állati termékeket a királyság számára, másodszor pedig okkal feltételezhető, hogy Júda Asszíria alatt az oázisokban több különleges mezőgazdasági termelésre alkalmas utat is kialakított. Először is a pálmafák. Másodszor pedig, valószínűleg, ismétlem, valószínűleg a balzsam is. Erre több utalás van, mind történeti, vagy főleg talán történeti. És akkor itt van a Beér Sevá völgye. A Beér Sevá völgyében, az Asszír Birodalom egyik nagy vállalkozásában Júda jelentős szereplőként vett részt. Az arab áruk szállítására gondolok, délről a tengerpartra és az Asszír Birodalom egész területére, és azon túl is.

Vagyis négy különböző régióval rendelkezünk, négy különböző, hogy úgy mondjam, szakosodott termeléssel. Júda jó a mediterrán mezőgazdaságra.

Matt, ha mediterrán földműves akarsz lenni, mit csinálsz?

Letelepedsz, van egy kis földed a szőlők számára, egy kis földdarabod talán olajfák számára; természetesen gabonát termesztesz, és van 10, 20 juhod, kecskéd az állati termékekhez. És így élsz, biztonságban vagy, jól vagy. De így nem keresel pénzt. Ha igazán előre akarsz jutni, specializálnod kell a gazdaságodat, megteheted, de nagy kockázatot vállalsz. Mert ha van egy probléma, amely geopolitikai vagy éghajlati változásból, aszályból, valami ilyesmiből adódik, mondjuk 10 évig kevesebb eső esik Júda déli peremén, az valóban katasztrofális helyzetet teremthet a királyság számára. Ha tehát egyszer úgy döntesz, hogy a szakosodás irányába mész, akkor tényleg szükséged van arra, hogy a gazdaságot erősen kézben tartsd. Rendkívül erős adminisztráció, bürokrácia, raktározási helyek, központi raktározási városok, központi piacok kellenek, hogy az árukat egyik helyről a másikra tudjátok szállítani.

Dávid városából származó tárolóedények. A kép forrása: Dafna Gazit, Israel Antiquities Authority

Kollégáimmal, Yuval Gadot-tal és Dafna Langgut-tal, a Tel Aviv-i Egyetemről úgy véljük, hogy a késő monarchikus időkben Júda az asszír birodalom által gazdasági szakosodásra kényszerült, hogy árukat szállítson az Asszír Birodalomnak. Tehát természetesen, mindenképpen specializálódás

• a szőlőtermesztésre,
• az olajbogyó- és gabonatermelésre,
• de itt van még az arab kereskedelemben való részvétel,
• a keleti oázisok különleges mezőgazdasága is.

Az asszírok ebbe az irányba terelték, és ez egy rendkívül kifinomult bürokrácia kialakulását hozta magával. Ez a kifinomult bürokrácia a pecsétlenyomatokban fejeződik ki. Mert a pecsétlenyomatok Júda felkészültségét jelképezik: piacok, ezen áruk feletti ellenőrzés, központi raktárak és így tovább. Ez hozta magával az adminisztráció felemelkedését is az írnoki tevékenység értelmében. Mert ha ilyen specializációval és a mezőgazdasági termelés ellenőrzésével foglalkozol, akkor szükséged van egy írásrendszerre, egy nyilvántartási rendszerre is. Tehát mindez, véleményem szerint, egy csomag, amit össze lehet rakni.

A következő találkozásunkra készülve, beszéljünk egy kicsit a kultuszról, ebben az időszakban Júdában.

Meglepő módon elég sokat tudunk a vaskori Júda királyságban folyó kultuszról, természetesen a régészeti ásatásokból. Ezt aztán összehasonlíthatjuk azzal, amit a bibliai szövegben olvashatunk a kultuszreformokról Júdában, Hiszkija (Ezékiás) idejében, aztán ismét Jozija korában, vagyis az i.e. 8. század végén és a 7. században. Több helyen is feltártak szentélyeket Júda királyságban.

Izraelita templom Tel-Mocában

Az egyik éppen nem is olyan messze van innen, a Moca-templom, Jeruzsálemtől kicsit nyugatra, és az i.e. 9. századból származik. Aztán ott van persze az arádi templom, amely a vaskorra datálható, de úgy tűnik, hogy nem a vaskor legvégső szakaszából.

Ez az izraelita szentély az erődön belül állt, és szépen igazolja, hogy a Bibliában Jozija királynak tulajdonított központosító reformok előtt a Jeruzsálemen kívüli kultikus központokban széles körben elterjedt volt az istentisztelet. A szentek szentje emelvényén eredetileg egy méter magas, vörösre festett kőemlék állt.

Aztán ott vannak a jelek Beér-Sevában a híres oltár kőtömbjeiből, a beér-sevái oltár kőtömbjei.

Egy ókori izraelita szarvasoltár rekonstrukciója (az eredeti oltár maradványai alapján), ahogyan azt állatáldozatra használták. Az eredeti oltárt valószínűleg Ezékiás, Júda királya idején, az izraelita kultusznak a jeruzsálemi templomban való központosításával együtt bontották le. Helyszín: Tel Be'er Sheva.

És több útról is van jelzés a kultuszhelyről a Sefélán fekvő lévő Lákis nagyvárosban lévő kultuszhelyről. Ezek tehát a helyek. Többet, mint amennyit például más királyságokról tudunk, azt hiszem, a Dél-Levantéban a vaskor későbbi szakaszaiban. Az érdekes kérdés a következő beszélgetésünkben előrevetítettekkel kapcsolatban az, hogyan datáljuk ezeket a helyeket, és a vidéki kultusz megszűnésének kérdését. Hiszen vidéki kultuszról beszélünk. A vidéki kultusz a jeruzsálemi központi hatalom kisebb hatalmát jelenti, és a gazdasági hatalom a klánok kezében van, vidéken mindenképpen. A kérdés tehát az, hogy amikor a kultuszreformra, a kultusz központosításának kérdéseire utalunk a késő monarchikus Júdában, akkor meg kell kérdeznünk:

Meddig működtek ezek a helyek?

A válasz nem könnyű. Elég nehéz pontos választ adni, de feltételezem, hogy legkésőbb az i.e. 8. század végéig működtek. Nem vagyok biztos benne, de vannak arra utaló jelek, hogy Mocában, nem is olyan messze Kiriath Yearimtól, Beér-Sevában, Arádnál és Lákisnál is, hogy ezek a helyi szentélyek az i.e. 8. század végén megszűntek. Amikor pedig megszüntetésről beszélek, akkor nem feltétlenül a Biblia leírta nagy reformról beszélek,

ez inkább a jeruzsálemi központi hatalomnak a vidék jobb ellenőrzése érdekében tett lépése.

Ez aztán értelmezhető természetesen egyfajta kultuszreformként is. Biztos vagyok benne, hogy a következő beszélgetésünkben erről is szót ejtünk.

Láthatjuk, hogy mindezek összejátszanak: látjuk az asszír hatást a gazdaságra, a gazdaság diverzifikálódását és specializálódását, valamint azt, hogy a központi adminisztráció mindent kézben tart, ami történik, beleértve a kultuszt is, és az írástudást használja fel arra, hogy mindent irányítson.

Matt, kedves barátom, te sokkal jobban összefoglaltad, mint én.

Rendben. Legközelebb nézzük meg Jeruzsálem sorsát, és azt, hogy ez hogyan kapcsolódik ahhoz, hogy ezeket a bibliai szövegeket egy új kiadásba foglaljuk. Köszönöm, és találkozunk legközelebb.

Fordította: #BibliaKultúra

Forrás:

A képek forrása:

Haaretz; The Times of Israel; Wikimedia; Wikipedia; worldhistory.org.

Korábbi beszélgetések:

1. rész: Az ókori Izrael régészete: Két szélsőség között
2. rész: Kánaán a késői bronzkorban
3. rész: A titokzatos bronzkori összeomlás
4. rész: Az ókori Izrael felemelkedése a felföldeken
5. rész: Az első Izrael
6. rész: Kánaán meghódítása
7. rész: Az első filiszteusok
8. rész: Filiszteusok a Bibliában
9. rész: Egy egységes királyság?
10. rész: Saul király
11. rész: Dávid király nyomában
12. rész: Dávid történetének későbbi rétegei
13. rész: Salamon, a globlalizáció királya
14. rész: Írásbeliség az ókori Izraelben 
15. rész: Jeruzsálem a bibliai időkben
16. rész: Az izraeli királyság első 50 éve
17. rész: Omri dinasztiája
18. rész: Izrael II. Jeroboám idején
19. rész: A pátriárkák: Jákob elbeszélői ciklusa
20. rész: A kivonulás hagyományának sokrétűsége
21. rész: Hősi történetek a Bírák könyvében
22. rész: Kiriath-Jearim és a frigyládáról szóló elbeszélés