Vajon előrébb ment-e a világ az egyes vallási alapelbeszélések által?
Rabbinikus tanúságok
A Talmudban lecsapódott zsidó vallásos hagyomány a leányok születését isteni büntetésnek tartotta [1]
átkozott, akinek lánygyermekei vannak,
és a bölcsek azt tanították, hogy „a világ nem állhat fenn férfiak és nők nélkül, de boldog, akinek gyermekei fiúk, és jaj azoknak, akiknek a gyermekei lányok” [2]. Egy olyan világban, ahol azt tanították, hogy „a nők legjobbjai bálványimádást gyakorolnak” [3], továbbá: „mindaz, aki sokat beszélget nőkkel, saját magának árt vele, mivel elhanyagolja a Tóra tanulmányozását és így a Gyehennában végzi” [4], ott még az első keresztény közösség sem látta jól azt a forradalmi normalitást, amellyel Jézus a nőkhöz viszonyult, ahogy az János evangéliumában is tükröződik, ahol a tanítványokat meglepi, hogy tanítómesterük egy samariai nővel beszélget (vö. Jn 4,27), mivel azok alacsonyabb rendűek és a férfiak részéről nem érdemelnek figyelmet.
A Jézus-mozgalom tapasztalatai
Egy olyan társadalomban, ahol a rabbik még a feleségükkel sem jelentek meg nyilvánosan, ha pedig találkoztak, akkor nem üdvözölték őt, ott Jézus nem habozik, hogy nőket fogadjon be csoportjába. Nyilvánvalóan nagy botrány van ezeknek a nőknek a jelenléte miatt, „akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Kuzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsanna, de sok más asszony is, akik szolgáltak neki vagyonukból”. [5]
Az apokrif iratokban lecsapódó hagyományok
A Talmudban az áll, hogy „a Törvény szavait jobb tűzben elégetni, mint nőknek tanítani azokat” [6], és a héber nyelvben nincs szó a „nőtanítványra”, csak hímnemű alak létezik. Nyilvánvaló, hogy ezzel a mentalitással a nők jelenléte a keresztény közösségben tényleg elviselhetetlennek bizonyult a tanítványok számára. Az apokrif iratokban, amelyek kevésbé igazodnak a teológiai ortodoxiához, érezhető a feszültség a Péter vezette férfiak és a nőket képviselő Magdalai Mária között. (A második század közepéről származó apokrif) Tamás-evangéliumban Péter egyenesen azt kéri Jézustól, hogy tegyék ki a nőket a közösségből: „Simon Péter mondta nekik: Bárcsak távozna Mária közülünk, mert az asszonyok nem méltók az életre!” Péter megdöbbentő kérdésénél csak Jézus válasza a meglepőbb, amely üdvözli a tanítvány tiltakozását. „Jézus mondta: Íme, én biztatni fogom őt, hogy férfiúvá teszem”, hogy eljusson arra a teológiai, spirituális következtetésre, hogy csak azok a nők fognak belépni a mennyek országába, akik férfiúvá lesznek” [7].
Egy másik szövegben Péter, a tanítványok nevében az Úrhoz fordul és panaszkodik, hogy „ki nem állhatjuk ezt a nőt [ti. Magdalai Máriát], mert nem hagy minket szóhoz jutni, annyit beszél” [8]. Magdalai Mária a maga részéről nőutálattal vádolja Pétert, „aki szokásához híven fenyegetőzik és utálja a mi nemünket” [9]. Péter elfogadhatatlannak tartja a női tanítványok azon igényét is, hogy felszólalhassanak a keresztény gyülekezetben és arra a kérésre jut: „Uram, hagyják abba a nők a kérdezést, hogy mi is kérdezhessünk!” És Jézus ismét elfogadja Péter panaszt, és „azt mondja Máriának és az asszonyoknak: Adjatok lehetőséget férfi testvéreiteknek is, hogy nyugodtan kérdezzenek” [10].
Pál és tanítványi köre
A férfi tanítványok kellemetlen érzése, hogy a keresztény közösségben együtt kell élniük nőkkel és elviselni őket, miközben azok egyenlő bánásmódot követelnek, nemcsak az apokrif írásokban tükröződik, hanem a kanonikus szövegekben is jól dokumentált, ahogyan a Korintusiakhoz írt első levelében olvassuk. A levél szerzője azon van, hogy elvegye a nőktől a szót (amit pedig Pál megadott nekik, lásd 1Kor 11,5), és mivel nem tud Jézus tanítására hivatkozni, ezért az Ószövetséghez fordul: „Mint a szentek minden egyházában, az asszonyok hallgassanak összejöveteleiteken. Nincs megengedve, hogy beszéljenek, nekik engedelmeskedniük kell, ahogy a törvény is mondja. Ha tudni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüktől, mert az asszonynak nem illik az Egyházban beszélnie.” [11]. Hasonlóképpen olvassuk a Timóteusnak írt első levélben [12]:
Az asszony csöndben, engedelmes lélekkel hallgassa a tanítást. Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben.
Nőutálatának igazolására a szerzőnek egészen a kályhától kell kezdenie és sikerül még Ádámot és Évát is bemártania, „mert Ádám teremtetett először, Éva csak azután, és nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe.” [13]. A szegény nőknek pedig, akik mindig bűnösök mindnyájan, az egyedüli megváltás az, ha folyamatosan gyermekeket szülnek [14]:
Gyermekek szülése által fog üdvözülni.
Junia, aki igen jeles az apostolok között
Középkori reflexiók, kortárs várakozások
Az elfogadásnak a nehézségét, hogy egy nő is a Jézust követők közé tartozhat, az a magyarázat alátámasztja, amely a Rómaiakhoz írt levél egyik versére épül. Itt Pál azt kéri: „Köszöntsétek Andronikoszt és Juniát, rokonaimat és fogolytársaimat, akik kiváló apostolok, s akik már előttem Krisztushoz tartoztak!” [15] Egy férjről és egy feleségről van szó, akik kezdettől fogva hívők voltak, akiket Pál nemcsak apostoloknak hív, hanem kiváló apostoloknak. Minél inkább intézményesült az egyház és alakult át egy monarchikus szervezetté, amelyet kizárólag férfiak tekintélyével kormányoztak, annál inkább nehézségeket okozott ez a szöveg: Hogyan lehetne egy nőt az apostolokkal egyenértékűnek, ráadásul kiválónak tekinteni? És annak ellenére, hogy Aranyszájú Szent János egyházatya tisztelettel viseltetett Junia iránt [16]:
Mennyire nagyszerű ennek a nőnek a bölcsessége,
még az apostoli tisztségre is méltónak találtatott!
VIII. Bonifác pápa óta (1230-1303) a szöveget módosították. Az abszolút tekintélyelvű pápa 1298-ban a Periculoso, De statu Monachorumin sexto bullájával korlátozta a szerzetesnők tevékenységét a kolostorokban, hogy igyekezzen gátat vetni befolyásuknak, és akkor a nők egyházi jelentőségének csökkentése érdekében elkezdték a Junia nevet máshogy értelmezni és fordítani: így született meg a hímnemű, kicsinyített képzős alakú Junianus, amely a rómaiak névtárában nem is szerepel.
Az evangéliumok nőalakjainak rehabilitációja során Ferenc pápa az apostolok ünnepi rangjára emelte Mária Magdolna egyszerű liturgikus emléknapját: az „apostolok apostolának” ismerte el – ahogyan Aquinói Szent Tamás is nevezte. Így a Szentatya véget vetett annak a félreértésnek, amelyet Nagy Szent Gergely pápa okozott (6. sz.), aki Magdalai Máriát azonosította Lukács névtelen bűnös nőjével [17], megteremtve így a bűnbánó Magdolna alakját, aki ott állt Jézus keresztjénél [18], de valójában csökkentette az ő jelentőségét Krisztus tanítványi csoportján belül.
Ki tudja, talán Ferenc pápa rehabilitálja Juniát, a „kiváló apostolt”, aki még bilincseket is szenvedett az evangéliumhoz való hűségéért. Valójában csak az ortodox egyházban tartják szentnek Juniát és ünneplik június 30-án, de a neve mind máig hiányzik a Római Martirológiumból.
Fordította: #BibliaKultúra
Jegyzetek
[1] b. Qiddusín 82b
[2] b. Bává Bátrá 16b
[3] y. Qiddusín 66cd
[4] Pirqé Avót 1,5
[5] Lk 8,2–3
[6] b. Szóta 19a
[7] Tamás evangéliuma, 115. logion
[8] Pistis Sophia 36
[9] Pistis Sophia 2,72
[10] Pistis Sophia 2,146
[11] 1Kor 14,34–35, vö. Ter 3,16
[12] 1Tim 2,11–12
[13] 1Tim 2,13–14
[14] 1Tim 2,15
[15] Róm 16,7
[16] Ad Romanos 31,2
[17] Lk 7,36–50
[18] Jn 19,25
Forrás:
A képek forrása: ourhealthvirginia.com; margmowczko.com
Fordította: #BibliaKultúra
