Egy korábbi bejegyzésünkben már rápillantottunk egy olyan lapszéli megjegyzésre, amely kritikusan áll a vallásos turizmushoz. Mostani bejegyzésünkben pedig egy felháborodott scriptor véleményét olvashatjuk.
A borítóképen a második tesszaloniki levél utolsó része (2Tessz 3,11–18) és a Zsidókhoz írt bevezető sorai láthatók (Zsid 1,1–2,2) a Vatikáni kódexben. A szöveghasábok közötti sárga 8-as szám alatt pedig egy későbbi másoló megjegyzését olvashatjuk, aki ellenezte a korábban élt másoló javítását, amiért az visszamásolta a szövegbe azt a változatot, amit előzőleg már kijavítottak.
A megszokott szövegváltozat, feltehetőleg az eredeti, ami mellé a megjegyzés került így hangzik (Zsid 1,3):
Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza (φερων) a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.
A szövegmásoló viszont ezt a szöveget írta le:
Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával feltárja (φανερων) a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.
Ezen a szövegváltozaton háborodott fel az a későbbi, a kutatók szerint a 13. században élt másoló, aki ezt írta széljegyzetként az adott bibliai szöveg mellé:
Tudatlan gazfickó, hagyd meg a régebbi szövegváltozatot és ne cseréld ki!
ἀμαθέστατε καὶ κακέ, ἂφες τὸν παλαιόν, μὴ μεταποίει
A bibliai szövegkritika már több ízben rámutatott, hogy a másolók szándékosan vagy véletlenül is módosították a szöveget.
Jelen esetben elképzelhető, hogy az egykori másoló egy ariánus szellemiségű scriptor volt és élt a változtatás igényével, mert nem békélt meg azzal a teológiai gondolattal, hogy az Isten Fia az, aki fenntartja a világmindenséget, míg ő az univerzum fenntartását az Atyához kapcsolta, nem a Fiúhoz. Az is elképzelhető, hogy az írnoknak hangosan olvasták fel a bibliai szöveget és vagy pontatlanul olvasták és úgy rögzítette a szöveget, vagy pedig ő érthette félre és mást írt le. Mindenesetre a későbbi másoló felismerte a pontatlanságot és gondolkodás nélkül, méltatlankodva szóvá is tette.
Bruce M. Metzger a szándékos változtatások kapcsán így fogalmaz:
Bármilyen furcsán hangzik is, azok a másolók, akik gondolkodtak, sokkal nagyobb veszélyt jelentettek, mint akik – esetleg gondolkodás nélkül – csupán azt igyekeztek pontosan lemásolni, ami előttük hevert (még ha az nem is sikerült a legtökéletesebben).
Forrás:
Bruce M. Metzger: Manuscripts of the Greek Bible: An Introduction to Palaeography, Oxford University Press, New York - Oxford, 1981, 74–75.
További tájékozódásul:
Bruce M. Metzger – Bart D. Ehrmann: Az Újszövetség szövege. Hagyományozás – szövegromlás – Helyreállítás, Harmat, Budapest, 2008.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.