Fekete rigó fürdő

Néhány hete még nehéz volt elképzelni, hogy milyen gyorsan és radikálisan változik meg a világ. Sok minden nehézkessé vált a mindennapokban, de bebizonyosodott az is, hogy ha nagyon akarjuk, van például lehetőség itthonról is természetfotózni, persze ez távol van az ideálistól. Mit lehet tenni, ha meguntuk a galambokat az erkélyről fotózni?

Nem sok mindent, bár néhány egyszerű szabály betartásával azért el lehet menekülni egy kicsit a négy fal közül egy erdei sétára. Mindenesetre ha maradunk a lakásban, akkor jól működhetnek a házi makrofotók (a sarkokban megbújó pókok kiváló célpontok lehetnek), de én most inkább átnéztem az elmúlt egy év pár tízezer fotóját és azok közül válogattam, amik eddig nem kerültek be a válogatásokba. 

Kicsit több mint egy évvel ezelőtt vettem egy Sony fényképezőgépet, amit azóta is imádok, múlt márciusban pedig az egyik első fotózásra készültem vele, amikor a parkolóban, az autóm melletti pocsolyában megláttam egy fekete rigó tojót, aki épp a tavaszi fürdőzés közben élvezte a napsütést. 

dsc08924-edit.jpg

Kecsesen kimásztam az autóból a földre, aztán igyekeztem a legjobb szöget megtalálni a fotókhoz. Szerencsére a Nap pont jó helyen volt, a rigó pedig fáradhatatlanul fröcskölte a vizet, ami egész érdekes fotókat eredményezett:

dsc08937-edit.jpg

dsc08934-edit.jpg

dsc08942-edit.jpg

Persze a fürdésnél a hajmosás sem maradhatott el:

dsc08938-edit.jpg

Szigorúan csukott szemmel:

dsc08939-edit.jpg

dsc08940-edit.jpg

dsc08941-edit.jpg

Nagyon örültem, mert egyrészt szinte a küszöbön sem kellett kilépnem, és máris sikerült egy érdekes témát megörökíteni, másrészt pedig láthatóan nem zavartam a madarat, sőt, nem sokára egy hím vette birtokba a “fürdőt”:

dsc08976-edit.jpg

Az intenzitás pedig nem csökkent, fröcskölt a víz mindenfelé, és szerencsére csak a járda másik oldalán feltűnő embereket zavartam kissé - oké, nem a leggyakoribb egy autók között, a járdaszegélyen hasaló ember kattogó fényképezőgéppel -, a madarak gondtalanul fürödtek tovább:

dsc08979-edit.jpg

dsc08980-edit.jpg

És az elmaradhatatlan fejmosás:

dsc08985-edit.jpg

Ilyen egy tiszta rigó:

dsc08991-edit.jpg

Nehéz lenne azt mondani, hogy van bármilyen pozitív hozadéka a mostani helyzetnek - talán egy azért akad: ha ennek vége, én biztosan sokszorosan fogom értékelni azokat a dolgokat, amiket korábban magától értetődőnek tartottam, mint például egy mozizás, egy baráti összejövetel vagy egy nyugodt bevásárlás, esetleg egy rigó fürdőzés fotózása...  

A bejegyzés trackback címe:

https://benbodaphoto.blog.hu/api/trackback/id/tr9915593076

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

élhetetlen 2020.04.08. 12:51:28

Úgy húsz éve, mikor a mostani lakásomba költöztem, vettem két 70 cm átmérőjű tálat, az volt a rigófürdő. Igen, vannak ilyen fröcskölős képeim nekem is. Édesek voltak, megvárták, míg előveszem a fényképezőt, és kiérek a teraszra, hagyták magukat fényképezni. Fürdés után kiültek a peremre, és még pózoltak is. Imádtam őket, csak aztán jöttek a szarkák, rigók el, rigófütty nincs, csak varjúkárogás és szarkacserregés. (Bp. XI.ker.). Volt egy “leragasztott” rigóm, a tetőn levő egyik rúd volt a törzshelye. Mikor felébredtem, már ott fújta, és, mikor hazajöttem, még ott fújta, mintha oda lenne nőve. (Gondolom, azért elment enni is néha). Ő két éve visszamerészkedett, de csak fél napig bírta a szarkákat, megint elhúzott.
És egy sztori, ha belefér. Csak fagyizni mentünk Hévizen, nem volt nálam a telefon sem, nincs kép, amit amit azóta is sajnálok. Ülünk a padon, egy feketerigó totyog át a járdán a bokrok felé. Aztán megáll, és elindult egy redőny a szeme előtt felfelé, néha picit visszacsúszva, aztán felért. Megkerültem, hogy megnézzem, mégis mi ez. A túloldalon még kilógott a csőréből egy centi kukac. Akkorát nyomott be, hogy beállt a kajakóma, és elaludt állva a járda közepén. Aztán egy kislány addig sikoltozott, hogy jaj, meghalt a madárka, hogy szegény feltámad, és betotyogott a bokrok közé.

Ben Boda Photography

Izgalmas, érdekes, szórakoztató történetek - természetfotókkal mesélve.

Facebook oldaldoboz

Friss topikok

  • geegee: Haha, XXL-es, tarajos libák ezek. A nevük angolosan írva pedig game. Ha pedig sokat tökölsz a fény... (2020.06.26. 10:25) A gém, aki íbisz
  • geegee: A fácánnál ostobább jószág kevés van, amilyen szép, pont olyan hülye... :D Ha jön az autó, akkor n... (2020.05.13. 14:17) Az apróvadak Casanovája
  • geegee: Haha, ki qrvácskák... :D Miért nem vittél valami pár kockányi kis húsfélét, odacsalogatni őket köz... (2020.05.13. 14:17) Ravaszdiék a játszótéren
  • Boda B.: @Titus Pullo Urbi: Köszönöm :) (2020.05.11. 09:17) A kotorék ura
  • geegee: @Boda B.: Kösz. :-) (2020.04.15. 08:38) Fotózás a "karanténban"
süti beállítások módosítása