Néhány hete még nehéz volt elképzelni, hogy milyen gyorsan és radikálisan változik meg a világ. Sok minden nehézkessé vált a mindennapokban, de bebizonyosodott az is, hogy ha nagyon akarjuk, van például lehetőség itthonról is természetfotózni, persze ez távol van az ideálistól. Mit lehet tenni, ha meguntuk a galambokat az erkélyről fotózni?
Nem sok mindent, bár néhány egyszerű szabály betartásával azért el lehet menekülni egy kicsit a négy fal közül egy erdei sétára. Mindenesetre ha maradunk a lakásban, akkor jól működhetnek a házi makrofotók (a sarkokban megbújó pókok kiváló célpontok lehetnek), de én most inkább átnéztem az elmúlt egy év pár tízezer fotóját és azok közül válogattam, amik eddig nem kerültek be a válogatásokba.
Kicsit több mint egy évvel ezelőtt vettem egy Sony fényképezőgépet, amit azóta is imádok, múlt márciusban pedig az egyik első fotózásra készültem vele, amikor a parkolóban, az autóm melletti pocsolyában megláttam egy fekete rigó tojót, aki épp a tavaszi fürdőzés közben élvezte a napsütést.
Kecsesen kimásztam az autóból a földre, aztán igyekeztem a legjobb szöget megtalálni a fotókhoz. Szerencsére a Nap pont jó helyen volt, a rigó pedig fáradhatatlanul fröcskölte a vizet, ami egész érdekes fotókat eredményezett:
Persze a fürdésnél a hajmosás sem maradhatott el:
Szigorúan csukott szemmel:
Nagyon örültem, mert egyrészt szinte a küszöbön sem kellett kilépnem, és máris sikerült egy érdekes témát megörökíteni, másrészt pedig láthatóan nem zavartam a madarat, sőt, nem sokára egy hím vette birtokba a “fürdőt”:
Az intenzitás pedig nem csökkent, fröcskölt a víz mindenfelé, és szerencsére csak a járda másik oldalán feltűnő embereket zavartam kissé - oké, nem a leggyakoribb egy autók között, a járdaszegélyen hasaló ember kattogó fényképezőgéppel -, a madarak gondtalanul fürödtek tovább:
És az elmaradhatatlan fejmosás:
Ilyen egy tiszta rigó:
Nehéz lenne azt mondani, hogy van bármilyen pozitív hozadéka a mostani helyzetnek - talán egy azért akad: ha ennek vége, én biztosan sokszorosan fogom értékelni azokat a dolgokat, amiket korábban magától értetődőnek tartottam, mint például egy mozizás, egy baráti összejövetel vagy egy nyugodt bevásárlás, esetleg egy rigó fürdőzés fotózása...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
élhetetlen 2020.04.08. 12:51:28
És egy sztori, ha belefér. Csak fagyizni mentünk Hévizen, nem volt nálam a telefon sem, nincs kép, amit amit azóta is sajnálok. Ülünk a padon, egy feketerigó totyog át a járdán a bokrok felé. Aztán megáll, és elindult egy redőny a szeme előtt felfelé, néha picit visszacsúszva, aztán felért. Megkerültem, hogy megnézzem, mégis mi ez. A túloldalon még kilógott a csőréből egy centi kukac. Akkorát nyomott be, hogy beállt a kajakóma, és elaludt állva a járda közepén. Aztán egy kislány addig sikoltozott, hogy jaj, meghalt a madárka, hogy szegény feltámad, és betotyogott a bokrok közé.